Hirdetés

Minden barátunk értetlenül áll az előtt, hogy még mindig nem sikerült megállapodnunk? Nagy energiával keressük a szerelmet, mégis sorozatosan csalódnunk kell? Megint nem hívnak vissza az első randi után? Mintha meg lenne írva a forgatókönyvünk, hogy a párkapcsolatainkat milyen párral, eseményekkel, majd lezárással éljük végig. Miért van az, hogy bár mi úgy érezzük, mindent jól csinálunk, valami mégis félresiklik a párkeresésünkben? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Párkapcsolati pánik című előadásában dr. Lisznyai Sándor, klinikai szakpszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely legutóbbi, szombati eseményén. Tudósításunk.

Hirdetés

Párkapcsolatokat vizsgálva gyakran láthatjuk azt a mintázatot, hogy szép, egészséges és sikeres emberek képtelenek párt találni. Ilyenkor a környezetük megpróbál racionális magyarázatokat nyújtani számukra: „Túl magas elvárásaid vannak!”.  De mi a baj azzal, ha valakinek magas az igényszintje? Miért baj, ha nem szeretnénk akárkivel kapcsolatba kezdeni?

Gyakori, hogy az elkeseredett párkeresők engednek az igényszintjükből, ám a randikon így sem járnak sikerrel.

Másik gyakori racionalizáló magyarázat szokott lenni, hogy: „Nem jól kommunikálsz!”. Ezek a hétköznapi értelmezések azonban gyakran helytelenek, hiszen míg bumfordi emberek gyakran hosszú évek óta tartó párkapcsolattal rendelkeznek, addig egyes frappánsan beszélgető, jó humorú emberek el sem jutnak egy kapcsolat elkezdéséig.

Gyakran olyan külső tényezők miatt feneklenek meg párkapcsolati próbálkozásaink, amelyek kívül esnek a mindennapi észlelésünkön. Mintha átokként ülne rajtunk, még a pszichológusoknak sem könnyű megtalálni. Lisznyai Sándor szakmai tapasztalatai alapján hét ilyen tipikus mintázatot mutatott be:

  1. A sorskönyv meghaladása

Vannak, akik lehetnek bármilyen életkrízisben, történhet velük bármi, mégis mindig van párkapcsolatuk. Viszont ezeknek az embereknek a párkapcsolatai nagyon hasonlóak egymáshoz. Ha mi is hasonlóról tudunk beszámolni, akkor valószínűleg egy sorskönyv szerint választunk. Azonban előfordulhat, hogy egy önismereti folyamat eredményeként ráismerünk a sorskönyvünkre és meg is haladjuk azt. Ez akkor okoz problémát, ha nem találunk ki helyette jobbat, ekkor megnehezül a pártalálás

2. Kommunikációs absence

Sorozatosan nem hívnak vissza az általunk csodásnak ítélt randik után, és mi képtelenek vagyunk magyarázatot találni arra, hogy miért. Ilyenkor gyanakodhatunk arra, hogy a kommunikációnkban jelen volt valami olyan rejtett dinamika, ami elidegeníti tőlünk párjelöltjeinket. Előfordulhatnak olyan titkolt, félig kimondott gyászok a családban, amelyek speciálisan alakítják a szülői kommunikációt. Például, ha egy kistestvér halála nagyon megviselte édesanyánkat, és ez eszébe jut, olyankor mintha eltűnne a beszélgetésből egy rövid időre. Ezt a kommunikációs absence-t gyermekként beépíthetjük a szelfünkbe, és a randik során egyszerűen észrevétlenül kiállunk a beszélgetésből egy fél percre.

3. Képzelt szerelem kórképe

Sokan indulunk neki a párkapcsolat keresésének azzal, hogy olyanra vágyunk, aki igazán önmagunkért szeret minket, akivel lelki társak vagyunk, és akinek semmi hátsó szándéka nincs.

Amennyiben túl sok ilyen mondatot fogalmazunk meg magunknak, az már önmagában gyanús.

Mintha valamiféle nosztalgiát éreznénk, mintha haza akarnánk térni valahová, ahová mindig is vágytunk. Ez a fajta párválasztás köthető a nárcisztikus depresszióhoz. Szerelembe tudunk esni úgy, hogy szerelmünk tárgya akár nem is tud róla, akár az egész életünket is felépíthetjük erre az érzésre. Minden szerelemben megjelenik kicsit ez a vonás, ám ha túlságosan jellemző, nagy csalódást és depressziót élhetünk át.

13436022_1186928147993391_1800771639_n
A rejtett, tudattalan elemek miatt, a párkapcsolat életünk egy transzcendens területe.

4. A kamasz világunk átka

Jó pasikként vagy jó csajokként mindig is tudtuk, hogyan kell párt szerezni. Rengeteg lehetőség adódik számunkra, mégis borzasztó sztorik kerekednek ki belőlük. Mindig találunk magunknak párt, de nem találjuk meg a szerintünk legjobbat, a fotómodellt a divatmagazin címlapjáról. Ennek oka lehet, hogy

kamasz társadalomban élünk, amit a pontszámozás, a külsőségek és a kemény megítélés jellemez.

A kamaszkor nagyon keményen értékelő és kegyetlen, a fiatal felnőttek világa azonban liberálisabb és elfogadóbb. A kamaszságot megugrani nagyon nehéz feladat, sok ötvenes is kamaszszerelemben él.

5. Nagging animal

Barátaink kedves, kiegyensúlyozott személyként ismernek minket, ám párjelöltjeinkkel való internetes kommunikációink borzalommá fajulnak. A külső szemlélő rátekintve már az ötödik mondatunkban észreveszi a másikra irányult számonkérést: „Most már jó lenne tudni, mit is akarsz tőlem pontosan!” Ettől sokan elmenekülnek, aki marad, az pedig védekezik és büntet bennünket. Mintha lenne egy kis nyüszítő, civakodó állatkánk, ami csak a párkapcsolatainkban jön elő. Ez egy automatikusan működő, családból hozott én-rész, aminek az eredetét monodrámával és pszichodrámával jól fel lehet fejteni. Bár transzgenerációs, nem lehet tisztán csak a szülőkből levezetni, mi fejlesztjük ki. Fontos, hogy

ne engedjük be a párkapcsolatba ezt a bennünk rejlő állatot.

  1. Az intimitás-csapda

Kapcsolatunk idilli módon indul, mindenki szerint mi vagyunk az álompár. Ám érkezik a villámcsapás, rájövünk, hogy a párunk csúnyán átver minket. Éppen hozzámennénk a kedvesünkhöz, de a lagzi előtt kiderül, hogy megszámlálhatatlanul sok nője volt rajtunk kívül, és ez valahogy senkinek nem tűnt fel. Ilyenkor egy nagyon korai sérülés miatt – például nem akart gyerekek voltunk, vagy elhanyagoltak bennünket – az intimitás egy szintjében hiányt szenvedünk. Észre sem vesszük, hogy igazán mélyen nem voltunk együtt a párunkkal. A donjuanizmus könnyen be tud lépni ebbe a rendszerbe, és tökéletes áldozatokká válhatunk.

  1. Siker-kudarc össze nem illés – spirális, vagy lépcsős típus vagy?

Az életünk siker-kudarc görbéjét megrajzolva kétféle típusba tartozhatunk. Életeseményeink követhetik egymást sinus-görbeszerűen, ilyenkor történetünket hullámhegyek és hullámvölgyek egymásutánja, spirálisság jellemzi, sorozatos lerombolások és nulláról való újrakezdések jellemzőek ránk. Vagy tarthat a görbénk kisebb-nagyobb visszaesésekkel fokozatosan felfelé, lépcsőzetesen építkezve.

Ha különböző típusba tartozunk, akkor az a párkapcsolatainkban rejtett össze nem illést és konfliktusokat eredményezhet.

A lépcsőzetesen építkező gyakran az előző kapcsolatait sem zárja ki teljesen az életéből, míg a sinus-görbe életívű mindent lerombol maga után.

A párkapcsolatok dinamikája tehát nem racionális, nincs olyan recept, ami alapján akaratlagosan jól menedzselhetnénk párválasztásunkat. Kiemelten fontos viszont az önismeret, mert a változás már akkor is meg tud történni, ha tudjuk, milyenek vagyunk, és, hogy hol kell fejlődnünk.

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ