Hirdetés

Szexuális nevelés… A legtöbben talán a gimnáziumi évek felvilágosító foglalkozásaira asszociálunk, ha ezt a kifejezést halljuk. Eszünkbe jut, ahogy a védőnő beavat minket a nemi betegségek rémisztő világába, és szinte lélegzetvétel nélkül sorolja a különböző védekezési módok legfőbb ismérveit. Valóban erről szól a szexuális nevelés? Szexuálpszichológiával foglalkozó szakértőinket kérdeztük. 

Hirdetés

Manapság mindenhol elárasztanak bennünket a szexuális tartalmak. Erotikus reklámplakátok a városban, szexjelenetek a televízióban, partnerkereső hirdetések a Facebookon… Bármennyire is igyekszünk óvatosak lenni, ezektől a hatásoktól gyermekeinket sem óvhatjuk meg minden pillanatban. Szinte követni is lehetetlen, hogy gyermekeink milyen jellegű szexuális tartalmakkal találkoznak egy átlagosnak mondható hétköznap során. Természetesen a látottak beindítják az érdeklődésüket, és szülő legyen a talpán, aki minden alkalommal „helyes választ” tud adni a sokszor zavarba ejtő kérdésekre. A mai gyermekek sokkal korábban ismerkednek a szexuális tartalmakkal. Sőt sokszor akár annál is korábban, mint mi azt szülőként valóban szeretnénk.

Mikor és hogyan érdemes megkezdeni gyermekünk szexuális nevelését? Természetes, ha óvodás gyermekünk a nemi szerve iránt fokozott érdeklődést mutat? Hogyan reagáljunk, ha gyermekünk magához nyúl? Szülőként hogyan nyújthatunk megfelelő mintát gyermekünknek a szerelmi életünk által? Mit tehetünk azért, hogy gyermekünk ne váljon szexuális bántalmazás áldozatává? Hogyan támogathatjuk serdülő gyermekünk egészséges szexualitásának kibontakozását?

Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus, az ELTE TÓK egyetemi docense:

„A szexuális nevelés a születéssel kezdődik, azzal, ahogyan a gyermek környezete a gyermek testére reagál, ahogyan tisztelettel bánik vele, figyelembe veszi és tiszteli egyediségét, sajátosságait az első pillanattól fogva. Ez a pozitív, tiszteletteli bánásmód teremti meg a gyermekben azt az érzést, hogy a teste értékes, amelynek határaiért ő a felelős. Ez a szexualitás egyik legfontosabb alapja. A szexuális nevelés egyéb aspektusai a nemi szervek megnevezése, pozitív jelentéssel bíró emlegetése, és annak elfogadása, hogy érintésük szintén az első pillanattól fogva örömet okoz a gyermeknek.

Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus, az ELTE TÓK egyetemi docense

Dilemmát okozhat a szülőnek, hogy mennyire hívja fel a figyelmet erre az örömteliségre, szóba hozza-e ezt egyáltalán. Az általános gyakorlat inkább az örömteliség elhallgatása, annak félelmében, hogy a túl nagy figyelem a szexuális viselkedést gyakoribbá teszi. Ez azonban nincs így, ha a szülő arra is kezdettől fogva felhívja a gyermek figyelmét, hogy

a test örömteli érintése, ingerlése ugyan teljesen helyénvaló, de magánügy.

Nem tesszük mások előtt. A gyermekek korai szexuális jellegű játékai általában teljesen ártatlan, kölcsönösen elfogadott határokkal bíró tevékenységek, amelyek könnyen leállíthatók, elterelhetők, és nem okoznak később semmilyen fejlődési problémát. Ha azonban felnőttként azt tapasztaljuk, hogy eltérő életkorú gyermekek vonódnak be szexuális jellegű játékokba, melyek zavart, szorongást keltenek az egyik (a kisebb) gyermekben, ha kényszerítés vagy akár fenyegetés is jelen van, akkor ez már a problémás szexuális viselkedés kategóriába tartozik. Pszichológus vagy esetleg gyermekpszichiáter segítségére van szükség a megoldásához.

A szexuális nevelésnek ezen kívül része a szexről, a testről, a fogantatásról való életkornak megfelelő információk átadása – közkeletűen a felvilágosítás. A modern tudományos eredményekkel alátámasztott gyakorlat ebben is a

korai és fokozatos információátadást

tartja jónak. Vagyis abban az életkorban kezdődik, amikor a gyermek ilyen jellegű tevékenysége erre lehetőséget ad (lásd fenti példák) és amikor a gyermek kérdez. Ne várjuk meg azonban a kérdéseket, mert ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a téma tabu, a nemi szervének neve sincs és láthatólag bűnös dolog megérinteni (például csúnyán néznek rá rögtön, ha megteszi, elveszik a kezét onnan, esetleg még rá is ütnek), akkor nem mer kérdezni a témáról. Az életkornak megfelelő információk átadását támogathatják az ilyen témájú könyvek, serdülőkorban a tematikus honlapok segítségével (például www.yelon.hu).”

Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológus, az ELTE PPK egyetemi adjunktusa:

„Eleve a gyakran használt kifejezés – szexuális felvilágosítás – téves sugalmazást ad: mintha a gyermek ülne a sötétben, s majd a szülő eldöntheti, hogy a szexualitás lámpását mikor gyújtja fel a számára. Mai, információs társadalmunkban már jellemzően nem a kistestvér érkezése generálja a legtöbb kérdést a gyerek számára, hanem az első online szexuális tartalmak, amikkel ő maga, illetve kortársai tolmácsolása révén találkozik. Az internetes forgalom hetvenöt százaléka ma már az okostelefonokon zajlik – amelyekre szűrőprogramok sem tehetők –, így teljes mértékben

kikerült a szülők felügyelete alól, hogy mit tölt le vagy miket néz a gyerek.

Ebből következik, hogy szinte minden alsó iskolás osztályban van olyan nebuló, aki kéretlenül is a társait beavatja ezekbe a nem nekik szánt tartalmakba. Elmeséli, illetve megmutatja a többieknek, rosszabb esetben pedig meg is próbálják utánozni, mint ahogyan nemrég egy óvodában történt, ahol az ötéves kisfiúk csoportosan az orális szexet gyakorolták egymáson az egyikük bátyjának – egyébként heteroszexuális – videófelvétele alapján.

Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológus, az ELTE PPK egyetemi adjunktusa

S hogy mit tehetnek a szülők és a nevelők? Vitathatatlanul nehéz erre felkészülni, mivel gyakran olyan anyagok kerülnek így napvilágra, ami a számukra sem ismert, illetve elfogadott, emellett ők maguk sem képesített szextanácsadók, szakemberek. A legfontosabb, amit tehetnek, hogy olyan

támogató érzelmi klímát teremtenek

a gyerek(ek) számára, amelyben egyértelmű, hogy bármilyen kérdéssel, problémával fordulhatnak a felnőtthöz – mindenféle retorzió, büntetés vagy megszégyenítés nélkül. A szülők esetében továbbá fontos lenne, hogy a párkapcsolatok terén modellt is jelentsenek: az intimitás jelenléte mellett (puszi, érintések, szeretetteli kommunikáció) – a szexualitás és a meztelenség jelentőségének túlhangsúlyozása nélkül. 

Óvodáskorban mindkét nem esetében természetes a saját test felfedezése (autoerotika), amikor a felnőtt környezet teendője a gyerek empatikus (nem megszégyenítő) figyelmeztetése arra, hogy ez egy teljesen helyénvaló cselekvés ugyan, de nem mások jelenlétében. A magyarázat összeköthető a

»fehérnemű szabállyal«,

ami a gyerekek szexuális abúzusát hivatott megelőzni, hogy mindaz, ami a bugyin belül található, csak az övé, ő érintheti, s mások szeme előtt nem illik vele játszani. A túlzásba vitt maszturbáció szokott még problémát jelenteni az óvodában, ami azonban egy figyelemfelhívó, segélykérő, »cry for help« jel a gyereknél arra vonatkozóan, hogy problémák vannak a családjában. Ezért a gyermek integrálása a csoportba, megnyugtatása, játékkal való lekötése és sikerélményhez juttatása lehet ekkor a fő cél az óvodai nevelők részéről.

A kisiskoláskor a kortársbántalmazás kezdete (bullying), erre szükséges a szülőknek és a nevelőknek odafigyelniük, emellett az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) gyermekek ekkor kezdik felfedezni másságukat, ezért az ő érzelmi sérülésektől mentes elfogadottságuk, támogatásuk is fontos feladat. Emellett sajnos az internetes ragadozóknak, (hamis profillal a közösségi oldalon ismerkedő, erotikus képeket kérő-küldő, magukat a fiatal kortársának kiadó pedofil személyek) már a kiskamaszok is a célpontjaik. Itt arra szükséges elsősorban a szülőnek figyelnie, nem változik-e meg hirtelen a gyermek hangulata, nem fordul-e befelé, válik gondterheltté, s nem változnak-e meg az alvási-evési szokásai. Ekkor egy támogató légkörű beszélgetés segítséget jelenthet.

Serdülőkorban viszont a szülőnek már el kell tudnia fogadni azt, hogy gyermeke elsőszámú referenciacsoportját a kortársai jelentik. Ekkor a támogató háttér nyújtása a legfontosabb, aminek emocionális bázisát azonban már a korábbi évek szülő-gyerek viszonya alapozta meg. Fontos, hogy

a fiatal megélje az első nagy szerelmet,

megtanuljon a másikra figyelni, kapcsolódni – emellett tudja azt, hogy információért és támogatásért probléma esetén olyan kérdésekben, mint például a védekezés, szexuális úton terjedő betegségek, nem kívánt terhesség a szüleihez bármikor fordulhat.”

•••

Kiváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük.

A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ