Második Pszicho-Kávéházát rendezte meg augusztus 22-én a Mindset Pszichológia Debrecen. A Nagyerdei Víztorony H2O Galériáját ismét teljesen megtöltő közönség ezúttal a katasztrófák pszichológiájáról hallhatott előadást és kerekasztalt-beszélgetést. Egy nehéz téma rengeteg aspektusa került felvillantásra, ahol a szakirodalom és a személyes élmények egyaránt helyet kaptak mindkét szekcióban. A debreceni Mindset Pszicho-Kávéház előadója Dr. Pető Csilla klinikai szakpszichológus volt. Tudósításunk.  

Debrecenben a nyári időszakban sem lankadt a közönség érdeklődése a pszichológia iránt. Dr. Pető Csilla klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta teltház előtt kezdhette meg az előadását.

A pszichológus feladata és lehetőségei katasztrófahelyzetben 

Az előadó személyes élménnyel indított. Elmesélte, hogyan is került kapcsolatba a lélektannak ezzel a területével. Évekkel ezelőtt egy magyarországi árvízhelyzet alkalmával riasztották őt és a kollégáit először, hogy a károsultaknak pszichológiai megsegítést nyújtsanak. A feladat rendkívül váratlanul érte a szakembereket, és jókora kihívást jelentett, hiszen semmilyen hazai szakirodalommal, illetve tapasztalattal nem rendelkeztek még akkoriban. Ezt követően kezdték el a katasztrófahelyzetekben alkalmazandó pszichológiai módszertant kidolgozni, a szakirodalmat összegyűjteni és a képzéseket megszervezni.

Dr. Pető Csilla a Mindset debreceni Pszicho-Kávéházában.

Ennek eredményeként ma már kiterjedtebb tudással rendelkeznek a pszichológusok arról, hogyan is kell eljárni az olyan akut krízishelyzetekben, mint a veronai buszbaleset vagy a vörösiszap katasztrófa. Ennek ellenére az előadó hangsúlyozta, hogy nagyon nehéz ezekben a kilátástalan és érthetetlen élethelyzetekben olyat mondani a károsultaknak, egyből a tragédia után, amitől jobban érezhetik magukat. Azonban Pető Csilla szerint nem is kell ilyen elvárást támasztani a segítővel szemben.

A pszichológus elsődleges feladata a katasztrófát követően, hogy gondozza a másik ember fájdalmát.

Ezt pedig nem feltétlen szavak által tudja megtenni, hanem egyszerűen a jelenlétével. Egy takaró ráterítése a másik ember hátára, vagy egy simogatás az, ami a legtöbbet adhat ilyenkor. Az idő előrehaladtával aztán természetesen megkezdődhet a feldolgozás megsegítése is.

Az előadó arra is kitért, hogy krízishelyzetekben azok a viselkedésformák tekintendők normálisnak, melyeket egyébként a hétköznapokban nem normálisnak címkéznénk. Hiszen maga a katasztrófa nem egy normális, mindennapi történés. Következésképp a rá történő adekvát reagálás sem lehet az.

Személyes és kollektív katasztrófák  

Előadónk az első Pszicho-Kávéházhoz hasonlóan ezúttal is csatlakozott Debrecen egyetlen állandó pszichológiai kerekasztalához. Dr. Pető Csilla dr. Csörsz Ilona klinikai szakpszichológus, dr. Holló Gábor biológus, dr. Oláh Szabolcs irodalmár és kommunikációs szakember, illetve dr. Szemán-Nagy Anita klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta társa volt a kerekasztal-beszélgetésben. Az este további része a témával kapcsolatos élmények és nézőpontok széles skáláját vonultatta fel a hallgatóság előtt. Irodalmi példák épp úgy előkerültek, mint az emberiség szerepe a katasztrófák kialakulásában, vagy a poszttraumás növekedés lehetősége. Dr. Szemán-Nagy Anita saját, személyes példáján keresztül illusztrálta, hogy a baleseteket követően a lelki megrázkódtatás először akár magától az eseménytől időben távol is jelentkezhet. Dr. Csörsz Ilona szintén személyes hangvételt ütött meg, amikor Karel Capek: Az anya című színműből olvasott fel. A klinikai szakpszichológus az anyaság egyik legnagyobb katasztrófájáról beszélt:

egy anya számára nincs nagyobb veszteség a gyermeke elvesztésénél.

A téma természetéből fakadó nehéz hangulatot dr. Holló Gábor humorral is tarkított felszólalási oldották. A biológus is saját élményt hozott a beszélgetésbe, amikor egy liftbe történő beszorulás emlékét idézte fel. Elmondása szerint ő maga szereti elviccelni azokat a helyzetek, ahol a többség hajlamos kétségbe esni. A liftbe szorulásnál is ezt tette, amikor kisarkítva a szituációt, saját maga és a lift többi utasának a halálát vetítette előre egy váratlan megszólalásával. Holló ezután komoly hangszínre váltva kifejezte abbéli aggodalmát, hogy a

legnagyobb katasztrófák kialakulásában mekkora szerepe van az emberiségnek,

amiről viszont sokan nem hajlandók tudomást venni. Felhívta rá a figyelmet, hogy nap mint nap hozzájárulunk egy kevéssel a legnagyobb katasztrófákhoz, például a környezetszennyezéssel, viszont mivel nincs akut, azonnali következménye, nem vesszük elég komolyan.

Túlélés és feldolgozás 

Dr. Oláh Szabolcs és dr. Pető Csilla a katasztrófahelyzetekből történő megmenekülés taglalásával kapcsolódtak a beszélgetéshez. Az irodalmár hangsúlyozta, hogy pánikhelyzetben a másodperc töredéke alatt hozunk döntéseket, és azonnal kész forgatókönyvünk van a menekülésre. Az előadó ezt továbbfűzve kiemelte annak fontosságát, hogy katasztrófahelyzetben is meg tudjuk tartani egy bizonyos szinten a hidegvérünket. Például ha mérgező gázok vagy füst elől kell menekülnünk, életmentő lehet egy racionális gondolat arról, hogy felmérjük, merre is száll a füst. Ez egy teljesen magától értetődő, triviális dolognak hangzik, azonban pánikhelyzetben hajlamosak vagyunk nem tudatosan cselekedni. A racionalitás szerepe mellett Pető felhívta a figyelmet arra is, hogy a katasztrófa kiheverése szempontjából döntő jelentőségű, mennyire tapasztalhattuk meg önmagunkat aktív, az események kimenetelét befolyásolni képes egyénként. Ennek illusztrálására a megerőszakolt nők példáját hozta fel. Vizsgálatok szerint kisebb valószínűséggel alakult ki poszttraumás stressz szindróma azoknál a nőknél, akik a támadáskor aktív ellenállást tanúsítottak.

Dr. Csörsz Ilona ehhez is kapcsolódva fűzte hozzá a beszélgetéshez azt a meglátását, hogy katasztrófákat követően az átélőnek nehéz ugyanúgy tekinteni magára, mint azelőtt. A klinikus szerint a környezet folyamatosan visszatükrözi az egyénnek, hogy ő már túlélője egy tragédiának, ezért ennek tudatában kell újból megteremtenie identitását. A kerekasztal-beszélgetés záró gondolatai is a talpra állás és feldolgozás kérdései körül forogtak, hangsúlyozva a poszttraumás növekedésben rejlő lehetőséget. A kerekasztal tagjai között egyetértés mutatkozott abban, hogy

mindenféle tragédia magában hordozza a fejlődés lehetőségét,

amennyiben az egyénnek elég énereje van elviselni a krízissel járó szenvedést.

A debreceni Pszicho-Kávéházra ismét teltház gyűlt össze.

A kerekasztal-beszélgetés után a közönség kérdései következtek, melyek további hasznos meglátásokkal gazdagították Pszicho-Kávéházunkat. Többek között az egyik résztvevő felszólalásából tudhattuk meg azt, hogy a pszichoterápia adása kifejezetten kontraindikált a katasztrófa bekövetkezése után. Ennek oka abban rejlik, hogy a pszichoterápia az emléknyomok rögzülését segíti, ami azonban egy katasztrófa átélésekor nem lehet cél. Ezzel szemben a kis mennyiségű alkohol hatékony lehet rögtön a történtek után.

A debreceni Pszicho-Kávéház az első, önismeretről szóló eseményét követve ez alkalommal is mindannyiunkat érintő gondolatokat nyújtott a közönség számára. A Mindset Pszichológia Debrecen így töretlenül dolgozik a debreceni alternatív pszichológiai kultúra erősítésén.

A következő Pszicho-Kávéház részleteiről A Mindset Pszichológia Debrecen Facebook-oldalán tájékozódhattok.

A debreceni Pszicho-Kávéház második eseményét támogatta:

Nagyerdei Víztorony

Alföld Televízió

Hajdupress

Pannon Guard

Cívis Papír-Írószer

MEGOSZTÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ