Hirdetés

Egy jelentősebb családi krízis vagy a családi helyzet megváltozása igen nagy befolyással lehet a családtagok életére. Mivel a család tagjai kölcsönösen hatnak egymásra, a kialakult probléma nem önmagában, hanem a családi környezetben értelmezhető – vallják a családterapeuták. Vajon miben tér el a családterápia az egyéni terápiától? Mik a módszer főbb jellemzői, és hogyan zajlanak az ülések? Cikkünkből kiderül!

Hirdetés

Definíció szerint a családterápia olyan pszichoterápiás módszer, amely a család rendszerén belül összefonódó érzelmi problémákat igyekszik feltárni és enyhíteni, a családtagok diszfunkcionális kapcsolati mintáinak megváltoztatásával. A családterápián belül számos irányzat létezik, a következőkben két elmélet szemléltetésével mutatjuk be az alapelveket.

A strukturális irányzat képviselői a család szerveződésére, a strukturális mintákra helyezik a hangsúlyt. A családban jelenlévő szabályokon, az egyének közötti határokon és szövetségeken keresztül térképezik fel a családi struktúrát. A strukturális családterápiában a családi szerveződés megváltoztatása a cél. A jelenben, a cselekvéseken keresztül vezet új megtapasztalásokhoz, belátásokhoz, majd megértéshez, ami pedig változást eredményez.

A stratégiás irányzat képviselői stratégiát alakítanak ki az aktuális probléma megoldására, a terapeuta vállalja a felelősséget a változásért. A kliensek olyan utasításokat kapnak, melyek célja a problémával kapcsolatos interaktív mintázatok megváltoztatása. A változás nem az értelmezésen, belátáson alapul, hanem azon folyamatokon, melyet a család utasításra véghezvisz.

A terápia jellegzetességei

A terápia nem csupán az egyénre, hanem a kapcsolatban résztvevő családtagokra összességében irányul, interakciós mintázatokra fókuszál. Az elképzelés szerint a kölcsönös kapcsolati hálót létrehozó családtagok kapcsolódási mintázatának és hiedelemrendszerének változásával minden bevont tag beállítódása és viselkedése megváltozik. Az egyéni terápiákhoz képest kevésbé függő és bizalmas a családterápiás kapcsolat, hatása azonban hosszú távon fennmaradó változásokat képes elindítani.

A módszer az

„ITT ÉS MOST” JELENLÉVŐ KAPCSOLATI VISELKEDÉSRE FÓKUSZÁL.

A múltbeli események helyett azoknak a folyamatoknak van kiemelt jelentősége, melyek a problémát kialakítják és fenntartják.

A terápiában fontos elem a család aktivizálása, a feladatok így a folyamat szerves részét képezik. A projektív technikák a tudattalan tartalmak felszínre kerülését szolgálják. Gyakori a családi szoborkészítés, mely során a családtagok megjelenítik a jelenlegi és a vágyott állapotot. Az imaginatív feladatok, szerepjátékok segítségével feltárhatók a kapcsolati összefüggések, a tagok családban betöltött szerepe.

A családterápia legfontosabb célja elmozdítani a családot a megoldás felé. A megoldásig vezető úton a tranzakcionális mintázatok megváltoztatása, a kommunikáció nyíltabbá, a problémamegoldó készségek hatékonyabbá tétele a cél.

A családterápiában azokra a folyamatokra helyeződik a hangsúly, melyek a problémát kialakítják és fenntartják.

Mi történik az üléseken?

A terápiás folyamat nyolc szakaszra bontható, melyek a következők:

1–2. szakasz: A család és a terapeuta közötti kapcsolat létrehozása, problémamentes beszélgetés, majd a probléma meghatározása. Az első ülés elején a terapeuta igyekszik a kliensek életének sikeres területeit – legyen ez otthon, a munkában vagy az iskolában – feltérképezni. Csupán ezt követően korlátozódik a beszélgetés a konkrét problémára. Az úgynevezett probléma szakaszban a terápiába érkezés indítékait tárja fel a terapeuta.

3. szakasz: Ebben a szakaszban a terapeuta a „kivételek” felé irányítja a klienseket. Arra, hogy milyen helyzetek jelentenek kivételt a probléma alól. Minél több kivételt idéznek fel a kliensek, annál előbb jutnak el a megoldásig.

4. szakasz: Terápiás célok kijelölése, úgynevezett célmeghatározó szakasz. A megoldásközpontú szemlélet fényében

FONTOS, HOGY A KLIENSEK HIGGYENEK A VÁLTOZÁSBAN.

Ezt követően annak megvitatása történik, hogy mi történik majd, amikor a probléma megszűnik, milyen lesz akkor a család élete. A terapeuták ilyenkor gyakran felteszik az úgynevezett csoda-kérdést: „Milyen lenne az Ön élete, ha a probléma egy varázsütésre megszűnne?” Ez a kép tulajdonképpen reprezentálja a terápia célját.

5. szakasz: A terápiás célok elérése kisebb lépésekben történik. A családtagokat arról kérdezik, hogy mi lesz az első jele annak, hogy a problémát kezdik legyőzni, mi lesz az első dolog, amit megtesznek a változás fényében.

6–7. szakasz: Egy konzultációs szünetet követően olyan erősségek és sikerek visszajelzése történik a kliensek felé, amelyek hozzájárulhatnak a probléma megszűnéséhez. Tulajdonképpen a változás irányába ható viselkedés és gondolkodás megerősítése történik.

8. szakasz: Az intervenció szakasza. A cél a családtagok pozíciójának meghatározása. A családtagok motiváltsága eltérő. Három típust különböztethetünk meg. A „látogató”, akinek nincsenek panaszai és nem szeretne terápiát, ő gyakran ellenáll. A „panaszos”, akinek van panasza, de nem hisz a terápiában. A „vevő”, aki megoldást szeretne, együttműködő. A terapeuta célja ebben a szakaszban a családtagok autonómiájának növelése, az érzések megosztása, valamint a szerepviselkedés csökkentése.

A terápia általában az előre meghatározott ülésszám (leggyakrabban 6 alkalom) után ér véget. A befejező fázisban a lezárás bizonyos értelemben könnyebbnek bizonyul, mint az egyéni terápia esetében, mivel a család belső támogató rendszere erősödik meg. Az üléseken tanúsított nyílt kommunikáció és együttműködés új utat nyit a család számára.

A családterápia indokolt lehet minden olyan esetben, amikor valamelyik családtag tünethordozó, vagyis a család problémáját szimbolizálja a tüneteivel; a lelki probléma a kialakult családi helyzettel áll összefüggésben; jelentősebb családi krízis vagy veszteséghelyzet áll fenn.

 

Felhasznált szakirodalom:

George, Ch. Iveson, H. Ratner (2008). Terápia kooperációban: a de Shazer-modell. Akadémiai Kiadó.

H. & I. Goldenberg (2008). Áttekintés a családról. Animula Kiadó.

Komlósi, P. (2008). Családterápiák. Akadémiai Kiadó.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte, Interkulturális és interperszonális szakirányon. Az alapképzés alatt az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el. A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedett. A múlt félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ