Ha színházi előadáson lennénk, azt mondhatnánk az amerikai elnökválasztást megelőző kampányról, hogy életünk legjobb darabját látjuk. Tragikomédia, amelyben van botrány, szervezetlen szervezettség, a jó és rossz küzdelme, bármelyik oldalról is figyeljük az eseményeket. Mégis van egy karakter a színpadon, aki miatt azok is izgatottak, akik máskor félóra után elalszanak. Ebben a cikkben Donald Trumpot mutatjuk be egy amerikai professzor szemüvegén keresztül, aki pszichológiailag értelmezhető mechanizmusokat és taktikákat keres a kampányban, amelyet csak úgy ismerünk: A „Trump-jelenség”.

Kétségtelen, hogy Donald Trump nem szokványos figura: Szabad szájú celeb, akiért nemcsak a saját médiumai bolondulnak. Félreértés ne essék, értékítélettől függetlenül mindenki figyel rá.

Erős vezető

Trump „tökös gyerekként” jelenik meg a választók előtt, aki pénzzel, hatalommal és kapcsolatokkal mindent elér, amit akar. Ez máris tetszik azoknak az állampolgároknak, akik úgy gondolják, hogy az ország vezetése az utóbbi időben elgyengült, különösen ami a külpolitikát illeti (terror, kereskedelem, bevándorlás). Vezetéselméleti kutatások igazolják, hogy a követők (esetünkben az amerikai választók) azt a vezetőt tartják igazán megfelelőnek, akire példaképként tudnak tekinteni. Esetünkben

amerikai példakép lehet, aki magabiztos, optimista, hatékonyságot sugároz és jellemzi a „meg tudjuk csinálni!” mentalitás.

Trump attitűdje azonban a valóságban veszélyes is lehet, mert például amikor külpolitikai kurzusváltásról és keménységről beszél, az ún. kényszerítő erők (a hadsereg bevetése) alkalmazását hangsúlyozza, amelynek következménye lehet a politikai ellenségképzés, amely visszaüthet.

Donald Trump sikeres az üzletben és még nem bukott meg a politikában, tehát sikeres lehet a politikában is.
Donald Trump sikeres az üzletben és még nem bukott meg a politikában, tehát sikeres lehet a politikában is!

Mi itt állunk, ők ott állnak!

Ugyan a politikai verseny feltétele, hogy a versengő felek felismerjék ki barát (mi) és ki ellenség (ők), Donald Trump az egész politikai kampányát erre építi. Olyan külső ellenségképet keres és talál, amellyel szemben ő és követői meg tudják határozni magukat: meg tudják fogalmazni az értékeiket és helyüket. Ennek leegyszerűsítve három eredménye lehet: az egyértelműen Trump-követők még inkább ragaszkodnak hozzá, a politikai ellenfelek követői még inkább távolodnak tőle, a középen álló ún. medián szavazók pedig a számukra aktuálisan fontos ügyek mentén vagy egyetértenek vele vagy nem, de újabb támogatókat közülük nem feltétlenül tud megnyerni magának.

Donald Trump mégsem sikeres az üzletben és nincs politikai tapasztalata, akkor miért lenne sikeres a politikában?
Donald Trump mégsem sikeres az üzletben és nincs politikai tapasztalata, akkor miért lenne sikeres a politikában?

A hatékonyság csak egy illúzió?

Hogyan éri el egy vezető a céljait? Hogyan old meg bármit? Donald Trump kihasználja a tényt, hogy még nem vállalt politikai szerepet, tehát kvázi kívülről száll be a politikába. Ugyanakkor egészen egyszerű üzenetekkel azt hangsúlyozza, hogy sikeres üzletember („Tudom, hogyan kell dolgokat megoldani!”). Ez a kettősség az amerikai választók felé a következő üzenetet juttathatja el: Donald Trump sikeres az üzletben és még nem bukott meg a politikában, tehát sikeres lehet a politikában is.

A taktika lényege, hogy Trump kialakítja magáról azt a képet, hogy sikeres az üzletben, a felszínen tartja ezt a médiában és szép lassan azonosítja a nevét az üzleti sikerrel.

Ez az illúzió csak addig tartható fenn, amíg valaki be nem bizonyítja, hogy Donald Trump mégsem annyira sikeres, mint ahogyan ő állította magáról. Ebben az esetben a következő lehet az üzenet: Donald Trump mégsem sikeres az üzletben és nincs politikai tapasztalata, akkor miért lenne sikeres a politikában?

Érdemes lehet tehát a kampány hajráját és a „Trump-jelenséget” a felsoroltak ismeretében tovább figyelni!

NINCS MÉG HOZZÁSZÓLÁS

VÁLASZ