Hirdetés

Elérkezett ismét egy újabb év. Újra tele vannak az edzőtermek. Zsúfolásig a hűtő egészségesnek titulált élelmiszerekkel. Buzog bennünk a tettvágy, és a változtatásra való hajlandóság. Legalábbis az újév első néhány napjában vagy hetében. Miért nem tart tovább a lelkesedés? Miért kudarcos az újévi fogadalomtétel? Cikkünkben erre keressük a választ.

Hirdetés

Az év utolsó napján jó ha visszatekintünk az éppen elmúló időszakra. Számba véve eközben a negatív eseményeket, és ezekkel szemben mindazt, amit elértünk, amit profitáltunk az elmúlt évből. Mi az, amit megtanultunk, ami a hasznunkra vált. Milyen emberekké szeretnénk válni, mit érdemes magunkban formálni. Nem utolsósorban pedig érdemes arra is időt szánni, hogy megfogalmazzuk: a következő évben mi az, amin változtatni szeretnénk, mi az, amit szeretnénk megtartani, valamint, hogy milyen célokat szeretnénk elérni, megvalósítani az előttünk álló újabb 365 napban. Így érkeztünk el tehát ennek legközismertebb formájához, az újévi fogadalmakhoz.

Egy kis statisztika

Újévi fogadalmat sokan teszünk (és persze sokan nem). A legtöbben a fogadalmat tevők közül (48,4%) többnyire sikertelenségről számolnak be ennek kapcsán. Azok azonban elég kevesen vannak (9,2%), akik úgy érzik, sikerült megvalósítaniuk a fogadalmukat. Fontos kiemelnünk azt a jelentős réteget is, akik el sem jutnak a fogadalom megvalósításáig, így értelemszerűen nem arathatnak sikert, nem vallhatnak kudarcot. Ők szintén igen nagy százalékban (42,4%) képviseltetik magukat.

Ezek a fogadalmak azonban igen rövid életűek.

Többségük (72,6%) csupán az új év első hetében tart ki. Vannak azonban ennél tartósabban megvalósított fogadalmak is. Jellemzően két héten keresztül a fogadalmak 68,4 százaléka tart ki. Egy hónapon át 58,4 százalékuk, fél évig pedig akár 44,8 százalékuk is.

A Statistic Brain Kutató Intézet tavalyi statisztikái elég szemléletesen mutatják, hogy az előző évre készülve mely fogadalmak voltak a legnépszerűbb fogadalmak. A lista élén a fogyás és az egészségesebb étkezés áll, melyet a vizsgált személyek közel egynegyede fogadott meg. Ezt követte az életminőség javítása az önfejlesztéssel karöltve. Nem sokkal maradt el a jobb anyagi természetű döntések, a dohányzásról való leszokás, és az izgalmas tevékenységek végzésének fogadalma sem. Bár számtalan fogadalom létezik, a Statistic Brain Top 10-es listájában helyet kapott még az edzés, egy új dolog megtanulása, a munkahelyváltás, a jócselekedetek fogadalma is.

Az újévi fogadalmak láthatóan négy fő irányvonalat követnek. Leggyakrabban önfejlesztéssel (44,3%), vagy anyagi természetű dolgokkal (42,1%) kapcsolatban fogadkozunk. Ezt szorosan követik a testsúllyal (32,4%), illetve a párkapcsolattal (22,8%) összefüggő fogadalmak. Magatokra ismertek? Akkor vessünk egy pillantást a fogadalmak megvalósítására.

Számtalan fogadalmat tehetünk az évek során, mégis a legtöbben arról számolnak be, hogy rövid idő alatt feladják, nem teljesítik azokat.

A megvalósítható fogadalom

John Norcross amerikai egyetemi professzor és pszichoterapeuta munkatársaival együtt vizsgálta az újévi fogadalomtételek hátterét és kimenetelét a kétezres évek elején adott vizsgálati résztvevőkkel két teljes éven keresztül. Fontosnak tartották az újévi fogadalmak jelentőségét, mivel ilyenkor rengeteg ember azonos időben egy közös szándék által vezérelve tűz ki különféle kihívásokat, megvalósítandó célokat saját maga számára.

Ez nem más, mint a változás, változtatás szándéka,

mely mögött számos kisebb-nagyobb cél meghúzódhat a fent említetteknek megfelelően. A kutatók azokra a stratégiákra helyezték a hangsúlyt, melyek a fogadalmak sikeres vagy éppen sikertelen megvalósításához vezettek.

A kutatók szerint nem a fogadalom mibenléte, vagy a fogadalmat tévő neme, illetve életkora az, ami befolyásolja az adott fogadalom megvalósításának sikerességét. Sokkal inkább arról van szó, hogy milyen stratégiát használunk a változás eléréséhez. Azok a személyek, akik stimulusvezérelt vagy megerősítő, jutalmazó stratégiát használtak erre, sokkal sikeresebbek voltak a változás elérésében, mint azok, akik úgynevezett tudatosságnövelő stratégiát alkalmaztak. Például, akinek célja a dohányzásról való leszokás volt, az sokkal inkább célt ért azzal, ha kerülte az olyan helyeket, ahol dohányoznak (például különböző bárok), mintha az elszürkült tüdőről vagy ehhez kapcsolódó felhívószövegről tett ki plakátot a lakásában vagy az irodájában. Erre jó példa lehet a cigarettás dobozokon szereplő elrettentő kép és szöveg is, amely a dohányosokat alapvetően nem tántorítja el a cigarettázás szokásától.

Herman 2009-es kutatásában a sikertelenség mögött számos tényezőt feltételez. A fogadalmak többnyire azért nem tarthatók fenn, különösen hosszútávon, mert irreális elvárásokat támasztunk magunk elé. Sokkal több dologban sokkal látványosabb, nagyobb volumenű eredményt szeretnénk elérni, sokkal rövidebb idő alatt, mint az a valóságban lehetséges. Túlságosan ambiciózusak vagyunk. Másrészt, ha sikerül is elérni a kívánt eredményt (például fogyás), az sem hozza el általában a kívánt következményt, amiről azt gondoltuk, hogy adott cél elérése hozza majd meg.

A változtatásra való képességet és

a kimenetelt nagymértékben meghatározza továbbá az énhatékonyság érzése,

tehát az, hogy mennyire hiszünk abban, hogy mi magunk képesek vagyunk változtatni valamin. Ha készen állunk változtatni, és felkészültünk arra, hogy ezért viselkedésesen, cselekvés formájában is tegyünk valamit, akkor nagy valószínűséggel sikerrel fogunk járni fogadalmunk kivitelezésében, a változtatásban. A tervezés önmagában erre nem elég.

Ezért van tehát, hogy könnyen fogadkozunk, ugyanakkor sokkal nehezebben teljesítjük azt. Összességében látható, hogy bár önmagában az újévi fogadalomtétel is jelentőséggel bír, több tényező is szükséges ahhoz, hogy a változtatás megvalósulhasson. Norcross kutatásai alapján állítja, hogy bár a fogadalmat tevők nagyjából 60 százaléka fél év alatt feladja a változtatásra való hajlandóságát, még így is tízszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy képesek változtatni viselkedésükön azok, akik tettek újévi fogadalmat, mint azok, akik nem. Norcross szerint „a fogadalmak kicsivel több tiszteletet érdemelnek”.

És hogy hogyan tehettek sikeresen megvalósítható fogadalmakat, arról korábbi cikkünkben olvashattok.

Források: itt, itt és itt

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző okleveles pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt, a Mindset Pszichológia szakújságírója. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia szakán végezte, diplomáját klinikai és egészségpszichológia szakirányon szerezte meg 2016-ban.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ