Hirdetés

Előfordul, hogy úgy érezzük, valami nem stimmel az életünkkel. A Facebook-média tündöklő világában akármerre nézünk, mindenkinek csodálatos, irigylésre méltó és problémamentes az élete. Csak velünk lenne baj? Biztos nem vagyok normális – gondoljuk sokszor. Ez tényleg így lenne? Ennyire kilógunk a társadalomból nehézségeinkkel, pszichés gondjainkkal?

Hirdetés

Az Abnormal Psychology nevű szaklapban megjelent kutatás szerint ez koránt sincs így. 988 résztvevőt életük különböző szakaszaiban vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy az embereknek kis százaléka képes csak arra, hogy 38 éves koráig ne szenvedjen valamilyen átmeneti vagy tartós pszichés zavartól.

A megkérdezettek közül az emberek 83 százaléka jelezte, hogy szenvedett már életében depressziótól, szorongástól vagy más mentális zavartól. Ezen személyek 41 százaléka nyilatkozta, hogy 38 éves korukig bezárólag rendelkeztek valamilyen pszichés problémával, rövidebb időtartam  erejéig. A többiek (408 résztvevő) arról számoltak be, hogy hosszabb távon, akár éveken át küzdöttek valamilyen tartósabban fennálló pszichés nehézséggel. Többeket közülük olyan komoly állapotokkal diagnosztizáltak, mint a major depresszió, vagy a bipoláris zavar.

Ki az, aki ellenállóbb?

A tanulmány a 988 résztvevő élettartamának jelentős egészét átfogta, születésük és 38 éves koruk között összesen 13-szor mérték fel pszichés állapotukat. Elmondható tehát, hogy – legalábbis a nyugati világot tekintve – a népesség nagyobbik része él meg mentális zavart az élete valamely pontján.

A kutatás azt is megpróbálta feltérképezni, hogy az a 17 százalék, aki nem számolt be mentális zavarról, milyen tulajdonságokkal, jellemzőkkel rendelkezik. Kiderült, hogy ezen emberek személyisége nagyon hasonlóan fejlődött, már egészen fiatal koruktól kezdve. Gyermekként inkább optimisták voltak, nagyszámú társas közeg vette őket körül, illetve sokkalta érettebbnek és függetlenebbnek mutatkoztak kortársaiknál. A tanulmány azt is megmutatta, hogy a pszichés problémákkal szemben protektív tényező, ha a szülő sem szenvedett pszichés zavartól.

crazy
A legtöbben igyekszünk a színfalak mögött tartani nehezen felvállalható pszichés gondjainkat.

Hétköznapi problémáink

Ha körülnézünk saját környezetünkben, bizonyára hasonló képet látunk magunk körül. Saját pszichológusi megfigyeléseim alapján a legtöbb embernek van olyan nehézsége, amely talán külső segítséget is igényelne, de általában ezeket a gondokat szakembernek nagyon ritkán, de saját baráti környezetünkben is nehezen merik felvállalni. Schoenewolf pszichológus kisebb kutatást végzett saját diákjai között. Minden csoportját megkérte: emelje fel a kezét az, aki rendelkezik valamilyen fóbiával. A csoportok résztvevőinek körülbelül ötöde föltette a kezét. Amikor az volt a kérdés, hogy ki az, aki ezt elmondta valakinek, esetleg szakértő segítségét is kérte, egy kéz sem maradt fönn. Ez nem csupán a fóbiákra, de más, mentális zavarokra is igaz lehet. Sokan tisztában vannak a problémáikkal, de igyekeznek maguk előtt is elfedni ennek jelentőségét, míg mások talán nincsenek is tudatában annak, hogy valamilyen mentális zavarral küzdenek.

A szerhasználat például egy meglehetősen elterjedt függőség, de a szerekkel visszaélők többsége tagadja, hogy problémája lenne az adott szerrel (gondoljunk csak az alkoholfogyasztás elfogadottságára társadalmunkban). Ha be is ismerik magukban, segítséget igen ritkán keresnek.
A disztímia, ami a depresszió neurotikus formája, szintén gyakori probléma, az emberek többsége ennek sem tulajdonít nagyobb jelentőséget, könnyen előfordul, hogy a hangulati életükben bekövetkezett változást inkább saját személyiségükre vonatkoztatják. Gyakran megjelenő állapot társadalmunkban a generalizált szorongás, illetve a különböző függőségek, mint a játékfüggőség, az internet- vagy pornófüggőség.

Azon emberek, akik a fent említett vagy azokhoz hasonló pszichés zavarokkal rendelkeznek, gyakran állnak elő különféle magyarázatokkal, kifogásokkal, hogy elfogadhatóbbá, racionálissá tegyék a problémát, amellyel rendelkeznek. Talán azt gondoljuk, azáltal, hogy beismerjük a pszichés zavar fennállását, szociális közegünk megbélyegez minket, emiatt gyakran vonakodunk attól, hogy felvállaljuk akár magunk, akár mások előtt problémánkat.

Cikkünk második részéből kiderül, mely tényezők játszanak szerepet abban, hogy nehezünkre esik segítséget kérni mentális zavarainkkal.

A szerző Hátszegi Eszter pszichológus, iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, pár- és családterapeuta jelölt.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ