Hirdetés

„A mese minden gyermeknek szabadságot ad, mégis segít eligazodni az életben” – mondta lapunknak Kádár Annamária, a júniusi budapesti Mindset Pszichokávéház előadója. Rendezvényünkre hangolódva a gyermeki világnézetről, a gondolat mindenhatóságáról és a helyes szülői meseválasztásról beszélgettünk a többkötetes pszichológussal. Interjúnk.

Hirdetés

A rendezvény fő témája a mesék világa. Önnek volt kedvenc meséje akár gyermek, akár felnőtt fejjel? Ha igen, melyik az/melyek azok és miért?

Egyik kedvenc mesém a Kisködmön. Gyermekként sokat gondolkodtam rajta, pályaválasztásom szempontjából is meghatározó volt. A mese a nem megfelelő problémamegoldási stratégiákról, az önbeteljesítő jóslatok erejéről szól.

A jómódú parasztembernek volt egy lánya és egy felesége. Egy nap érkezett hozzájuk háztűznézőbe egy legény, és az apa leküldte a lányát a pincébe, hogy legyen mivel megkínálniuk a vendéget. A lánynak ekkor szemébe ötlött a pince oldalához támasztott káposztáskő. Erről az jutott eszébe, hogy ha majd férjhez megy és kisfia születik, vesz neki egy ködmönt a vásárban – de ha a kisfiát agyonüti a káposztáskő, akkor kire marad majd a kisködmön…? Ezen úgy elkeseredett, hogy bánatában sírva fakadt. Mivel sokáig nem tért vissza, hamarosan lement utána az apja és az anyja is, és meghallva a nagy problémát, mindketten rázendítettek a sírásra. A kérő épp csak hanyatt nem vágta magát, olyan jóízűt nevetett, és azt mondta: ha még három ilyen bolondra akad, mint ezek, elveszi a lányt feleségül. El is indult, s láss csodát, megtalálta mind a három bolondot! Hazament és két hét múlva megülték a lakodalmat. Lett nekik egy kisfiúk, vettek is neki egy ködmönt, de a káposztáskő nem ütötte agyon. Itt a vége, fuss el véle.

Mi a meseolvasás legnagyobb haszna?

A mese az ősbizalom élményét erősíti meg, azt, hogy jó a világ, jó volt ide megszületni. Ezzel az alapérzéssel sokkal könnyebb elviselni a nehézségeket, kudarcokat, tragédiákat és könnyebb derűsnek, vidámnak lenni. A mesei optimista világkép és a gyermek vágyai egymásra rímelnek, a mesei vágyteljesülést nem akadályozzák sem természeti törvények, sem időbeli vagy térbeli korlátok. Minden lehetséges, mindenné át lehet változni. Az a felnőtt, aki mesét olvas, később is megőriz egy keveset a gondolat mindenhatóságából.

A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül.

A mese képi világa és valóságábrázolása teljes mértékben megfelel a gyermeki gondolkodásmódnak: ez egy gyermeki szemmel nézett világ. Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli. A gyermek folyamatos kíváncsiságát, miértjeit nem lehet kielégíteni természettudományos ismeretekkel. Ahhoz, hogy otthonosan érezhesse magát a számára rejtélyekkel teli világban, a mesék nyújtanak segítséget. Ráadásul pont azon a nyelven, amelyen maga is gondolkodik: jó vagy rossz szereplők vannak, akik az otthonosság és a biztonság érzését nyújtják számára.

A mese az életigenlés himnusza, ami arra biztat bennünket, hogy ne adjuk fel, bátran szálljunk szembe az akadályokkal, a megpróbáltatásokat pedig fejlődési feladatoknak tekintsük. Az életbátorság, a magabiztosság az a képességünk, amellyel túl tudunk merészkedni saját határainkon. A gyermek mesehőssel való azonosulása észrevétlenül történik, mert teljes mértékben beleéli magát a hős szerepébe, képzeletben együtt harcol és együtt győzedelmeskedik vele, miközben a rossz elnyeri méltó büntetését. A szereplővel való azonosulás során olyan megoldásokat találhat saját problémáira, amelyek kimondatlanul vannak jelen a mesében, és a gyermeknek a fantáziáján múlik, hogy azt mennyire vonatkoztatja magára. A mese meghagyja a gyermek szabadságát és segítséget nyújt az életben való eligazodáshoz, megismeréshez, az önazonosság kialakításához.

Van különbség a hallgatott/nézett mese között? Tényleg többet kap a gyermek, ha mi olvassuk fel neki az adott történetet?

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. A mesélővel való személyes kapcsolata segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti és létrehozhatja a belső mozit.‎ A mese dallama könnyen átalakul képpé, és a belső képkészítés folyamatában lehetővé válik az érzelmi azonosulás a számunkra kedves hőssel. Minél ráérősebben, megváltoztatott tonalitással, dallamosabban mesél a szülő – úgy, hogy maga is egy belső képet készít a meséhez –, annál kidolgozottabb lesz a gyermek belső képe is. Ehhez nem kell tudatos erőfeszítés, a gyermek úgy éli meg ezt a folyamatot, hogy a belső kép magától, spontán módon megjelenik. A tévé képernyőjén felfoghatatlanul gyors tempóban pergő képekkel szembesül a gyermek, ami nagyon megterhelő az idegrendszere számára. Ezeket a vibráló külső képeket jó esetben az álmai során dolgozhatja fel – amennyiben nem sikerül, megjelenik a szorongás. A tévénézés másik problémája, hogy az a meghitt, intim kapcsolat is hiányzik belőle, ami a gyermek és a mesélő között létrejön. Annak a gyermeknek, aki lelkileg-érzelmileg rendben van, nem jelent veszélyt egy-egy rajzfilm megnézése, amennyiben az nem túl hosszú, és a szülővel közösen megbeszélik a látottakat. A probléma ott kezdődik, amikor a tévénézéssel a meséket szeretnénk helyesíteni – hiszen a mesében a történet a gyermek elméjében kel életre, megmozgatva a fantáziáját, érzelmeit, félelmeit, vágyait.

 

•••

Az Üveghegyen innen – Mesepszichológiával az érzelmi fejlődésért

Júniusi Pszicho-Kávéházunkban dr. Kádár Annamária pszichológus fog mesélni arról, hogy milyen belső erőforrásokat erősíthetünk gyermekeinkben, amelyek által később sikeresen küzdhetnek meg az eléjük kerülő akadályokkal. Mi az érzelmi intelligencia? Hogyan olvassunk mesét? Miért fontos ez a XXI. században?
Június 27-én ilyen kérdésekre keressük a választ! Dr. Kádár Annamária előadását  Budapest egyetlen állandó pszichológiai kerekasztala követi (Orvos-Tóth Noémi, Kozma-Vízkeleti Dániel, Forgács Attila).

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző diplomás viselkedéselemző, a Károli Gáspár Református Egyetem klinikai-és egészségpszichológiai specializációján mesterszakos hallgató. A Mandiner újságírója, a Psychologica Hungarica Caroliensis munkatársa, a Mindset állandó szerzője, valamint a budapesti Pszicho-Kávéház rendezvényszervező csapatának tagja.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ