A Száz Holdas Pagonyt A. A. Milne Micimackó című könyvében egy idilli, gondtalan helyként festi le. Látszólag boldog állatok éldegélnek egymás mellett harmonikus kapcsolatban. Az éremnek viszont, – ahogy mindig, – két oldala van. Ha jobban szemügyre vesszük a szereplőket, akkor felfedezhetünk néhány igen érdekes pszichológiai jellegű vonatkozást. Mik ezek és vajon egyáltalán honnan erednek? Hogyan értelmezhetőek? Olvasd el cikkünket, hogy betekintést nyerj a mindenki számára ismert mese kulisszái mögé!

A történetből ugyan nem derül ki egyértelműen, de valószínűleg Zsebibaba csonka családban nő fel. Édesanyja, Kanga neveli az egyke kenguru csemetét. Éppen emiatt szoros kötődés alakul ki köztük, ami evolúciósan adaptív tulajdonság. Ez azért fontos, mert egymás közelségének keresésével a még önálló életre képtelen kenguru számára mind a táplálék, mind pedig a biztonság adott. Ugyanakkor az apa hiánya nagy veszteség. Az újszülött képtelen lesz az apára jellemző sajátos maszkulin jellemzők elsajátítására, nem tudja gyakorolni a vele való interakciókat, valamint hiányozni fognak neki azok a tapasztalatok, amelyeket csak egy apa tud megadni.

Az utódápolás nagyon erős motívum az állatoknál. Az anyapatkány nagyobb és több akadályt küzd le utódjáért, mint az ételért.
Az utódápolás nagyon erős motívum az állatoknál. Az anyapatkány nagyobb és több akadályt küzd le utódjáért, mint az ételért.

Ki tölti be az űrt?

Zsebibaba a mindig élénk, olykor hiperaktív Tigris társaságát keresi legtöbbször, csodálja, felnéz rá. Tigris egyrészt jól példázza a figyelemhiányos hiperaktivitási zavart, vagy más néven az ADHD-t. Számos ikerkutatás kimutatta, hogy ez a betegség örökölhető. Az ADHD egyike az első viselkedéses területeknek, ahol a zavarra hajlamosító géneket azonosítottak. A történetben ez az örökös ugrálás, izgés-mozgás képében figyelhető meg Tigrisnél. Nem képes figyelni arra, amit mondanak, ő el van foglalva a maga kis világával. Annak ellenére, hogy viselkedése sokszor idegesítő, nem bontja meg a pagony lakói közt kialakult harmóniát, a hihetetlen magas empátia, törődés összeköti az itt lakókat.

Ugyan a karaktereket 1924-ben formálta meg az író, a mai napig idézzük a könyv bölcsességeit.

„Bátrabb vagy, mint hiszed,
erősebb, mint sejted,
és okosabb, mint véled”

Malacka a lakók közt a legkisebb, a legfélénkebb, mindentől és mindenkitől fél, mindennapjait átitatja a szorongás. A félelmet alapvetően olyan, több száz generáción keresztül fennmaradt problémák, események váltják ki, amelyek fenyegetik az önfenntartást. Le kell szögezni, hogy a félelem nem káros, hiszen egy adaptív, embernél és állatnál egyaránt megfigyelhető, veleszületett tulajdonság. Érdekesség, hogy a nemek közt eltérés mutatkozik, hiszen a nőknél intenzívebb mértékű és többféle félelem figyelhető meg. Ám a kutatók igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy ennek van egyfajta kulturális oka is, hiszen a férfiak a társadalmi elvárások miatt deszenzitizálódnak.

A félelmek tárgyai változnak az életkorok szerint. A kisgyerekek az orvostól és a sötétségtől, az idős emberek a betegségtől és a haláltól félnek. (Agras, 1969)
A félelmek tárgyai változnak az életkorok szerint. A kisgyerekek az orvostól és a sötétségtől, az idős emberek a betegségtől és a haláltól félnek (Agras, 1969).

Amikor a félelem átfordul szorongássá

Freud kétfajta szorongást különböztet meg, az objektívet és a neurotikusat. Az objektív szorongás az előbb tárgyalt félelem szinonimája, azaz valamilyen külső fenyegetésre adott reális válasz. A neurotikus szorongás az, amely valamilyen tudattalan, belső konfliktusból ered, azaz a mai értelemben vett szorongás. Többféle szorongásos betegséget különböztet meg Freud és a mai szakemberek is. Ilyen például a generalizált szorongás, a pánikbetegség, a különböző fóbiák és a rögeszmés, kényszeres betegségek. Ezek közül Malacka az akrofóbiával küzd, azaz tériszonyos. Annak, aki ebben szenved, elég már csak belegondolnia egy ilyen szituációba, és izzadni kezd, forog körülötte a világ, a szívverése és a légzése lelassul, kimegy az erő a lábából, gombóccá szorul össze a gyomra, s akár mellkasi fájdalmat is érezhet. Ez a fajta fóbia kialakulhat már születéskor is vagy egy (többnyire gyermekkori) traumatikus esemény miatt.

Van, hogy csak szomorkodni van kedved

Valószínűleg a legjobban mindenki Fülest sajnálja. A szürke csacsi, aki mindig szomorkás, és akinek minden percét áthatja a „mi van, ha nem sikerül?” kérdés. Viselkedése jól példázza a depresszió általános tüneteit. Napjai egyhangúan telnek, lelassult, fásult mozgása tükrözi, hogy legszívesebben nem csinálna semmit sem egész nap, amennyiben erre módja lenne. Erre azonban nincs lehetősége, hiszen a már korábban emlegetett Tigris minden másnap lerombolja az otthonául szolgáló „fatákolmányt”.

Sokszor nehéz nem magunkba zuhanni, főleg, amikor nem látunk jobb megoldást, mint beletemetkezni a bánatunkba.
Sokszor nehéz nem magunkba zuhanni, főleg, amikor nem látunk jobb megoldást, mint beletemetkezni a bánatunkba.

Hivatalosan persze bonyolultabb meghatározni, hogy ki depressziós és ki az, aki csak szomorú. A klinikumban mindezt úgy vizsgálják, hogy bizonyos tünetek előfordulását figyelik. Ilyen lehet például a fáradtság, az értéktelenség, a levert hangulat, az érdeklődés hiánya, jelentős súlycsökkenés vagy a halál gondolatával való tartós foglalkozás. Ha több, mint két hétig fennáll ezek közül öt, akkor mondhatják ki a diagnózist. Kialakulásának oka lehet a test rendellenes működése, mint például bizonyos neurotranszmitterek (szerotonin, noradrenalin) szintjének csökkenése. A másik oldalról azonban jól beazonosítható külső okok is okozhatják, mint például a kudarc vagy egy szerettünk halála.

Mézédes függőség

Annak ellenére, hogy a mi Micimackónk igyekszik mindenkivel jó kapcsolatot ápolni és ott segíteni, ahol csak tud, ő sem tökéletes. Mindenekelőtt mérhetetlenül függő a méztől, amiért képes darazsakkal is megharcolni. Emellett meg kell említenünk, hogy elég nagy túlsúllyal is küzd. A két probléma természetesen összefüggésben áll egymással. Ebben központi szerepe van a dopaminnak a jutalmazási-megerősítési folyamatokban. Adott esetben az evés – dopamin felszabadulás révén – pszichostimulánsként hat, ami megmagyarázza a Micimackónál is megfigyelhető falásrohamokat.  Itt ugyanis arról van szó, hogy az evés nem a kalóriákért, hanem a dopaminszint növekedésével együtt járó önjutalmazásért történik.

Róbert Gida és Micimackó kapcsolata is egészen különleges. A valószínűleg magányos, visszahúzódó kisfiú megalkotta a saját kis képzeletbeli világát. Itt ugyan senki sem tökéletes, de mindenki törődik mindenkivel, és mindenki úgy fogadja el a másikat, ahogy van.

Hogy mi a tanulság? A. A. Mine regénye alapvetően megtanít minket arra, hogy fogadjunk el másokat úgy, ahogy vannak, szeressük őket úgy, ahogy vannak, hisz mi sem vagyunk tökéletesek, ahogy senki sem. Ez az elfogadás. Annak is tanúi lehetünk a könyvben, hogy minden bajra van gyógyír, ha vannak barátaink, akikhez segítségért tudunk fordulni, amikor problémánk adódik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ