Hollywood csinos sztáranyukái azt sugallják, hogy egy nő negyvenévesen is lehet ugyanolyan dögös, mint egy korai harmincas. Sőt, akár még dögösebb! Az egyes országokban legális, társadalmi okokból történő petesejt-fagyasztás pedig az orvostudomány egyéb vívmányai mellett segít abban, hogy a korábbi átlagnál akár később is vállaljunk gyermeket.  De hogyan kerülünk a negyvenhez közel azokra az állomásokra életpályánkon, ahol korábban inkább néhány évvel fiatalabbak voltak? Dienes Angéla life coach, tanácsadó pszichológus-jelölt írásából kiderül.

A „40 az új 30” többek között annyit tesz, hogy még negyvenévesen is lehet bennünk annyi lendület, ha nem több, mint harmincéves korunkban. Már nem tekintünk a negyven feletti évekre életünk „B-oldalaként”, úgy érezhetjük – vagy szeretnénk úgy érezni –, ilyenkor kezdődik igazán az élet. Továbbá azok az életfeladatok, melyek korábban egy harmincéves életében voltak jellemzőbbek, ha nem is egy teljes évtizeddel, de akár jó néhány évvel később is megjelenhetnek. A gyakorlatban inkább a 40 az új 35. Változóban van tehát az, ahogyan életkorunkról, illetve az egyes életciklusokhoz tartozó feladatainkról gondolkodunk. Korai felnőttkori fejlődéselméletekben több pszichológus, köztük Carl Gustav Jung, Erik Erikson, Daniel Levinson és Bernice Neugarten megfogalmazta, felnőttként milyen fejlődési szakaszokon megyünk keresztül, melyek a legjellemzőbb krízisek, feladatok, életesemények az egyes életszakaszainkban.

Délutánból a nap ragyogása

Erik Erikson fejlődéspszichológus a felnőttkori fejlődés állomásairól szóló elmélete szerint 20 és 40 éves kor között az intimitás kérdése áll pszichoszociális fejlődésünk fókuszában. Az intimitás iránti igényünk nő, megtörténik a leválás a szülőkről, a személyes élettér kialakítása. Később, 40 év felett a fő kérdés inkább az, hogy milyen tapasztalatokat, tudást tudunk továbbadni a következő generáció számára, milyen értéket teremtünk társadalmi értelemben.

Szintén a korai elméletek közé tartozik Daniel Levinson pszichológusé, aki azonban a felnőttkoron belül több életszakaszt is megkülönböztet. A belépés a felnőttkorba szerinte 22-28 évesen történik meg, amikor a hivatásunkról, a számunkra fontos értékekről döntünk, amikor kialakítjuk egyéni életstílusunkat. A következő öt évben, nagyjából 33 éves korunkig jellemzően több olyan esemény történik, mely formálja, megváltoztathatja életvitelünket. Ilyen például a házasság vagy a gyermekvállalás. Később, 40 éves korig tovább haladunk a céljaink felé, egyre több felelősségteljes feladattal találjuk szembe magunkat. Gyakran negyven felett foglalkozunk először az öregedéssel, azzal, hogy milyen rövid az élet. Carl Jung az 1930-as években az életközépi időszakot életünk „délutánjaként” említi.

Amennyiben azonban ma „a 40 az új 30”, szó sincs délutánról!

Eltolódó középkor

Bernice Neugarten amerikai pszichológus felnőttkori fejlődéselméletében egy olyan szociális mércét definiál, mely láthatatlan óraként szabályozza az egyes életszakaszokban társadalmi szempontból kívánatos életesemények forgatókönyvét. Kedvező hatással lehet önértékelésünkre, amennyiben ehhez az órához alkalmazkodunk a fő életeseményeket tekintve, mint például első munkahelyünk megszerzése, házasságkötésünk vagy nyugdíjba vonulásunk. Ma azonban éppen ez a láthatatlan társadalmi óra diktálhat számunkra más tempót, elvárásokat és mércét, mint korábban. Amint az éppen változó szociális normák alakítják életünket, nem könnyű irányt találni életfeladatainkat, életkorunknak megfelelő szerepeinket illetően, hiszen az egyes életszakaszok definíciója sem egyértelmű.

human-1195661_960_720
A társadalmi normák által vezérelt óra ketyegése éppen változóban van.

Egy kutatásból például az derül ki, hogy az európai emberek korántsem jutnak konszenzusra azzal kapcsolatban, hogy

mikor ér véget a fiatalság időszaka.

A svéd átlag szerint ez 34 éves kor körülre esik, míg a görögök még ennél is ifjabbnak értékelik magukat: ők 52 éves korra teszik átlagosan a fiatal évek végét. Az európaiak összes átlagos szavazata alapján pedig 40 évesen fejeződik be az ifjúság, mely időszakra korábban már „délutánként” utaltunk az emberi életciklusban.

Egy New York-i tudóscsoport megmagyarázta, miként lehetséges, hogy a társadalom öregszik, ugyanakkor egyre fiatalabbnak tűnünk. Módszerüket használva kiderült, hogy a Németországban, Japánban és USA-ban élő idős lakosság összetétele az elkövetkezendő évtizedekben meg fog változni. Egy átlagos német például az új évezred kezdetén a becsült adatok szerint nagyjából 80 évig él, azonban 2050-re 80 év helyett átlagosan majdnem 90 évet élhet meg. Ez az oka tehát, hogy

a középkor időszaka is későbbre tolódik.

Pán Péterek a háttérben

A felelősséget elodázó, el nem köteleződő, gyakran még otthon, szüleikkel élő kései húszasokra, illetve harmincasokra használta Dan Kiley amerikai pszichológus a Pán Péter generáció kifejezést. Az ő csillámporos Sohaországukban egy bizonyos korig nem kötelező felnőni, felelősséget vállalni, a klasszikus értelemben vett felnőtt életet élni. De valóban ennyiről lenne szó? Ezek a fiatalok szívesebben ülnének a mama-hotelben, kényelmesen hátradőlve a kanapén, remélve, hogy majd egyszer csak lesz állás, pénz, esküvő meg gyerek? Azt a globális trendet vizsgálva, miszerint a házasságkötés és a gyermekvállalás valóban néhány évvel későbbre tolódott, és többen még a húszas éveik végén is szakmai útjukat keresik, lehetséges, hogy így tűnhet. Azonban egyáltalán nem arról van szó, hogy ez a generáció

lustább, tehetségtelenebb vagy szerencsétlenebb lenne!

Egy új átmeneti életszakaszt azonosíthatunk, az úgynevezett kibontakozó felnőttkort, mely a középiskolai évek végétől a húszas évek végéig tart. Ezen időszakban nem a döntések, elköteleződések és felelősségvállalás elodázása történik, hanem egy hosszabb és lehetségesen mélyebb exploráció mind a párválasztásban, mind a karrier területén.

Az elhúzódó, akár egy évtizedig tartó keresgélés során a fiatal felnőtt célja megteremteni jövőbeli életének alapjait azáltal, hogy hatékonyabban fókuszálhat önmagára. Ennek a hosszas explorációnak kedvez a számos lehetőség is, mellyel találkozik, és amelynek sokaságából még nehezebb választani, mint kevesebb opció közül, majd elköteleződni valamelyik mellett. Mindeközben a fiatal számos munkaerő-piaci elvárással találkozik, így érdemes olyan kompetenciákat szereznie, melyeket később különféle munkakörökben is alkalmazhat. Ezáltal a tanulás ideje is kitolódik. Jeffrey Arnett pszichológus professzor a fiatal felnőtteket vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a felelősségről való gondolkodásukban is megfigyelhető egyfajta változás. Míg korábban a felelősség teli felnőtt lét indikátora volt a saját munkahely és a családalapítás, a Pán Péter generációként is emlegetett fiatal felnőttek számára az egy lényegesen árnyaltabb fogalom, mely inkább arról szól, képes-e valaki felelősséget vállalni cselekedeteiért és döntéseiért.

peter-886132_960_720
Biztos, hogy a húszasok-harmincasok nem akarnak felnőni, mint Pán Péter Sohaországban?

Azok a bizonyos évek

Az életfeladatok változása az egyes életszakaszokban tehát már a húszas évek elején látható. Meg Jay amerikai klinikai pszichológus ugyanakkor hangsúlyozza: tapasztalata szerint azok a kliensek, akik nyugodtan hátradőlnek húszas éveikben abban a tudatban, hogy még ráérnek az elköteleződéssel, egy szép napon

arra ébredhetnek, kicsúsztak az időből.

Harminc felett azt veszik észre, még mindig ugyanazokban a rövid távú kapcsolatokban gondolkodnak. Fogalmuk sincs, kivel fognak majd együtt élni, családot alapítani. Szerinte húszas éveinkben az agy különös módon újrahuzalozódik. Ez a szenzitív periódus ebbe az időablakba tehető és nem későbbre. Továbbá felhívja a figyelmet, hogy életünk legmeghatározóbb életeseményeinek

nyolcvan százaléka 35 éves korunk előtt történik.

A megváltozott időperspektíva tehát lehet felszabadító, de szorongató is. Hiszen negyvenesként is fantasztikusan nézhetünk ki, a mélyebb önismeretnek és tapasztalatainknak köszönhetően akár magabiztosabbak is lehetünk, mint korábban. De az is előfordulhat, hogy mindez a gyakorlatban egyáltalán nem megy olyan könnyedén. A kibontakozó felnőttkorban pedig ráérünk az elköteleződéssel, a klasszikus értelemben vett felnőtt léttel, azonban harminc felett hirtelen megcsaphat az idő múlásának orkánszele! Talán a társadalmi óra ketyegésének változását elég látni. Tudni róla. Ismerni a ritmust, annak vezérlőgépezetét, és akkor nem jön az orkánszél, se a Pán Péter-féle csillámpor!

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ