Hirdetés

Magyarországon a lakosság több mint egyharmada szenved valamilyen krónikus fájdalomban, mely komoly testi, lelki és társas megterhelést jelent a beteg számára. A tünetek eredetének bizonytalansága, a sikertelen kezelések és a jövőbe vetett félelmek mély nyomot hagynak az életminőségen. A fájdalom biológiai, érzelmi, kognitív (gondolkodási) és szociális aspektusokkal rendelkező élmény, ahol az egyes faktorok kölcsönösen hatnak egymásra. Cikkünkben a lélektani sajátosságokat járjuk körül.

Hirdetés

A fájdalom egy olyan kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amely aktuális szöveti károsodással kapcsolatos, vagy annak terminusaival írható le a Nemzetközi Fájdalomkutató Társaság definíciója szerint. Célja gyakorlatilag az, hogy figyelmeztesse a szervezetet valamilyen veszélyre, azaz a túlélést szolgálja.

Amikor valamink fáj, az élmény élettani, érzelmi és gondolkodási komponensekből épül fel. Amikor például injekciót kapunk, érzékeljük a helyét, a folyadék nyomását. Ehhez társulhat egy negatív érzés a szúrás kellemetlenségével kapcsolatban, valamint megjelenhet a vágy a megszüntetésre, elkerülésre. A kognitív komponens pedig azzal befolyásolja az élményt, hogy milyen múltbeli tapasztalataink vannak az injekcióról, s hogy a tű láttán alapvetően fájdalmat várunk. Összességében tehát ezen összetevők miatt lesz nagyon egyedi a fájdalomélmény.

A fájdalomélmény e komplexitásának figyelembevétele kifejezetten fontos a krónikus fájdalom vizsgálatát és kezelését illetően. A magyar lakosság több mint egyharmada szenved 3 hónapnál hosszabb ideje fennálló fájdalomban. Ezek gyakran kötődnek a derék, hát és nyaki területekhez, a fibromialgia esetében pedig diffúz izomfájdalomról van szó.

Ez a fájdalom azonban már nem szolgál biológiai célt,

de kifejezetten megterhelő a beteg számára testi, lelki és társas értelemben egyaránt. Továbbá jelentős költséget jelent az egészségügyi ellátásban azáltal, hogy nem feltétlenül reagál a gyógyszerekre, a visszatérő betegek nagy része pedig a krónikus fájdalom tüneteivel érkezik. Nem utolsósorban pedig a gazdaságra nézve is negatív hatással van a kiesett munkaórák számát tekintve. Korábbi cikkünkben bővebben olvashatnak az egyéb krónikus megbetegedések lelki természetéről.

Ha a testem fáj, a lelkem is – és fordítva

A beteg pszichés állapota és a fájdalomélmény kölcsönös kapcsolatban állnak. Azaz a fájdalom negatív hatással lehet hangulatunkra, azonban egy depresszív, szorongó állapot is befolyásolhatja az élményt. Az emocionális distressz hajlamosíthat a fájdalomélményre, kiválthatja, fenntarthatja a tüneteket, befolyásolhatja az intenzitást, ugyanakkor mint következmény is megjelenhet a tartósan fennálló fájdalom esetén.

A betegek megbélyegezve, hibáztatva érezhetik magukat

azáltal, hogy azt gondolják, mások szerint csak panaszkodnak, és saját tüneteik gyártói. Számos kivizsgálásnak, kezelésnek vetik alá magukat a gyógyulás érdekében. A kezelések sikertelensége fokozhatja a frusztrációt. A tartós fájdalom következtében gyakran képtelenek dolgozni, pénzügyi nehézségekkel küzdenek, a napi teendők ellátása is terhet jelenthet és alvási zavarok is felléphetnek náluk. A maladaptív, vagyis rosszul alkalmazkodó megküzdési mechanizmusaik pedig nem segíti őket a gyógyulásban. Ezek a tapasztalatok eredményezhetik és/vagy erősíthetik a depressziót, a haragot, a szorongást és az izolációt. Összességében a leépülés általános érzése emészti fel a beteget.

A beteg pszichés állapota és a fájdalomélmény kölcsönös kapcsolatban állnak.

Mitől szoronghat a krónikus fájdalommal élő egyén?

A szorongást és az aggodalmat táplálja a tünetek megmagyarázhatatlansága, amely a krónikus fájdalomnál gyakori. Bizonytalanság lengi körül a jövőt is: erősödik-e a fájdalom az idő előrehaladtával, kialakul-e valamilyen fizikai fogyatékosság, amely miatt kerekes székbe vagy ágyba kényszerülhet az illető. A szorongás forrása lehet az a félelem, hogy mások nem hiszik el, hogy ők valóban szenvednek, valamint hogy a végső válasz a tüneteikre:

„Tanulj még együtt élni vele”.

Félelem jelenhet meg olyan mozgásformákkal szemben, melyekről azt hiszi az egyén, hogy fájdalomhoz vezet. Az aktivitás elkerülése így növekszik, ezáltal a fogyatékosság kialakulásának esélye is nő a ki nem használt izmok gyengülése következtében, továbbá csökken a fájdalomtolerancia. A félelem következtében növekszik az izomfeszülés és a fiziológiai arousal, mely súlyosbíthatja a fájdalmat.

A fizikai fogyatékosság előrejelzése az egyén által komoly szorongáskeltő tényező.

A depresszió és a harag kapcsolata a krónikus fájdalommal

A krónikus fájdalomban szenvedők 40–50 százaléka szenved depressziótól, noha az ok-okozati viszony tisztázatlan a két jelenség között. Egyes kutatások azt mutatják, hogy a depresszió kialakulását befolyásolja az egyén értékelése arra vonatkozóan, hogy a fájdalom milyen hatással lesz az ő életére, és hogy milyen eszközei vannak arra, hogy ezekkel a következményekkel megküzdjön, kontrollt gyakoroljon felettük. Akik úgy gondolják, hogy a fájdalom ellenére továbbra is képesek lesznek funkcionálni és van ráhatásuk az életükre, kisebb eséllyel esnek depresszióba. Bizonyos kutatások viszont kimutatták, hogy a depresszió volt a legjobb előrejelzője a hátfájás kialakulásának, szemben minden klinikai és anatómiai rizikófaktorral. A krónikus fájdalmat egy maszkolt depressziónak is tekinti néhány szakértő, ahol a kliens fájdalmát használja depressziójának kifejezésére, mivel elfogadhatóbbnak tekinti a fájdalomra való panaszt a mentális nehézségekkel szemben. Bárhogy is legyen az ok-okozati viszony, krónikus fájdalom esetében a kezelésnek irányulnia kell mindkét faktorra.

A harag is gyakori érzelem a fájdalom esetében. Megjelenhet az egészségügyi személyzettel és a családtagokkal szemben is, amiért úgy érzi az egyén, hogy nem kap megfelelő támogatást. A harag önmagára is irányulhat azáltal, hogy azt éli meg, fájdalma átvette az irányítást az élete felett.

A harag növelheti az autonóm idegrendszer arousalját, blokkolhatja a motivációt és a rehabilitációs kezelések elfogadását.

Gondolataink, hiedelmeink a fájdalmunk mögött

A fájdalom megértése és kezelése szempontjából nem maradhat ki a kognitív, értékelő faktor sem. A kiértékelés gyakorlatilag arról szól, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a fájdalmunknak. Az elsődleges kiértékelés a fájdalom jelentőségére koncentrál: mennyire veszélyeztet, vagy esetleg irreleváns. A másodlagos kiértékelés pedig a fájdalom kontrollálhatóságát és a rendelkezésünkre álló megküzdési mechanizmusokat vizsgálja. A fájdalommal kapcsolatos

értékelések és hiedelmek hatással bírnak a fájdalomra vonatkozó érzelmi és viselkedéses válaszainkra.

Az alábbi hiedelmek kifejezetten maladaptívak a fájdalom kezelését illetően: a fájdalom valamilyen sérülés jele; ha fájdalmunk van, az aktivitást el kell kerülni; a fájdalom fogyatékossághoz vezet; a fájdalom kontrollálhatatlan; a fájdalom egy állandó állapot. A fájdalomkatasztrofizáció jelenléte is felerősíti a kellemetlenségeket. Egy olyan gondolkodási hibáról van szó, amely egy szélsőségesen negatív orientációt mutat az aktuális vagy jósolt fájdalomélmény irányába. Kutatási eredmények szerint a fájdalomkatasztrofizáció képes serkenteni a fájdalom intenzitását és a gyógyulást is hátráltatja.

A krónikus fájdalom kezelésében a konzervatív orvoslás kevésbé bizonyul sikeres stratégiának. A tünetek enyhülése, az életminőség javulása csak egy integrált, biopszichoszociális keretrendszerben valósulhat meg. Következő cikkünkben ismertetni fogjuk azokat a pszichoterápiás módszereket, melyek hatékonynak bizonyulnak a krónikus fájdalom kezelésében a pszichoszociális pilléreket képviselve.

 

Felhasznált szakirodalom:

Császár-Nagy, N., Bagdi, P., Font, O., Harkai, V., Stoll, D. P. (2014). A krónikus fájdalom pszichoterápiás kezelési lehetőségei. Gerincgyógyászati Szemle, 2014. szeptember 48-53.

Csépe V., Győri, M., Ragó, A. (2007). Általános lélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Gatche, R. J., Peng, Y. B., Peters, M. L., Fuchs, P. N., Turk, D. C. (2007).The Biopsychosocial Approach to Chronic Pain: Scientific Advances and Future Directions. Psychological Bulletin 133(4):581-624.

 

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző szexuálpszichológiai szakpszichológus, munka- és szervezetpszichológus, relaxációs tréner jelölt, a Mindset Pszichológia szakújságírója. Négy és fél éve dolgozik multinacionális nagyvállalatnál humánerőforrás területen. Továbbá szexuális elakadásokkal való megküzdésben támogatja a hozzáforduló egyéneket, párokat pszichológiai tanácsadás keretei között.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ