Forrás: kuleuven.be
Hirdetés

A rizikófaktorokat középpontba állító első cikkünk után áttérünk a védőfaktorok jelentőségére. Mit tehet a szülő gyermeke egészséges fejlődéséért? Mely környezeti tényezők jelentenek védelmet a pszichopatológia kialakulásával szemben? Kérdéseinkre a Leuveni Katolikus Egyetem Fejlődési Pszichopatológia című előadásán dr. Janne Vanhalst ad választ. A világ egyik legrégebbi Pszichológia Intézetéről tudósítunk, mely idén ünnepli az 50. évfordulóját.

Hirdetés

Tudósításunk első részéből kiderült, hogy milyen tényezők állhatnak a fiatalkorban kialakuló pszichopatológia hátterében. A biológiai genetika és a környezeti tényezők befolyásoló szerepére is fény derült. Láthattuk, hogy egyes rizikófaktorok hogyan növelik a patológiás tünetek kialakulását, valamint melyek azok a tényezők, amelyek sebezhetővé teszik a gyermekeket. Most lássuk, milyen védőfaktorok veszik fel a kesztyűt a rizikótényezőkkel!

„Ahhoz, hogy meghatározzuk a patológiás tünetek ellen ható tényezőket, a genetikai és a környezeti védőfaktorok komplex kölcsönhatásait kell figyelembe vennünk” – hangsúlyozza az előadó. Az egészséges fejlődéshez nem csupán a rizikófaktorok csökkentése, hanem a védelmet jelentő adottságok erősítése, valamint pozitív körülmények kialakítása is kiemelt jelentőségű lehet.

„A VÉDŐFAKTOROK A RIZIKÓFAKTOROK JELENLÉTE ELLENÉRE ELŐSEGÍTIK AZ EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉST.

A védőfaktorok lehetnek egyéni jellemzők és környezetbeli tényezők egyaránt” – magyarázza a pszichológusnő.

A kockázat ellen

Protektív tényezők lehetnek a gyermek bizonyos képességei. Védelmet jelent például a gyermek könnyű temperamentuma vagy a jól fejlett szociális és érzelmi készségei, valamint az optimista megküzdési módja.

Nagy befolyással van a fejlődésre a családi környezet is, a kapcsolatok és a körülmények, melyek között a gyermek él. Pozitív hatást gyakorolhat például a stabil és harmonikus családi környezet, a támogató szülői bánásmód, valamint a család stabil értékrendszere.

Az úgynevezett másodlagos szocializációs közeg, az iskolai környezet szerepe, valamint a nevelési módok is elengedhetetlenek, melyeket a tanárok alkalmaznak. Az előnyös iskolai klíma is védőfaktort jelenthet, hiszen segíti a kortárskapcsolatok kialakulását, valamint támogatást nyújt kritikus időszakokban. „Mind a nevelők, mind a szülők részéről

ELENGEDHETETLEN AZ ELÉRHETŐ TÁMOGATÁS A NEHÉZ PERIÓDUSOKBAN”

– tisztázza az előadó.

A meghatározó életesemények során segíthet, ha a gyermek azt érzi, hogy számít a véleménye, így fontos a nevelői döntésekbe való bevonódás. A társadalmi körülmények szerepe sem elhanyagolható, hiszen a gyermek fejlődését az is meghatározza, miképpen vonódik be a közösségi hálózatokba, illetve milyen mértékű a társadalmi identitása – fejti ki az pszichológusnő.

Mit tehetünk a patológiás tünetek ellen?

Azokkal a fejlődési kihívásokkal való megküzdést, melyekkel a gyermek az adott életkorban szembesül, nagymértékben befolyásolja a szülői bánásmód. De vajon mire is van szüksége egy gyermeknek az adott életkorban? „Nézzünk meg néhány példát a fejlődő gyermek igényeire, a szülői reakciókra, valamint ezek kölcsönhatására” – folytatja az előadónő.

Csecsemőkorban, amikor a gyermeknek hatalmas igénye van a kötődésre és szülői segítségre fiziológiai szükségleteinek szabályozásához, fontos, hogy a szülők megfelelő érzékenységet mutassanak és kellőképpen elérhetőek legyenek a gyermek számára.

Kisgyermekkorban, amikor a világ felfedezése, az önállósodás és a jó vagy rossz iránti érzékenység kialakulása zajlik, a világos szabályok és a konzisztens fegyelmezési módok mellett

A BIZTONSÁGÉRZET MEGTEREMTÉSE IS NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉSHEZ.

Óvodáskorban az önkontroll, a kooperációs képesség, a nemi szerepeknek megfelelő viselkedés és a kortárs kapcsolatok kialakulásával fontossá válik a szülői részről kapott támogatás, a közvetlen felügyelet, valamint a világos és egyértelmű szabályok bevezetése.

Óvodáskorban kiemelt szerepet kap a szülői támogatás, valamint a világos és egyértelmű szabályok jelenléte.

Iskoláskorban az intézményes környezethez való alkalmazkodásé, az önbizalom kialakulásáé és a közeli kortárskapcsolatoké a főszerep. Ekkor nagy szerepe van a szülői elfogadásnak, a közvetett monitorozásnak, valamint a nyílt kommunikációnak.

Serdülőkorban az identitás formálódása, a romantikus kortárskapcsolatok kialakulása, a szülőktől való függetlenedés, valamint a hivatásra vonatkozó tervek kikristályosodása zajlik. Ekkor fontos a szülők részéről a megfelelő mértékű bevonódás, közvetett monitorozás, illetve a függetlenedés támogatása – hangsúlyozza az előadó.

A pszichológusnő a védelmet jelentő, szülő és gyermek közötti harmonikus interakciók hangsúlyozásával zárja az előadását. Mint összegzi: „kulcsfontosságú tehát, hogy a gyermek fejlődési szükségletei és a szülői viselkedés összhangba legyenek, a szülő képes legyen kielégíteni gyermeke igényeit, melyek nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéshez”.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a pszichológia alapképzést a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, jelenleg pszichológia mesterképzését Interkulturális és interperszonális szakirányon folytatja. Az alapképzés során az egyetem helyi Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK) 1. helyezést ért el, valamint részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). A mesterképzés alatt az egyetem Kortárs tanácsadójában tanácsadóként és a PszicHétfő című pszichoedukációs rendezvénysorozat főszervezőjeként tevékenykedett. A múlt félévben Erasmus ösztöndíjban részesült, a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ