Hirdetés

Ha a sikeres emberekre pillantunk, elgondolkodhatunk rajta: vajon mi lehet a titkuk? Okosabbak vagy tehetségesebbek, mint mások? Vagy csak a szerencsén múlt a sorsuk? Miért lehet az, hogy egyesek sikeresek, míg mások sohasem válnak azzá, pedig képességeikben nem látunk nagy különbséget? A talpraesettségen, vagy a szociális kapcsolatokon múlik a kérdés? Angela Lee Duckworth szerint egészen más állhat a háttérben. Vizsgálatai során következetesen egy bizonyos személyiségtényező mutatott szoros összefüggést a sikerélményekkel.

Hirdetés

Angela Lee Duckworth a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora. Fő kutatási területe a hosszú távú célok és a különböző személyiségvonások kapcsolatának vizsgálata. Amikor huszonhét éves volt, úgy döntött, hogy otthagyja vezető tanácsadói állását és egy még nagyobb kihívást jelentő foglalkozásba kezd: általános iskolai matematika tanár lesz. Ahogyan minden osztályban, az ő diákjai között is voltak, akik gyengébben teljesítettek, néhányan pedig kiemelkedően szerepeltek a számonkéréseken. Az iskolai teljesítmény azonban nem mindig állt párhuzamban a diákok tanulási képességeivel. A legmagasabb IQ-val rendelkező tanulók között is voltak, akik sorra hozták a rossz osztályzatokat, a legjobban teljesítők közül pedig néhány tanulónak egyáltalán nem volt kimagasló a teszten elért intelligencia-pontszáma. Ez az ellentmondás elgondolkodtatta Duckworth professzort. Jó pár évnyi tanítási tapasztalata alapján arra a következtetésre jutott, hogy annak ellenére, hogy az oktatásban legobjektívebben mérhető konstruktum az IQ, az iskolai és a magánéleti teljesítmény sokkal több tényezőtől függ, mint hogy milyen tanulási képességekkel rendelkezik valaki.

A betűzőversenytől a katonai akadémiáig

Duckworth professzor a tanári pályán töltött évek után döntött úgy, hogy visszatér az egyetemre pszichológiát tanulni, majd a diploma megszerzése után kutatói munkába fogott. Vizsgálatainak fókuszában az a kérdés állt, hogy vajon az erőt próbáló és

kihívást jelentő helyzetekben, ki lesz sikeres és miért?

Vizsgálataiba gyerekeket és felnőtteket is bevont, és a legkülönbözőbb teljesítményhelyzetekben mérte fel a viselkedésüket. Kutatótársaival megpróbálta bejósolni, hogy mely gyerekek végeznek majd az élmezőnyben az amerikai nemzeti betűzőversenyen. Meglátogatták a West Point Katonai Akadémiát, ahol megpróbálták előre meghatározni, hogy mely jelentkezők lesznek képesek sikerrel teljesíteni a kiképzést, kik fognak lemorzsolódni. Felmérték, hogy igen kemény környékeken dolgozó pályakezdő tanárok közül kik tartanak ki a munkahelyükön a tanítási év végéig, illetve hogy mely tanárok lesznek a leghatékonyabbak diákjaik teljesítményének javításában. Felkerestek magánvállalatokat, ahol megvizsgálták, mely dolgozók tartják meg hosszú távon az állásukat, kik lépnek előre és kik keresnek közülük a legjobban. Vizsgálataikban számos jellemvonást és környezeti tényezőt felmértek, hogy a lehető legpontosabban meghatározhassák, mely tényezők mutatnak együttjárást a szakmai és magánéleti sikerekkel.

Angela Lee Duckworth kutatási eredményei szerint a siker nem kizárólag az intelligencia vagy a tehetség függvénye, van egy még fontosabb összetevője.

A siker kulcsa

Duckworth professzor kutatócsoportjának vizsgálatai meglepő eredményt mutattak. A különböző mintákon és az eltérő helyzetekben egyetlen személyiségvonás emelkedett ki, amely szoros összefüggést mutatott a sikerrel. Ez a vonás nem az intelligencia volt, nem is a szociális készségek vagy a szocioökonómiai státusz, sem a fizikai egészség vagy a jó kinézet.

A sikert legmegbízhatóbban előrejelző tulajdonságnak a kitartás bizonyult.

A kitartás, a szenvedély, az elkötelezettség és az állhatatosság a hosszú távú tervek iránt. Ehhez hozzá tartozik a hetekig, hónapokig, sőt akár évekig tartó kemény munka és eltökéltség. Angela Duckworth egy előadásában úgy fogalmazott: „A kitartás azt jelenti, hogy az életed egy maraton, nem pedig sprint”. Ez a vonás magában foglalja a kitűzött cél elérésére irányuló motiváció hosszú távú fenntartásának képességét, és a hozzá vezető lépések végrehajtásához szükséges tetterőt is. Ez a hozzáállás segít az akadályok legyőzésében is, így az sem tántoríthat el minket, ha nem várt nehézségekkel kell megküzdenünk a távoli céljainkhoz vezető úton.

A kitartás tanulható?

A kutatócsoport ezután állami iskolákban kezdte vizsgálni a kitartást. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb kitartással jellemezhető fiatalok jóval sikeresebben teljesítettek az érettségin. Ez az összefüggés pedig továbbra is független volt olyan tényezőktől, mint a családi háttér, az általános teszteredmények vagy, hogy mennyire érezték magukat komfortosan az iskolában a diákok. Tehát a kitartás meglepően fontos tényezőnek mutatkozik az élet számos területén. Ehhez képest szokatlanul keveset tudunk róla, és kevés terület foglalkozik annak fejlesztésével. A kitartásban mutatkozó eltérések személyiségünkből, illetve a neveltetésünkből is fakadhatnak, de dolgozhatunk is rajta. A gyerekeknek tehát nemcsak a tárgyi tudást lenne szükséges elsajátítaniuk tanulmányaik során, hanem a kitartó munkavégzés és a motiváció hosszú távú fenntartásának képességét is. Duckworth professzor szerint ennek fejlesztésére Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológia professzorának módszere az egyik legideálisabb. Ő úgy véli, hogy

a tanulás képessége nem állandó, hanem igyekezettel  módosítható.

Carol Dweck szerint ha változtatni szeretnénk az életünkön, akkor először a szemléletmódunkon kell változtatnunk. Ha a kudarcainkat úgy értelmezzük, hogy „még nem” sikerült, akkor nem zárjuk el magukat a fejlődés lehetőségétől. Kutatótársaival megvizsgálta, hogy milyen hatással van a rossz eredmény tízéves diákokra. A sikertelenséggel kapcsolatos vélekedéseik alapján két csoport különült el markánsan a gyerekek között. Az egyik tábor tisztában volt vele, hogy ez egy átmeneti állapot, még nem sikerült, de fejlődési szemléletmódjuknak köszönhetően hittek abban, hogy képességeik gyakorlással fejleszthetőek. Más tanulók azonban tragédiaként élték meg a helyzetet. Ők úgy érezték, hogy a kudarc képességeikről árulkodik, rögzült szemléletmódjuk miatt úgy vélték, hogy ezen nem tudnának változtatni. Míg a fejlődési szemléletű emberek keresik a további kihívásokat, a rögzült gondolkodásúak, inkább elkerülik azokat a sikertelenségtől való félelem miatt.

A „még” vagy „még nem” típusú felfogásnak köszönhetően magabiztosabbá és kitartóbbá válhatunk. Ez a gondolkodásmód új stratégiák kidolgozására és fejlődésre ösztönözhet minket.

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a tehetség nem tesz minket kitartóvá. Számos tehetséges személy egyszerűen nem tud eleget tenni hosszú távú vállalásainak. Sőt, az adatok azt mutatják, hogy a kitartás sokszor nincs összefüggésben vagy inkább fordítottan arányos a tehetséggel. A sikerhez vezető út kulcsa tehát az lehet, ha az intelligencia és a tehetség jutalmazása helyett az erőfeszítést és a kitartást bátorítjuk. Tudatosítsuk magunkban, hogy a kudarc nem egy tartós állapot és kitartó munkával elérhetjük céljainkat!

 

Felhasznált szakirodalom:

Eskreis-Winkler, L., Duckworth, A. L., Shulman, E. P., & Beal, S. (2014). The grit effect: Predicting retention in the military, the workplace, school and marriage. Frontiers in psychology, 5, 36.

Duckworth, A. (2016). Grit: The power of passion and perseverance. Simon and Schuster.

Duckworth, A. L., Peterson, C., Matthews, M. D., & Kelly, D. R. (2007). Grit: perseverance and passion for long-term goals. Journal of personality and social psychology92(6), 1087.

Duckworth, A. L., & Quinn, P. D. (2009). Development and validation of the Short Grit Scale (GRIT–S). Journal of personality assessment, 91(2), 166-174.

További források itt és itt találhatók.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, az ELTE végzős mesterszakos hallgatója klinikai- és egészségpszichológia szakirányon. Az Élet & Pszichológia rovat szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat társalapítója. 2013 óta az ELTE Kortárs Segítő Csoport keretein belül foglalkozik kortárs tanácsadással, illetve 2016 óta a BME HSZI Hallgatói Tanácsadási Osztályának is kortárs segítő munkatársa.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ