Hirdetés

Amikor azt mondjuk: „nem”, vagy valamilyen formában kifejezésre juttatjuk rosszallásunkat, egyszerre több stresszhormon jelenik meg, és nemcsak a saját agyunkban, hanem a velünk interakcióban álló másik fél agyában is. A másik személy ilyenkor fokozott szorongást és ingerlékenységet tapasztalhat, ami aláássa a kölcsönös együttműködést és bizalmat. Hogyan hat még ránk és társas kapcsolatainkra a negatív gondolkodás? Megváltoztathatjuk-e beállítódásainkat, és ha igen, hogyan? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

Ha egy fMRI gép – ami az agyban fellépő idegi változásokról készít felvételeket – segítségével vizsgáljuk az agyban fellépő változásokat, megláthatjuk, hogy egy kevesebb mint egy másodperc erejéig felvillanó „nem” szóra hirtelen több tucat stressztermelő hormon és neurotranszmitter aktiválódik. Ezek az anyagok azonnal megszakítják az agy normális működését: a logikát, a nyelvi feldolgozást és a kommunikációt egyaránt befolyásolják. Mi több, ha egy nagymértékben szorongó vagy depressziós személy csupán csak néhány másodpercig negatív szavak listáját látja, hangulata rosszabbodhat. Minél több ideig tart ez az állapot, annál jobban rágódik az ember ezeken a szavakon. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen károsodhatnak azon kulcsfontosságú agyi struktúrák, amelyek szabályozzák a memóriát, a közérzetet és az érzelmeket. Sőt, ez megzavarhatja az alvást, hatással lehet az étvágyra, illetve a hosszú távú jóllétre és elégedettség-érzetre is.

A negatív gondolatokon való rágódás bármilyen formája – például a pénzügyeket vagy az egészséget illetően – serkenti a destruktív neurokémiai anyagok felszabadulását a szervezetben.

A negatív gondolkodás önfenntartó jellegű.

Minél több negatív belső párbeszédet folytatunk nap mint nap, annál nehezebb lesz a jövőben ennek megálljt parancsolni. Ha ez a negatív narratíva dühvel egészül ki, akkor még több kárt okoz. Riasztást küld az agyon keresztül, ami zavarja a frontális lebenyben lévő döntéshozó központot, és ez növeli az ember hajlamát az irracionális működésre.

Sokaknál a félelemmel összekapcsolódó szavak, mint a szegénység, a betegség és a halál is negatív módon ingerlik az agyat. Még ha ezek a félelmetes gondolatok nem is valósak, az agy különböző részei (mint a thalamus és az amygdala) úgy reagálnak ezen negatív fantáziákra, mintha tényleges veszélynek lennénk kitéve. Úgy tűnik, hogy a félelem bizonyos szinten előrehuzalozott az emberi természetben. Ez nem meglepő, ugyanis az evolúciós szemlélet szerint ez a félelem az ősi időkből származik, amikor számtalan veszély fenyegette az ember túlélését. Annak érdekében, hogy megszakítsuk ezt a természetes aggodalmat, számos lépést lehet tenni. Először is tegyük fel a kérdést: „A helyzet valóban veszélyt jelent a túlélésemre?” Mivel a válasz általában nemleges, így minél gyorsabban meg tudjuk szakítani az amygdala reakcióját egy elképzelt fenyegetésre, annál gyorsabban koncentrálhatunk a probléma megoldására.

Egy probléma konstruktív megoldásához először reálisan mérjük fel a veszély valódi súlyosságát, majd fókuszáljuk, és töltsük meg pozitív tartalommal a gondolatainkat!

Miután azonosítottuk a gyötrő, negatív gondolatokat, meg tudjuk változtatni azokat. Ehhez pozitív szavakra és képekre kell koncentrálnunk a negatívak helyett. Amikor arra kerül a sor, hogy a negatív gondolatokat pozitív állításokká változtatjuk, akkor alapvetően a saját magunkkal folytatott kommunikáció javul. Eredményeképp újra képessé válunk az önkontroll gyakorlására. Azonban felmerül egy probléma: az agy csak kis mértékben reagál a pozitív szavakra és gondolatokra. Mivel ezek nem jelentenek veszélyt a túlélésünkre, ezért az agynak nem kell olyan gyorsan reagálnia, mint a negatív gondolatokra és szavakra. Ahhoz, hogy legyőzhessük ezt az neurális torzítást a negativitásra, ismételten és tudatosan

annyi pozitív gondolatot kell generálnunk, amennyit csak tudunk.

Barbara Fredrickson, a pozitív pszichológia egyik alapítója felfedezte, hogy legalább három pozitív gondolatot és érzést kell létrehoznunk a negativitás minden kifejeződésének ellensúlyozása érdekében. Fredrickson, Losada és Gottman rájöttek, hogy ha szeretnénk mind az üzleti, mind pedig a magánéletben sikeresek lenni, legalább öt pozitív üzenetet kell generálnunk minden negatív kijelentéssel szemben (például „csalódott vagyok”). Nem számít, hogy pozitív gondolataink irracionálisak-e, mert mindenképp növelik a boldogság, a jóllét és az élettel való megelégedettség érzését. Valójában a pozitív gondolkodás bárkinek segíthet egy jobb és optimistább hozzáállás kiépítésében.

A pozitív szavak és gondolatok az agy motivációs központjait aktiválják, és segítenek abban, hogy rugalmasak legyünk, amikor az élet problémáival szembesülünk. Sonja Lyubomirsky, a boldogság egyik vezető kutatója szerint ha élethosszig tartó elégedettségre szeretnénk szert tenni, rendszeresen gyakorolnunk kell a pozitív gondolkodást. Ehhez válogassuk meg a szavainkat bölcsen, és beszéljünk lassan! A legújabb kutatások szerint a pozitív szavak, mint a szerelem, a béke és az együttérzés puszta ismétlése olyan specifikus géneket kapcsol be, amelyek csökkentik a fizikai és érzelmi stresszt. Ahogy Fredrickson és Losada rámutattak, amikor minden negatívhoz legalább öt pozitív gondolatot társítunk, akkor az „emberi működés optimális tartománya” lesz tapasztalható.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, jelenleg az ELTE felnőtt Klinikai- és Egészségpszichológia szakirány végzős pszichológus hallgatója. 2017-ben a 21. Pszinapszis - Budapesti Pszichológiai Napok PR és Marketing stábjának társvezetője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ