Előző cikkünkben a magyar (és nemzetközi) ifjúságon végigvonuló demokratikus értékválságról írtunk. Arra kerestük a választ, mi lehet a rendszerszintű magyarázat erre a jelenségre, és hogyan érdemes elkezdeni dolgozni a megoldáson. A demokratikus értékek megtartása és védelme központi kérdés lett nemcsak a politikatudomány, de a pszichológia berkein belül is. Fathali Moghaddam, a Georgetown Egyetem pszichológus professzora 10 pontban határozta meg, mik a demokrata állampolgár pszichológiai jellemzői.

Moghaddam feltette magának a kérdést: melyek azok az alapvető pszichológiai jellegzetességek, amelyek egy ország állampolgárát a demokrácia és a demokrata értékek iránt elkötelezett, a demokratizálódás mozgalmát támogató felelős és politikailag aktív szereplővé teszik? Kutatásainak alapját az a megközelítés adja, miszerint a társadalom úgy tud igazán hatékonyan kialakítani egyfajta „kollektív demokráciatudatot”, ha a benne élő egyénekben kialakul a demokrata karakter.

Önmagunk kétségbe vonása. A demokratikus értékek iránt elkötelezett emberek konstruktív módon képesek önmagukat kétségbe vonni, azaz folyamatosan nyitva hagyják a lehetőségét annak, hogy akár tévedhetnek is. Ez az egészséges kétség természetesen nem bénítja meg az egyén cselekvésre való képességét. Arról van szó csupán, hogy valaki képes elfogadni, hogy saját cselekedetei és meggyőződései nem mások felett állnak, s képesek saját magukat kreatív módon, az új ismereteik tükrében újrapozícionálni.

Szentnek hitt társadalmi alaptézisek megkérdőjelezése. Miközben folyamatosan nyitva hagyják a lehetőségét annak, hogy akár tévedhetnek is, a demokratikus állampolgárok kétségbe vonják azokat a hiedelmeket, amelyek a társadalomban megkérdőjelezhetetlen alapigazságnak tűnnek. Ez időnként igazán nehéz folyamat lehet, hiszen az egyén családjában, közösségében vagy akár a nemzet szintjén „természetesnek”, kétségbevonhatatlannak bélyegzett doktrínák kritikai felülvizsgálatára van szükség, amelyet sokszor az említett társas környezet akadályoz. Ez a jellemző azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalmi növekedés megvalósulhasson.

Saját véleményünk felülvizsgálata a bizonyítékok fényében. A demokratikus attitűdökkel rendelkezők magas toleranciát és változásra való nyitottságot fejlesztenek ki magukban. Folyamatosan keresik az új információkat, ezeket pedig arra használják, hogy véleményüket a rendelkezésre álló tudáshoz igazítsák. Ennek az az eredménye, hogy az ő véleményüket kevésbé befolyásolják dogmák vagy irracionális faktorok.

Mások megértésére irányuló törekvés. A kirekesztő, vagy más csoportok leértékelésén alapuló nézetek, amelyekről sokan azt gondolják, saját csoportjuk szabadságát és jólétét szolgálják, kiválóan illeszkednek a diktatórikus rendszerekbe. Ezzel ellentétben a demokratikus társadalom toleráns, inkluzív, más csoportok eltérő viselkedését megbélyegzés helyett megérteni akaró és elfogadó attitűdöket követel tagjaitól. A másokról szerzett tudás, az információra való nyitottság, és saját magunk folyamatos megkérdőjelezése (ld. fentebb) pedig éppen ehhez a megértéshez segíthet hozzá.

Tanulás azoktól, akik különböznek tőlünk. Nemcsak a másokkal szembeni nyitottság, de a folyamatos tanulásra való motiváció is rendkívül fontos jellemzője a demokratának. Ez egy igen nehéz feladat, hiszen az ember természeténél fogva azoknak a társaságát keresi, akikre a legjobban hasonlít. Azonban minél nyitottabbak vagyunk a diverzitásra, annál nagyobb esélyünk van egy valós demokrácia kialakítására.

Eltérő források felkutatása. A modern oktatás egyik fő funkciója az lenne, hogy megtanítsuk a fiatalokat arra, hogyan tudnak új információkat felkutatni különböző forrásokból a lehető leghatékonyabb módon. Ez a gyermekeknél azért is ütközhet sokszor akadályokba, mert ezek a források vagy információk szembemehetnek a gyermek családjának vallási vagy politikai nézeteivel, így a gyermeket sem támogatják otthon egy szélesebb látókör kialakításában. Ám ha sikerül már az iskola elejétől kezdve a nyitottságra nevelnünk a fiatalokat, ezek az értékek idővel a családot is nyitottabbá tehetik a társadalom más részeire.

Új élményekre való nyitottság. A demokratikus állampolgárok nem csupán „tolerálják” a sokszínűséget, de aktívan keresik is a tapasztalás lehetőségét. Nem csupán elméleti tudásgyarapítás céljából érdeklődnek az újdonság iránt, de a nyitottság viselkedésükben is megjelenik: interakcióba lépnek, barátkoznak, eszmét cserélnek azokkal, akiket maguktól különbözőnek látnak.

Új élmények megteremtése mások számára. Az előző pont kiegészítéseként érdemes megjegyezni azt is, hogy a demokrácia mellett elkötelezettek nem egyszerűen elraktározzák saját élményeiket, de tapasztalataik megosztásával illetve az „önfeltárással” tovább is adják azokat.

„Jó” és „Rossz” megkülönböztetése. A fentiekből – noha úgy tűnhet – nem adódik, hogy az alapvető emberi értékeket valaha is meg kellene kérdőjeleznünk. Egy valós demokrácia az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásán nyugszik, amelyeket a nyitottság, az új tapasztalatok keresése vagy azok népszerűsítésére tett kísérletek soha nem sérthetnek meg.

Az értékes tapasztalatok aktív keresése. A „jó” és a „rossz” megkülönböztetésén keresztül a demokrata képes eldönteni, mi érdemes és mi nem érdemes a megtapasztalásra. Ez az értékelési/döntési folyamat rendkívül komplex, magas fokú érettséget vár el egyéntől és társadalomtól egyaránt.

Küzdeni viszont minden fronton érdemes: az oktatás önmagában szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy egy nyitott, befogadó, az autokráciára és a diktatórikus törekvésekre immúnis társadalmat hozzunk létre. Ebben a pszichológia az edukáción, az ismeretterjesztésen, az értékítélet mentes támogató munkán keresztül segíthet.

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ