UX Design, User Experience, Usability tesztek. Olyan kifejezések, amelyek napjainkban kezdenek igazán ismeretekké válni. Hogyan kapcsolódnak ezek a pszichológiához? Önszerveződő szervezet, pénzügyi és jogi átláthatóság, Studio Modell? Hogyan néz ki egy cég, ahol mindenki partnerként tekint a másikra? Pásztor Dávid, a UX Studio alapítója, UX designer felelt néhány kérdésünkre ezekkel kapcsolatban. Interjúnk.

A UX Studio irodájába lépve kellemes hangulat fogad: igényes zene szól, tágas és fényes a tér, amely tele van színes dekorelemmel, a nagy ablakokon keresztül kilátás nyílik Budapest egyik belvárosi utcájára. Amíg várakozom, nézegetem a design témájú könyveket a polcon, mellettük Lego figurák sorakoznak. Legnagyobb bánatomra Zsombék kutyus ─ a ’Fur manager’ ─ nincs jelen. Az alapító Pásztor Dávid, a UX Design című könyv írója, UX Designer, előadó. Egy kisebb tárgyalóban foglalunk helyet a nap végén.

Ha nem szakmabelivel találkozik és megkérdezik, hogyan magyarázza el, mi a szakterülete? Mit jelent pontosan a UX Design?

Alapvetően mi digitális termékeket tervezünk, ami általában mobil applikációkat vagy webes felületeket jelent. Ezek nem marketing site-ok, hanem eszközök, amiket valamire használnak az emberek. Ilyen például a Gmail, ami egy weboldal, de nem egy reklámoldal, nem hirdet semmit. Nem egy sajtótermék, mint a Mindset, hanem egy „tool”, amit arra lehet használni, hogy e-maileket küldj és fogadj. Mi ilyen típusú eszközöket, termékeket tervezünk. A folyamatban pedig mi mint designerek veszünk részt, a programozást nem mi csináljuk.

Mi megtervezzük, hogy nézzen ki és hogyan működjön egy alkalmazás.

Megalkotjuk egyrészt az esztétikai részt, hogy vagány legyen, trendi és friss, de ez csak kis részét teszi ki a munkánknak. Nagy részét inkább a működéssel kapcsolatos tervezés adja. Ha rákattintok egy gombra, mi történjen, hogyan tudom összerakni például az e-mailt, milyen folyamatokon megyek keresztül? Mik a struktúrák ezeken az oldalakon? Mikor mit látok meg, és hogyan értem meg, hogy ott mit lehet csinálni? Ilyen szempontból ennek egészen sok pszichológiai vetülete van. Nekünk azt kell tudnunk, hogy az emberek, akik használják ezeket a termékeket, hogyan értik meg azt, amit látnak maguk előtt.

Ez az úgynevezett User Experience?

Ez az. Kicsit más oldalról megközelítve: a design egy nagyon tág fogalom. Itt van ez a szék, erre valaki azt mondja, ez milyen „designos”. Az egészen más dolog, mint azzal foglalkozni, mint amit mi csinálunk. A designon belül a UX Design foglalkozik a digitális termékek tervezésével.

Ön alapította a UX Studio-t 2013-ban. Hogyan született a gondolat?

Semmi extra története nincs. Az egész úgy kezdődött, hogy szabadúszó UX designer voltam, sok megkeresést kaptam, és elkezdtem magam mellé venni másokat. Négy év alatt huszonnégyen lettünk.

Dolgozik itt X generációs munkavállaló?

Mi pofátlanul fiatalok vagyunk. A legidősebb tagunk 35-36 éves talán.

Ön írta Magyarországon az első könyvet a témában, UX Design címmel. Rendkívül gyakorlatias és átfogó képet ad a UX design módszereiről, emellett rengeteg pszichológiai gondolatot tartalmaz.  

Ha ezt ti mondjátok, akkor nektek elhiszem. Én nem vagyok képzett pszichológus, amit mi csinálunk az egy nagyon gyakorlatias dolog. Kétféle ember dolgozik nálunk, két munkakör van. Az egyik a designer, aki konkrétan a tervező munkát végzi. A designerek építenek például egyszerű prototípusokat, mikor elkezdünk tervezni egy alkalmazást. Ez még nem úgy néz ki, mint amilyen a kész termék lesz, de már lehet nyomkodni és ki lehet próbálni. A későbbi szakaszban persze megalkotja a kész részletes designt is. Amellett, hogy egy ilyen szakembernek értenie kell a technológiákat, a digitális világot, kell hogy rendelkezzen egy tervezői háttérrel is. Van a másik munkakör, ami pedig a UX Researcher, a UX kutató. Nem olyan kutatásra kell gondolni, mint az egyetemi kutatások. Ők nálunk azzal foglalkoznak, hogy a termékeket, amiket készítünk, leteszteljék valódi végfelhasználókkal. Például tudjuk, hogy a kutyatulajdonosoknak tervezünk egy terméket, akkor a researcherek toboroznak kutyatulajdonosokat. Amikor még csak a prototípus van kész, akkor azt

a végfelhasználók kezébe adjuk és megfigyeljük, mit kezdenek vele.

Rengeteg területe van a UX módszereknek: szóba jöhetnek előzetes interjúk is a felhasználókkal. Az előző példánál maradva, kutyatulajdonosokat kérdezünk, hogy megtudjuk, nekik milyen problémáik, nehézségeik vannak a kutyatartásban. Ezután pedig ötletelünk, hogy az alkalmazásba milyen funkciókat kellene tennünk, hogy segíteni tudjuk a kutyatartókat és megoldjuk a problémáikat. A pszichológusaink a célcsoporttól tehát folyamatosan „insightokat”, visszajelzéseket szállítanak a tervező csapatnak, hogy a tervezés során ne a saját fejünkből kipattanó nagyszerű ötletekre építkezzünk, hanem ezekre az insightokra. Mik azok a problémák, amiket meg tudunk oldani? Mi az, amit értettek, és mi az, amit nem értettek, mikor kipróbálták az alkalmazást? Így kicsivel tudományosabban közelítjük meg a tervezést. Nagyon is gyakorlatias munka ez, nálunk nem az a „nagy lila köd” a design, ahogy az emberek általában azt elképzelik.

Objektív visszajelzéseket kapunk valódi emberektől, és azokra építkezünk.

A user tesztjeink során nyert visszajelzések alapján nagyon gyorsan változtatunk a termékeinken. A pszichológusaink egyébként azon szoktak meglepődni, hogy mennyire közvetlen hatása van a munkájuknak, szinte azonnal. Ez nem egy egyetemi kutatás, amit valaki majd talán öt év múlva használni fog, hanem azonnal beépülő eredményekkel számolhatnak.

Vagy akár gondolhatunk a terápiás helyzetekre, ott sem egyik napról a másikra történik az igazi változás.

Így van.

A könyvére visszatérve, sokáig készült? Tervez folytatást?

Van magyar és angol nyelvű kiadás, a magyar nyelvűt körülbelül két hónap volt megírni. A kézirat elkészítése a munka nagyjából egyharmada, utána még rengeteg időt vesz el a nyomdai szerkesztés. A folyamat egésze elég összetett, sok időt vesz igénybe. Egy ideig kiéltem magam ezen a területen.

Ha jól tudom, tanít is.

Igen, sok előadást tartok.

Hogyan tudja összehangolni a feladatait?

Sok időt töltök azzal, hogy előadok, de többnyire nem úgy, mintha egyetemi kurzusaim lennének. Tartok órát a BME-n, van egy úgynevezett „Human-computer interaction” tárgy, oda rendszeresen hívnak előadni. Van egy saját képzésünk, ott is előadok. Régebben kizárólag én foglalkoztam ezzel, de mára az egész cégből mindenki részt vesz a kurzusunkon. A képzésünk ősszel és tavasszal indul, nem szükséges hozzá semmilyen előképzettség. Szoktak jönni designerek, pszichológusok, adott esetben programozók, project managerek is.

Nemrég látott napvilágot egy cikk a Quartzon az úgynevezett „Dark UX”-szel és azzal kapcsolatban, hogyan fokozza a káros bevonódást a UX például a social media problémás használatába. Önnek erről mi a véleménye?

Alapvetően amikor az embereknek ennyire sok, valódi visszajelzés alapján tervezünk, egy idő után ezt a tudást fel lehet használni kevésbé etikus célokra is, ezt nevezik dark UX-nek.

Vannak, akik szerint minden UX kicsit „dark”, de a helyzet semmiképp sem fekete vagy fehér.

Hasonló helyzet ez, mint a pszichológusoké. A pszichológiát lehet használni arra, hogy valakit manipulálj, meg arra is, hogy valakit meggyógyíts. Az atomfizikusok tudásával pedig

lehet építeni erőművet is, meg bombát is.

Ugyanez a helyzet a UX-nél is. A módszertanainkat lehet használni rosszabb célokra, de ez szögesen ellentmond az alapelveinknek. A legtöbb esetben az történik, hogy vannak cégek, akik hirdetési bevételekből élnek. Ehhez természetesen sok kattintásra, sok, a weboldalukon eltöltött időre van szükségük, akár webes, akár mobilos felületen. Ezek a cégek kicsit azon dolgoznak ilyenkor, hogy az embereket függővé tegyék, hiszen az üzleti modelljük erre épül. Mi azt mondjuk, hogy ez nem minden szempontból etikus. Ugyanezeket a technológiákat jó célokra is fel lehet használni. Az, hogy a külföldön élő rokonaiddal minden nap tudsz videóhíváson keresztül személyesen beszélni, gyakorlatilag ingyen, az például óriási dolog. Mi UX designerek azzal foglalkozunk, hogy megtaláljuk, milyen nehézségei vannak az embereknek (például, hogy hiányoznak nekik az ismerőseik), és megpróbálunk olyan terméket tervezni, ami megoldja ezeket a problémákat.

Hol a határ?

Mint az összes etikai kérdés a világon, ez is nagyon nehéz. Vajon azért nézik sokan a Facebookot, mert ott alkalmaztak néhány olyan trükköt, ami segít mindig elmerülni a felületen, vagy egyszerűen az emberek kíváncsiak arra a tartalomra, ami ott található? Van ott számukra valami fontos. Az én véleményem az, hogy ha az alkalmazásom tud olyan tartalmat, funkciót adni, ami hasznos a felhasználók számára, és azért térnek vissza, akkor az etikus és jó. Hozzáad valamit az életükhöz. Például ha neked jó, hogy látod a távoli rokonod cicáját, kutyáját, mert mondjuk egy másik városban lakik, ritkán találkoztok, akkor van egy jó oldala is. Ha nagyon manipulatív trükköket alkalmazok, hogy még több időt tölts a weboldalon és kattints a hirdetésekre, az nyilvánvalóan rossz.

A mi feladatunk az, hogy hasznos eszközöket csináljunk, amelyek valós problémákat oldanak meg.

Vannak egyértelmű esetek, amikor nagyon kicsinyes trükköket alkalmaznak, de nehéz eldönteni, hogy hol a határ.

Ilyen trükkök például a rejtett költségek, ingyenes verzióra való feliratkozások?

Igen. És ilyenkor az ingyenes időszak lejárta után nem értesítenek, hogy pénzt fognak levonni a bankkártyádról, aminek az adatait a feliratkozáshoz korábban megadtad. Természetesen ez nem elég tiszta. De szerencsére

a UX szakemberek nagy része nagyon erős hivatástudattal rendelkezik és nem ezen dolgozik.

Nagyon kevés az ellenpélda. A UX designerek azok az emberek ezeken a terméktervező csapatokon belül, akik a végfelhasználókat képviselik. A marketingesek, az üzleti vezetők csúnyán szólva azok, akik a „pénzt számolják” és mi vagyunk azok, akik küzdünk a végfelhasználókért.

Tartott korábban egy TED x Youth előadást „Hogyan működik egy önszerveződő cég?” címmel, ahol beszélt a Studio Modellről, amely segíti a munkatársak elköteleződését is. Együtt alkották a modellt? Milyen tapasztalatok hatására kezdték alkalmazni?

Így van, Studio Modell. A nagy részét tulajdonképpen „loptuk”. Rengeteg ötlet nyilvánvalóan más tech cégektől jött, de azt vettük észre, hogy számunkra több keretrendszer is bonyolult volt, nem tudtuk őket „vegytisztán” bevezetni. Azt a megoldást választottuk, hogy mi mazsolázunk mindenféle számunkra szimpatikus elképzelés és módszer közül. Emellett rengeteg mindent magunknak találtunk ki. Volt néhány probléma, amelyre kerestük a megoldást ─ így állt össze szép lassan a Studio Modell történet, amely gyakorlatilag kisebb csapatoknak egy működési keretrendszer. Néhány trükk és alapelv gyűjteménye, ami azt teszi lehetővé, hogy önszerveződő csapatot tudjon összeszedni bárki. A UX Studionál alulról építkező döntéshozás és tervezés van, a kollégákat nagyon mélyen bevonó történet a miénk.

Szabadság, önszerveződés, átláthatóság – ezt a három alappillért hangsúlyozta. Hogyan látja most, bővítené valamivel a modellt?

Számunkra fontos értékek ezek, és véleményem szerint mindig megmaradnak. Alapvetően nem ezek változnak, hanem azok a konkrét módszerek, amikkel ezeket egy nagyobb csapatban is lehet képviselni. Amikor egy cégben egyre több ember dolgozik, egyre nehezebb bizonyos alapelveknek megfelelni, de eddig sikeresen megküzdöttünk az akadályokkal. Elég megemlíteni, hogy régen például az egész cég le tudott ülni egy asztal köré, mindent megbeszéltünk. Huszonnégyen már nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Különböző workshop-technikákat kell bevezetni. A megvalósítás változik, az alapelveink nem.

Említette a TED x Youth szereplésében az átláthatóságot, valamint hogy a cégnél mindenki „tulajdonos”. Ez egy kiemelkedő bizalmat követelhet meg, főleg akkor, amikor új embert vesznek fel. Ez egy olyan faktor, amely sok új dolgot hozzátehet egy felvételi folyamathoz. A UX Studiónál ez hogyan működik? Hosszú a próbaidő?

Három hónap a próbaidő, nem hosszabb az átlagosnál. Az első év után kapnak általában részvényt a tagok és a teljes belső transzparencia természetesen érvényes. Belelátnak a teljes pénzügyi és jogi folyamatba, ez az első hónap után már megtörténik.

Addigra már ki tud alakulni egy elég erős bizalom?

Igen. Sokan azt gondolhatják, hogy ehhez óriási bizalom szükséges,

szerintem ez egy kicsit túl van misztifikálva.

Ahhoz, hogy láthassa egy kolléga a cég számait, nem kell hatalmas bizalom. Ha valaki itt dolgozik, természetesen nem túl nagyot, de ő is „vállal kockázatot”, akár ezt is mondhatnám. Aki már elég jó ahhoz, hogy felvegyük, miért ne tudhatna a pénzügyekről? Számomra ez nem ad hozzá semmilyen pluszt a felvételi eljáráshoz. Ha elég jó ahhoz, hogy ellássa a munkát és emberileg is illik a csapatba, akkor természetesen felvesszük. Nyilván első alkalommal érdekes, nézegetik az emberek a számokat, de mindenki gyorsan túlteszi magát ezen. Kívülről nézve, azon cégek részéről, ahol ezt a minimális bizalmat sem adják meg a munkavállalóiknak, ott ez bizony kiemelkedő dolognak számít. A valóságban azonban végtelenül egyszerű. Számunkra ez természetes, igazából azt nem értjük, hogy ezt miért nem csinálja mindenki így.

A szervezetünk alapja a kölcsönös bizalom, partnerként és felnőttként tekintünk egymásra.

Nem úgy néz ki a szervezet, mint egy gimnázium, nincsenek nebulók és tanárok, akik őket fegyelmezik, hanem tényleg mindenki partner. Ennek sok vetülete van, az egyik például az átláthatóság. Nem lehetnek egymás előtt titkaink, ha partnerek szeretnénk lenni. A nagyobbik része, hogy a döntésekbe bevonunk mindenkit, bátorítjuk az embereket, hogy szóljanak bele merre haladjunk.

Fotó: Facebook

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ