Hirdetés

Ahhoz, hogy igent tudj mondani, azt is meg kell tanulnod, hogyan mondj egyes dolgokra nemet. Sokan egyszerűen képtelenek erre. Introvertált, visszahúzódó személyek esetében pedig gyakran komoly szorongást válthat ki minden olyan szituáció, ahol a „nemet mondás művészetét” kellene gyakorolni. Pedig nemet mondani nem lehetetlen, a megfelelő praktikákat alkalmazva komoly változásokat érhetünk el, és végre a saját prioritásainknak megfelelően működhetünk a mindennapjainkban, és a munkánkban is. Tóth Nikolett pszichológus írása.

Hirdetés

Sok kultúrában a szülők, a rokonok, a tanárok vagy épp a felettesek irányába szinte elképzelhetetlen, hogy valaki elutasító választ adjon. A kultúra azonban csak egy szelete a magyarázatnak: nemi, társadalmi nyomás is nehezedhet ránk. De a mindenre bólogató magatartásmód mögött a konfrontációtól, mások megbántásától vagy a későbbi elutasításoktól való félelem is állhat. Gyakran a munkahelyünkön is így működünk: félünk attól, hogy nemet mondjunk. „Nem vagyunk elég jók” – gondoljuk. „ A főnökünk lustának könyvel majd el bennünket.” De más, hasonlóan szorongást keltő fantáziaképekkel is terhelhetjük magunkat az egyébként rengeteg feladatunk mellett. Így történhet meg az, hogy 8 óra helyett először csak 9, majd akár 10-11 órát is dolgozunk. Ennek a plusz néhány órának pedig sokszor látszata sincs. Otthonról vesszük fel a céges telefont, hétvégén olvassuk az e-mailjeinket vagy oldunk meg egy problémát, ami egyébként nem a mi dolgunk lett volna.

Fokozott veszélyben az introvertáltak

Az introvertáltak egyik jellemzője, hogy akár hosszas belső monológot is lefolytathatnak, mire eljutnak ahhoz, hogy cselekedjenek vagy megszólaljanak. Ezt a kívülről csendnek tűnő jelenséget sokan beleegyezésnek tekintik, pedig a valóságban épp egy belső harc néma felszínét látják. Természetesen akadnak praktikák, amellyel áthidalhatjuk, hogy a kérés másik oldalán álló személy „igenként” értelmezze a rágódásunkat vagy épp a csendünket.

  • Kérj időt!

Nyugodtan mondhatod, hogy szükséged van néhány percre, mielőtt választ adsz. Ezzel időt nyersz és tisztázod, hogy a csended nem egyenlő a beleegyezéseddel.

  • A diplomatikus „nem”

A diplomatikus elutasítás egy kommunikációs technika. Ugyanúgy nemet mondasz, csak épp kihasználod a kommunikációs lehetőségeid. A lényeg, hogy bár kimondod, hogy „nem”, alapvetően az elutasítást jelző szót a mondandót felénél hozod be a képbe. Nézzünk egy példát! Valaki kölcsön szeretné kérni az autódat, azonban te bármilyen okból kifolyólag ezt nem szeretnéd. Hogyan tudod diplomatikusan elutasítani a kérést? Például így:

„Egy korábbi eset miatt megígértem magamnak, hogy többé nem adom kölcsön az autómat senkinek.”

  • A kérésre, és ne a személyre mondj nemet!

Ne értékítélettel utasíts el valakit: a kérésre, és ne a személyre adj nemleges választ. Ha nemet kell, hogy mondj egy üzleti ebédre, mondd el, hogy abban az időpontban sajnos már van másik programod, és máris másképp keretezted a helyzetet.

A belső „igenemberünk” legyőzése, avagy hogyan mondjunk végre magunkra is igent?

Introvertáltak esetében hasznos, ha első körben néhány konkrét, kézzel fogható és azonnal beépíthető praktikákkal vértezik fel magukat, ugyanakkor hosszútávon a gondolkodásmódunkba is bele kell nyúlnunk a változás érdekében.

  • Határaink ismerete

Jó, ha tisztában vagyunk saját értékrendünkkel, és tudjuk, mi az, amire szívesen szánunk időt. Ha például a családdal töltött időnk szent és sérthetetlen, akkor ne mondjunk igent egy olyan állásra, ami ezt szinte teljesen lehetetlenné teszi! Hosszútávon ez bizony egy nagy NEM-et jelent majd saját magunkkal kapcsolatban.

  • Hála

Jó, ha észrevesszük, mely kérések mögött áll elismerés. Lehet, hogy azért kérik a segítségünket, mert tudják, jók vagyunk az adott területen. A hála a pozitív életszemlélet egyik sarokköve – de persze nem jelent egyet azzal, hogy ezért cserébe azonnal bólintanunk is kell a kérésre. Köszönjük meg, hogy ránk gondoltak, de ha épp nem fér bele az időnkbe, ne érezzük rosszul magunkat, és vállaljuk a nemet!

  • Az elszalasztott lehetőségek fantáziája

Nem baj, ha néha kimaradunk. Az sem baj, ha néha nem mi oldjuk meg a problémát. Ne fantáziáljunk arról, hogy „ha most igent mondtam volna, akkor a főnököm látta volna, hogy mire vagyok képes”! Vissza is kanyarodtunk az első ponthoz. Ismerjük meg határainkat, és ennek függvényében értékeljünk: az adott szituáció lehetőség-e, vagy inkább egyenes út a kimerüléshez?

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ