A család a gyermek fejlődésének minden területén szerepet játszik, így nem meglepő, hogy a sportolói életforma kialakításában is. A szülők pozitív, támogató jelenléte a gyerek fejlődését és kiteljesedését szolgálja, azonban a család túlzott igyekezete akár rombolhatja is a fiatal önértékelését. Milyen motivációi vannak a szülőknek gyermekük sporttevékenységben? Az édesapának vagy az édesanyának van nagyobb beleszólása a testmozgáshoz kapcsolódó dolgokba? Meddig szól a gyermekről, és mikortól a szülőről a sportolás?

Hegedű vagy focilabda?

A kisgyermek szempontjából a szülő hatása, bevonódása, valamint a vele töltött idő az egyik legmeghatározóbb az egészséges életmód és a sport pozitív értékének elsajátításakor. A szülők hozzáállása is befolyásolja ezt a folyamatot. Például ha a szülő maga is sportol az is lényeges faktor a gyermek sport iránti pozitív attitűdjének kialakításában.

A családon belül azonban az apa sporthoz való hozzáállása a legmeghatározóbb.

Több kutatás is bizonyítja, hogy a gyermek fizikai aktivitásában és a sportban való részvételében az édesapának van elsődleges befolyásoló szerepe.

Ám a szülők főleg a saját elvárásaikra és értékrendjükre támaszkodnak mikor dönteniük kell: a gyermekük inkább zeneórákra vagy fociedzésre járjon. A gyermekek teljesítményei és szülői hatások közti összefüggéseket vizsgáló kutatások középpontjában általában  az úgynevezett teljesítmény-motiváció az elvárások-értékek vonatkozásában elmélet áll. Eszerint a szülők gyermekeikkel kapcsolatos hiedelmei nagyrészt a gyermek nemével, és a nemhez kapcsolódó elvárásaikkal állnak összefüggésben.

Lehetőségek tárháza vagy a sors fogsága?

Számos tanulmány szerint a meleg, szeretetteli családi légkör hozzájárul a bizalom kifejlődéséhez, megerősíti a gyermek motivációs bázisát, valamint sporttevékenységre ösztönöz. A család erkölcsi és anyagi támogatása nagyban befolyásolja a gyermek rendszeres és megfelelő minőségű sportolási lehetőségeit.

mariano_rivera_and_son_pre-game_in_baltimore_august_2008
Családi delegációnak nevezzük, amikor is egy családtag tudatos és/vagy tudattalan vágyait valósítja meg a gyermek.

Összetettebb téma a családi delegáció jelensége, amikor is a gyermek egy családtag tudatos és/vagy tudattalan vágyait valósítja meg. Ha szülőről a gyermekére „örökíti” a korábban űzött sportágát, abból jó dolgok is születhetnek, gondoljunk csak Mocsai Lajosra és fiára, Mocsai Tamásra, vagy Dell Curryre és az NBA-ben regnáló MVP fiára, Stephen Curryre. A problémát az jelenti, ha a delegáció olyan mértékű, hogy a delegált személy (leginkább a gyermek) önálló döntéseit, pályaválasztását és jövőjét korlátozza vagy hátrányosan befolyásolja. Ebben az esetben sérülhet a gyermek önértékelése és önbizalma.

Súlyosabb az amerikai pszichológus professzor, Frank L. Smoll nevéhez köthető felcserélődő szerepek csapdájának jelensége, amikor maguk a szülők a gyermekben keletkező stressz forrásai. Minden szülő valamilyen mértékben azonosul a gyermekével, így természetes, ha azt szeretné, hogy a gyermek minél jobban teljesítene. Azonban előfordulhat, hogy az azonosulás olyannyira intenzív lesz, hogy a gyerek a szülő „kiterjesztésévé” válik. Abban az esetben, ha ez bekövetkezik, a szülők saját magukat a gyermekük sikerei, illetve kudarcai alapján fogják értékelni. Emiatt jelentős nyomás alá helyezik a gyermeküket, aki úgy érezheti, hogy a szülei szeretetét csupán a sikerek útján tudja kiérdemelni.

Győzelem bármi áron!

A modern sport kialakulásával a siker egy új formája az eredményességre való törekvés és a rekordok megdöntése lett. Éppen emiatt előfordulhat, hogy a szülők gyermekeiket mint sportolókat bármi áron a csúcsra szeretnék juttatni. Ez a törekvés azonban eltorzulhat, és

egyfajta „táv-irányításba”, extrém esetekben „táv-agresszióba” csaphat át,

amelyben folyamatosan űzik, hajtják gyermeküket annak érdekében, hogy „nagy és sikeres sportolóvá váljanak”. Ennek az eltorzult kapcsolatnak tökéletes példája Andre Agassinak és édesapjának viszonya. A teniszező így ír erről önéletrajzi könyvében: „Tiszta erőből rám üvölt: te teniszező vagy! A legjobb leszel a világon! Egy csomó pénzt keresel. Ez a terv. Így lesz és kész.

Akár az is megeshet, hogy a szülők gyermekeiket gazdasági forrásnak tekintik, akik után például támogatást kaphatnak, vagy ha híres és sikeres sportoló lesz belőlük, akkor ez előnyhöz juttatja majd őket. Nem idegen ez a hozzáállás az ún. „pénzes” sportokban, mint például a tenisz. Több kelet európai teniszezőnél tudjuk – például Novak Djokovic-ról is –, hogy a szülők mindenüket feláldozzák a gyermekeik sportteljesítménye érdekében.

Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a sport van a gyerekért, nem a gyerek a sportért. Ha felismerjük, hogy esetünkben mégis az utóbbi igaz, gondoljuk át, mi siklott félre, mit ronthattunk el. Így mozdulhatunk a helyes irányba!

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ