Hirdetés

Számtalan döntéshozatalai helyzettel kell megbirkóznunk, változó kimenetelekkel, eltérő várható nyereséggel. A közgazdaságtan klasszikus emberképe, a homo oeconomicus. Eszerint az ember racionálisan cselekszik, gondolkodik és a haszon maximalizálására törekszik. Ám a pszichológiai kutatások szerint az ember sokkal kevésbé racionális, mint gondolnánk. Döntéshozatali helyzetekben szisztematikus hibákat követ el.  Milyen torzítások miatt sodorjuk magunkat saját oktalanságainkkal szerencsétlenségbe? A cikkben öt gondolkodási csapdát mutatunk be, melyek egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetőek a hétköznapokban!

Hirdetés

Miért nem vagyunk racionálisak?

Egy-egy döntési helyzetben számtalan válaszlehetőséget kell végiggondolnunk bizonytalan nyereségekkel és veszteségekkel. Ráadásul a lehetőségek következményei is gyakran szerteágazóak. Nem is lenne semmi gond, ha agyunk egy számítógép feldolgozó képességével és végtelen idővel  rendelkezne. Ugyanakkor a valóságban szembe kell néznünk az emberi feldolgozó kapacitás határaival és az idői szorítással. Sem időnk, sem képességünk nincs a racionális megoldás megtalálásához! Mi alapján hozunk nap mint nap döntéseket? Általában heurisztikákra támaszkodunk. Ezekkel a felszínes gondolkodási stratégiákkal

időt spórolunk, de megemelkedik a hibázási lehetőség is.

A heurisztikák hasznosak lehetnek, amikor nem férhetünk hozzá minden – a döntéshez szükséges információhoz –, illetve gyorsan kell bizonytalan lehetőségek közül választanunk. Ám sok esetben félrevezetnek minket. Nézzük milyen alapvető torzítások vannak jelen hétköznapi gondolkodásunkban, és hogyan tudjuk őket elkerülni!

1. Asszociációs torzítás, avagy a tapasztalat néha ostobává tesz

Tapasztalataink segítenek minket a hétköznapi helyzetekben, hiszen tudásunk korábbi élményeinken alapszik. Agyunk az összefüggés-teremtés nagymestere. Ha megeszünk egy ismeretlen gyümölcsöt, majd rosszul leszünk, a jövőben elkerüljük az adott termést, és mérgezőnek, élvezhetetlennek tituláljuk. Így keletkezik a tudás. Ugyanakkor a téves tudás is. Gondoljunk csak Ivan Pavlov híres kutyás kísérletére! Az orosz kutató eredetileg a kutyák nyálelválasztását vizsgálta. A kísérletben a kutyaeledel érkezése előtt megszólalt egy csengő. Hamarosan a hang is elég volt hozzá, hogy megindítsa a kutyák nyálelválasztását, holott a két dolognak funkcionálisan semmi közük nem volt egymáshoz.

A pavlovi reflex embereknél is ugyanígy működik.

A reklámokban például pozitív érzéseket társítanak a termékekhez. Ezért nem látjuk a Coca-Colát soha elégedetlen arcok és idős testek között a kisfilmekben. Az ital fogyaszti fiatalok, szépek és mindig élményben gazdagok. Az asszociációs torzítás befolyásolja döntéseink minőségét. Hajlamosak vagyunk nem kedvelni a rossz hírek hozóját, mert tudattalanul összekapcsoljuk személyét az üzenet tartalmával. Ám, ha távol tartjuk magunktól a negatív információkat, akkor a valós helyzeteknek csak a torzképeit látjuk! Figyeljünk rá, hogy az egyes tapasztalatokból csak annyi tanulságot vonjunk le, amennyi benne van!

StockSnap_GGFROZ5O5H
Összefüggést észlelünk a termék és a reklámban látott életérzés között.

2. Holdudvarhatás: a szép emberek ügyesebbek?

Rengeteg tanulmány szerint a szép embereket általában okosabbnak, becsületesebbnek és kedvesebbnek gondoljuk. A vonzó külsejű emberek bizonyítottan sikeresebbek, könnyebben csinálnak karriert. A jelenség már kisiskolás korban megfigyelhető. A jó külsejű tanulóknak a tanárok, noha nem tudatosan, de hajlamosak jobb jegyeket adni. A holdudvarhatás lényege, hogy elvakít minket egy szembetűnő tulajdonság.

egyetlen szempont alapján ítéljük meg az összképet.

A könnyen hozzáférhető vagy különösen feltűnő tényezőkből következtetünk a nehezebben megítélhető tulajdonságokra. Például amikor egy ismert híresség mosolyog ránk egy indokolatlan termék reklám plakátján. Miért kellene egy sportolónak kávéfőzőgép-szakértőnek is lennie? Nincs oksági összefüggés, de ez nem gátolja meg a reklám sikerét. A jelenség akkor okozhatja a legnagyobb bajt, ha átcsúszik sztereotipizálásba. Ezekben az esetekben a származás, a nem vagy a bőrszín válik egy illető összes többi tulajdonságát elhomályosító, domináns jeggyé. A holdudvarhatás miatt nem látjuk tisztán a dolgok valós tulajdonságait. Próbáljuk meg a részleteken túl odafigyelni és kizárni a kirívó jellegzetességeket!

3. Alapvető attribúciós hiba, avagy miért nem Hitler lelkiismeretén szárad a második világháború?

Ha magyarázatot kell adnunk valamire, szisztematikusan túlbecsüljük a személyek befolyását, és alábecsüljük a külső helyzetből adódó tényezőket. Az attribúciós hiba különösen negatív események megítélésénél figyelhető meg. A történelmi távolság elfedi az előre bejósolhatatlan események, gazdasági helyzetek és konfliktusok dinamikáját. Habár tudjuk, hogy bonyolult külső tényezők összjátéka eredményezi a legtöbb háborút, mégis

előszeretettel tüntetünk fel személyeket felelősként.

De tényleg önmagában a szarajevói merénylő okozta volna az első, Hitler pedig egyszemélyben a második világháborút? Túl nagy szerepet tulajdonítunk a személyeknek! Evolúciós örökségünk, hogy túlélésünk kulcsa a csoporthoz való tartozás. Ezért is figyelünk önkéntelenül is embertársainkra. Időnk 90 százalékában emberekre gondolunk és csak 10 százalékban a helyzetből adódó összefüggésekre. Ha tényleg érteni szeretnék a körülöttünk zajló eseményeket, ne csak a személyekre figyeljünk! Az őket érő, befolyásoló tényezők összjátéka legalább annyira fontos!

StockSnap_QDV0VNIZT1
A szép embereket kedvesebbnek és sikeresebbnek tartjuk.

4. Horgony: hogyan csavarja el fejünket a szerencsekerék? 

Melyik évben született Széchenyi István? Valószínűleg a legtöbben nem tudjuk fejből az évszámot, mégis egész közeli választ adhatunk, még az okostelefonunk nélkül is. Arra minden bizonnyal emlékszünk, hogy Széchenyi 1848-ban a forradalmi kormány minisztere volt. Fel tudjuk idézni, hogy a forradalom idejére már megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, megírta a Hitelt, beindította a dunai gőzhajózást, sőt megépítette a Lánchidat. Az is köztudott, hogy a szabadságharc leverése után még évekig a döblingi elmegyógyintézetben élt. Így tehát a ’48-as események idején nagyjából az ötvenes éveiben kellett lennie, ezért ha 1795-öt adunk meg születési évként, nem tévedhetünk nagyot. (A helyes válasz 1791.) Hogyan sikerült erre az eredményre jutnunk? Példánkban az 1848-as évet használtuk horgonyként, amibe

belekapaszkodhatunk, segítségével tájékozódhatunk.

Ha valamit meg kell becsülnünk gyakran alkalmazzuk ezt a módszert. Kiindulunk egy általunk ismert adatból, majd ehhez viszonyítva jutunk el az ismeretlenhez. De sajnos a horgonyokat akkor is használjuk, amikor teljesen indokolatlan! Amos Tversky kognitív és matematikai pszichológus, a Nobel-díjas Daniel Kahneman munkatársa kísérleti helyzetben vizsgálta belső horgonyainkat. Egy szerencsekereket kellett a résztvevőknek megforgatniuk, majd megkérdezték őket, hány tagállama van az ENSZ-nek. A véletlenszerűen magasabb számot pörgetők többre becsülték a tagállamok számát. Horgonyként használták a random szerencsekerék eredményt. Minél kevesebb információink van egy adott témában, annál hajlamosabbak vagyunk véletlenszerű horgony használatra. Döntéshelyzetben igyekezzünk megfelelő mennyiségű információt gyűjteni, és figyeljünk oda a lehetséges befolyásoló értékekre!

5. Énvédő torzítás, avagy miért nem tehetek én soha semmiről

Az iskolai tanulmányai során mindenki megtapasztalhatta, milyen jó érzést okozhat egy-egy ötös. Ösztönösen úgy érezzük, hogy a nagyszerű eredmény visszatükrözte valódi tudásunkat és kiemelkedő képességeinket. Egy bukás vagy egy egyes esetén természetesen más a helyzet. Ilyenkor sokkal inkább felmerül, hogy a teszt nem mérte objektíven az ismereteket, vagy egyszerűen nem volt fair a vizsga. Ez az énvédő torzítás.

A sikerekért önmagunk,  a kudarcokért külső tényezők felelősek.

Mi lehet az oka ennek a torzításnak? Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat szerint azért csináljuk, mert jó érzés. Ráadásul a legtöbb esetben a kár, amit ezáltal okozunk magunknak, kordában tartható. Ha nem így lenne, az evolúció során már rég el kellett volna tűnnie ennek a gondolkodási hibának. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk! Modern világunkban a döntési helyzetek és kockázatok egyre átláthatatlanabbá válnak, így az énvédő torzítás súlyos katasztrófákhoz vezethet. Hogyan tudunk leszámolni ezzel a torzítással? Mindenképpen külső szemlélőre van szükségünk! Bár fájdalmas lehet, de időnként jót tehet egy-egy kendőzetlen vélemény akár a barátainktól, akár ellenségeinktől. Figyeljünk oda a kritikákra is!

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ