Hirdetés

Mi állhat az időben egyre inkább kitolódó gyermekvállalás hátterében? Kifogásokat keresünk csupán? Vagy inkább halogatásról van szó? Esetleg egyéb okok húzódnak meg a jelenség mögött? A kérdéseket Mogyorósi Rebeka pszichológus, a Mindset Pszichológia Kapcsolataink rovatának szakújságírója válaszolta meg a Class Fm rádió Morning Show című reggeli műsorában. Cikkünkből kiderülnek a válaszok, vagy akár vissza is tudjátok hallgatni!

Hirdetés

Az idő előrehaladtával a fejlett társadalmakban megfigyelhető jelenség az egyre későbbi életkorban történő gyermekvállalás. Emögött több jelentős társadalmi tényező is meghúzódik. A női munkavállalás, az oktatási rendszer átalakulása, társadalmi értékváltozások mind hathatnak az időben kitolódott gyermekvállalásra. Ezen felül számos párkapcsolati és egyéb tényező is befolyásolhatja ezt. Tekintsük át röviden, mik lehetnek ezek.

Jelentős változások

A történelem során számos olyan esemény és változás ment végbe, mely hatással lehet az időben kitolódott gyermekvállalásra. Egyrészt a fiatalok számottevő része középiskolai tanulmányai után egyetemre megy, továbbtanul. A tanulmányok befejezése optimális esetben is a húszas éveik közepére tehető. Ekkor azonban még nem beszéltünk az álláskeresés és munkába állás időszakáról. Ezekkel a fiatalok főként az egzisztenciális stabilitásukat igyekeznek megteremteni, valamint az önálló és önellátó életüket.

A nők munkába állásának, karrierépítésének jelentős szerepe lehet a későbbi életkorban történő gyermekvállalásban. A munkavállalással számos nő az egzisztenciális biztonság és önállóság megteremtésén túl karrierjének építésére, valamint önmegvalósításra használja fel a tanulmányai befejezését követő éveket. Ez lehet átgondolt döntés és vágy, ugyanakkor számos esetben figyelhető meg, hogy emiatt sok nő kicsúszik a gyermekvállalásból, mivel túl késői életkorban szeretné azt kivitelezni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyáltalán nem születik gyermeke. Sok esetben arról van szó, hogy a tervezett szám nem tud megvalósulni, például három tervezett gyermekből egy fog megszületni.

Iskolai végzettségtől is függ tehát a gyermekvállalás.

A magasabb végzettségű nők alapjában véve is kevesebb gyermeket vállalnak,

mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, azonban más is lehet a háttérben. Míg a magasabb végzettségű nők sok esetben inkább a karrierre fókuszálnak, az alacsonyabb végzettségű, szegényes gazdasági erőforrásokkal és bizonytalan munkahelyi kilátásokkal rendelkező nők számára sokszor a gyermekvállalás jelenti a biztonságot, a stabilitást.

Ezen kívül fontos megemlítendő tényező a kivándorlás fokozott jelenléte is hazánkban. Ez annyiban hat a gyermekvállalás szempontjából, hogy a statisztikák szerint a kivándorlók rendkívül nagy százaléka van gyermekvállalási korban (20-30 éves kor körül), így bár sok gyermek születik meg, de már külföldön.

A magasabb végzettségű nők kevesebb gyermeket vállalnak, mint alacsonyabb képzettségű társaik.

Felelősségvállalás és stabilitás

A gyermekvállalás és nevelés felelősség. Ennek a felelősségnek az érzése, vállalása minden irányban eltolódhat, széles skálán mozog. Láthatunk rendkívül felelőtlen, és ezzel szemben a felelősséget minden formájában biztosítani igyekvő szülőket is. Utóbbi hatása lehet például a későbbi gyermekvállalás, mivel ezek a szülők felelősségüket elsősorban az egzisztenciális javak megteremtésében, a stabil párkapcsolat és családi, baráti kapcsolati háló kialakításában látják. Ezek megteremtése azonban hosszú időbe telik, sok esetben nehezen kivitelezhető, hiszen mindig találhatunk valamit, amin érdemes lenne még dolgozni, változtatni. A gyermekért való felelősségvállalás, a fizikai és érzelmi szükségleteinek monitorozása, kielégítése, megfelelő fejlődésének biztosítása a szülők felelőssége. Ezt fontos szem előtt tartanunk.

Ma már nem feltétlenül a házasság az alapvető együttélési forma, hanem számos más összetételű családi rendszer létezik.

Az élettársi kapcsolatban élés elterjedésével változott a tervezett gyermekvállalás is.

Az ilyen típusú kapcsolatok bizonytalan kimenetele miatt ugyancsak tolódik a gyermekvállalás addig, míg a pár tagjai úgy érzik, elég hosszú ideje vannak együtt ahhoz, hogy a kapcsolatot stabilnak értékeljék. A házasságkötés azonban önmagában elég biztosítéknak számított erre korábban az idői tényezőtől függetlenül. Ennek ellenére a gyermekek közel fele nem házasságban élők kapcsolatából születik. Ez a jelenség szintén a gyermekvállalás idői kitolódására hat elsődlegesen.

Bár a gyermekvállaláshoz nem szükséges feltétlenül a házasságkötés, mégis úgy tűnik, egyfajta kapcsolati stabilitást, biztonságot ad a pár tagjainak, így lehetővé téve akár a korábbi életkorban történő gyermekvállalást.

Pro és kontra

A fiatalabb életkorban (húszas évek eleje) valamint a későbbi életkorban (harmincas évek eleje, közepe) való gyermekvállalás mellett és ellen egyaránt lehet érvelni. Felsorolunk néhány pró és kontra érvet mindkét változat kapcsán.

Fiatalon szülni azért előnyös, mert életkorban közelebb állunk gyermekeinkhez, sok esetben könnyebben tudunk kapcsolódni hozzájuk, még aktívak vagyunk, könnyen mozgósítjuk energiáinkat. Nem utolsósorban valószínűbb, hogy nagyszülői szerepeinket is megélhetjük a későbbiekben, ami már egy egészen más minőség. Kevésbé előnyös viszont, mert gyakran a gyermekvállaláshoz (a gyermek megfelelő fizikai és pszichés fejlődésének biztosításához) kevés erőforrással rendelkezünk. Ezek lehetnek egzisztenciális kérdések, ugyanakkor a kevés élettapasztalat, a még be nem teljesedett önmegvalósítás is hatással lehet a család életének későbbi alakulására. Ilyenkor még számos változás mehet végbe munka és kapcsolati téren is, melyek gyakoribbak, mint későbbi életkorban.

Idősebb korban (harminc év felett) előnyös gyermeket vállalni, mert már az erőforrások egy része biztosítható, több élettapasztalattal rendelkezünk, nyugodtabbak vagyunk. Sok esetben az önmegvalósítás egy része megtörtént, vagy legalábbis folyamatban van. Egyes kutatások szerint azok a gyermekek, akiket későbbi életkorban hoztak a világra, intelligensebbek más kortársaiknál. A későbbi gyermekvállalás negatív oldala azonban, hogy idővel csökken a fogamzóképesség, sokkal hosszabb időre van szükség a megtermékenyüléshez, mint fiatalabb életkorban, így kevesebb gyermek születik sokszor, mint ahányat terveztek.

A fiatalok tehát gyakran sokáig élnek a szülői házban, például elhúzódó tanulmányaik miatt. Nincs lehetőségük korai életkorban önálló életet kialakítani. Kitolódott a munkavállalás, bizonytalanná vált annak tartóssága, stabilitása is. Ez ugyancsak igaz a párkapcsolatokra, ahol a jelenleg domináló élettársi kapcsolati forma úgy tűnik, nem nyújt feltétlenül elég biztonságos alapot a gyermekvállaláshoz rövid távon.

Meghatározó tényező minden szempontból tehát a stabilitás keresése

mind a munka és megélhetés, mind a kapcsolatok terén. Azaz jelen van a fiatalok életének számos területén most egyfajta bizonytalanság. Ahhoz azonban, hogy tisztán látható legyen a kép a háttértényezőket illetően, pszichés tényezők szempontjából legalábbis további kutatásokra lenne szükség.

Hallgassátok meg szakértőnk és a Class Fm műsorvezetőinek beszélgetését a témában! Szakújságírónk 13:20-tól beszél:

Felhasznált szakirodalom:

Fedor R. A. (2016). Családalapítás és gyermekvállalás a fiatalok körében. Acta Medicinae et Sociologica, Vol. 7. pp. 11-28.

Hollós M. és Bernardi, L. (2009). Gyermekvállalás bizonytalan időkben magyarországi fiatal párok beszámolói alapján. Demográfia, 52 (1). pp. 5-30.

Kapitány B. (2010). A kései gyermekvállalás kockázatai. KorFa Online, Vol. 2.

Kapitány B. és Spéder Zs. (2015): Gyermekvállalás. In. Monostori Judit, Őri Péter,
Spéder Zsolt (Szerk.): Demográfiai portré. KSH Népességtudományi Kutatóintézet,
Budapest.

Kopp M. és Skrabski Á. (2003). A gyermekvállalás pszichológiai és szociális háttértényezői a magyar népesség körében. Demográfia, 46 (4). pp. 383-395.

Spéder Zs. (2006). Mintaváltás közben: A gyermekvállalás időzítése az életútban, különös tekintettel a szülő nők iskolai végzettségére és párkapcsolati státusára. Demográfia, 49 (2). pp. 113-148.

Szalma I. és Takács J. (2012). A gyermektelenséget meghatározó tényezők Magyarországon. Demográfia, 55 (1). pp. 44-68.

További források itt és itt.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző okleveles pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt, a Mindset Pszichológia szakújságírója. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia szakán végezte, diplomáját klinikai és egészségpszichológia szakirányon szerezte meg 2016-ban.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ