Képes-e egy kutya a gyászra? Többek között ezt a kérdést tette fel Dr. Miklósi Ádám a Magyar Pszichológiai Társaság által megrendezett Nyári egyetem pénteki zárónapján. Vajon vannak-e érzéseik négylábú kedvenceinknek, és ha igen, milyen szerepet játszanak ezek a kutya-ember kapcsolatban? Az ELTE Etológiai Tanszékének vezetője ezekre a kérdésekre kereste a választ előadása során, melynek az Eötvös Loránd Tudományegyetem adott otthont. Tudósításunk következik.

Dr. Miklósi Ádám evolúciós szempontból közelítette meg a nagy kérdést. Szerinte nem onnan kell elindulni, hogy vannak-e érzései a kutyának, hanem onnan, hogy ezek milyen funkciót tölthetnek be evolúciós szempontból. Legelőször arra kell megtalálnunk a választ, hogy miért jó az, ha egy állat érzelmi állapotokkal rendelkezik, és hogy milyen adaptációs értékek kapcsolódhatnak ezekhez.

Ősi kapocs

A kutya specifikus terméke a háziasításnak” – kezdte előadását Dr. Miklósi Ádám. A háziasítás pedig az evolúció egy másik termékéhez, az emberhez köthető, ami mindennél jobban mutatja, hogy a két faj sorsa már a kezdetektől fogva szorosan összekapcsolódik.

ha nem lenne ember, valószínűleg kutya sem lenne a Földön.

A kutya-gazda kapcsolat leírására sok különféle elképzelés született az évszázadok során. Az egyik legelterjedtebb nézet a lupomorfizmus, amely szerint a kutya és az ember is farkasként szerepel ebben a kapcsolatban, melynek legfontosabb tényezője a dominancia. Ma a legtöbb etológus elutasítja ezt az analógiát, ahogy a Dr. Miklósi Ádám által bébimorfizmusnak nevezett nézetet is, mely szerint a kutya-gazda kapcsolat leginkább a szülő-gyermek kapcsolatra hasonlít.

„Valójában ez barátság” – adta meg a választ Dr. Miklósi Ádám, aki szerint biológiailag nézve a kutya-ember kapcsolat pontosan beleillik a definícióba. Hiszen két többé-kevésbé független egyedről van szó, akikre felnőttekként kell tekinteni. A két fél kölcsönös szociális támogatást és segítséget nyújt egymásnak, anélkül, hogy emögött biológiai érdek lenne. Valódi kötődésről beszélhetünk, hiszen a kutya-gazda kapcsolatban megvan az a kölcsönös vonzalom, ami ezt a kapcsot alakítja, és a felek gyakran egymáshoz igazítják viselkedésüket.

Vajon ez a kutya épp milyen érzelmet élhet át? Örömöt, dühöt, félelmet vagy talán szomorúságot? Kutatások szerint az esetek 70%-ban képesek vagyunk helyesen felmérni négylábú társaink érzelmi viselkedését.

Hol jönnek a képbe az érzelmek?

Az etológusok úgy gondolják, hogy a fent említett viselkedésformák hátterében érzelmek állnak. Az érzelmek jelentik az elme belső állapotait, melyek összehangolják az elme működését, és a megfelelő reakció létrejöttében és vezérlésében fontosak – ami az embernél és a kutyánál egyaránt elengedhetetlen.

Az emberek általában könnyen felismerik egymáson a szorongást, a gyászt vagy éppen az örömöt, mégis sokszor félreértik egymást. A személyközi kapcsolatainkban sem sikerül mindig eltalálnunk a másik érzelmi állapotát, mégis úgy gondoljuk, tudjuk, mikor örül vagy éppen szomorkodik kedvencünk. Vajon ez tényleg így van? Egy, az előadás alatt bemutatott kísérlet kimutatta, hogy az emberek többsége az esetek 70%-ban képesek jól megítélni a kutyák érzelmi viselkedését.

Legtöbbször a düh és az öröm kifejeződését tévesztjük össze, ami kifejezetten veszélyes lehet.

Leginkább a gyerekek hajlamosak egy vicsorgó, támadó kutyát úgy megítélni, mintha az állat épp örülne. Ez minden valószínűséggel a rajzfilmek komikus ábrázolásmódjára vezethető vissza.

Megértenek-e minket a kutyák?

Az emberek tehát nagyjából helyesen mérik fel a kutyák érzelmeit, de vajon fordítva is így van ez? A kutatások azt mutatják, hogy négylábú társaink valóban képesek különbséget tenni az emberi érzelemkifejezések között. Az még nyitott kérdés, hogy a kutyák képesek-e értelmezni különböző érzéseinket, vagy csak megtanulják, hogy bizonyos arckifejezések mit jelentenek számukra, de az biztos, hogy viselkedésüket képesek ezekhez igazítani.

A gazdák abban is egészen jók, hogy hang alapján is meg tudják különböztetni a kutyák érzéseit, tette hozzá Dr. Miklósi Ádám, aki az előadást egy, a saját tanszéke által elvégzett kísérlet bemutatásával zárta. A kísérletben kutyák agyműködését vizsgálták fMRI készülékkel. Azt találták, hogy mind a két fajnál ugyanaz az agyterület elemzi ki a kutya, illetve az ember hangjához kapcsolódó érzelmi töltetet. Tehát amikor egy ember kutya hangot hall, akkor ugyanazt a agyterületet használja az érzelmi állapot feltérképezéséhez, mint amit a saját fajával szemben használna.

Érdemes tehát a kutya-ember viszonyra barátságként gondolni. A szoros együttműködésben fontos szerepe van a különböző érzelmi állapotoknak, így valójában nem lehet azon vitatkozni, hogy a kutyának vannak-e érzelmei vagy nincsenek. Vannak. Dr. Miklósi Ádám szerint csupán az a kérdés, hogy ezek milyen típusúak és mértékűek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ