Hirdetés

Bár ott még nem tart a tudomány mai állása, hogy az Eredet című filmből ismert módon ültessen el gondolatokat és hamis emlékképeket az emberek elméjében, de számos mód van arra, hogy átírjuk valaki memóriáját, mind gyermek-, mind felnőttkorban. Mi áll a memóriánk torzításainak hátterében?

Hirdetés

A pszichológia és az igazságügy szerelmének eredményeként egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kutatók a memória sajátosságainak feltérképezésére. A szemtanúk a legtöbb bűnesetben kiemelt szerepet töltenek be, de vajon mindig bízhatunk szavaik biztosságában, ők pedig saját emlékeik pontosságában?

Általában hajlamosak vagyunk ezt feltételezni, ám a memória nem egy stabil és megbízható tudásbázis és forrás. Az emberi emlékezet inkább

egy folyamatosan változó tár, amely a jelen tapasztalatai alapján teljesen átírható.

Felnőttként is nagyon könnyen becsaphatnak minket validnak és pontosnak hitt emlékeink, gyermekeknél pedig ez a kognitív és szociális tényezők sajátosságaiból és éretlenségéből adódóan fokozottan jelentkezik. A gyermekek fejében elsősorban a forrásmonitorozási képességek éretlensége miatt sokszor folyhat össze a valóság és a képzelet világa. Még nem minden esetben képesek belátni, hogy bizonyos információk honnan származnak. A környezetből is szivacsként szívnak magukba minden információtöredéket, amelyet aztán saját tudásukba és emlékezetükbe építenek be, de nem ritkán tévesen.

Hihetünk-e a gyermeki szemnek?

Ezeken felül bizonyos kérdezési technikákkal is könnyen befolyásolhatóvá válhatnak a gyerekek, illetve hamis emlékek ültethetők be a memóriájukba. Ilyenek lehetnek például a sugalmazó, valamilyen vélekedést sejtető kérdések. Több szempontból is veszélyes, ha a gyermek szemtanúk az életkori sajátosságaik következtében és/vagy pedig a kérdező járatlansága miatt tévesen tanúznak. Ártatlan emberek kerülhetnek emiatt börtönbe, akiknek az élete emiatt teljesen keresztbe törhet. A téves büntetésen túl a vádlottaknak számolniuk kell a társadalom stigmatizáló hatásával is.

Részlet a Vadászat c. filmből (forrás: imdb.com)

Ezt a témát részletesen és érzékletesen járja körül a Vadászat című dán filmdráma. A filmben egy félresiklott kikérdezés során elítélnek egy óvodapedagógust, akit pedofíliával vádolnak. A film egyik leghitelesebb üzenete – azon túl, hogy hitelesen be tudja mutatni a gyermeki memória sajátosságait és korlátait, valamint a vádlott karakterének lélektani vívódását és küzdelmét az igazságért – az, hogy rávilágít arra, hogy ha egyszer árnyék vetül valaki hírnevére, azt már sosem moshatja teljesen tisztára.

Mi a helyzet a felnőttkori emlékezettel?

Felnőttkorban már minden kognitív képességünk elég fejlett ahhoz, hogy memóriánkban pontosan rögzítsünk bizonyos eseményeket. Mégis át lehet írni bármely felnőtt emlékezetét is, csak megfelelő eszközökkel kell befolyásolni. A befolyásolás jelensége akkor merül fel, ha az eredeti eseményről alkotott emlékünket utólagos információk módosítják. Ennek legnagyobb súlya a (nem csak gyermek) szemtanúk esetében van. Például egy baleset vagy bűnügyi esemény szemtanújaként nagyon sok minden hatással van arra, hogy később mi az, amit felidézünk. Ilyen lehet a többi szemtanú beszámolóinak a hatása vagy a kikérdező által feltett kérdések. Például ha a szemtanúk látnak egy megrendezett balesetet, aminek a kapcsán felteszik nekik a kérdést, hogy „A sofőr megállt a STOP tábla előtt?”, akkor hiába állt az utca sarkán valójában egy sima „Elsőbbségadás kötelező!” tábla, a szemtanúk nagyobb valószínűséggel írják át magukban az emlékképet, és a nyolcszögletű táblára fognak emlékezni egy fordított háromszög helyett.

Ez a jelenség természetesen nemcsak a környezeti tényezőkre vonatkozik, de még

az elkövető személyazonosságát is képesek lehetünk teljesen felülírni

a sugalmazó kérdések mentén. Hiába láttunk egy barnahajú férfit, amint kirabol egy boltot, szintén megrendezett körülmények között, ha a kikérdező úgy teszi fel a kérdést, hogy „Milyen színű dzsekit viselt a szőkehajú férfi?”, akkor jó eséllyel nem akadunk fent ezen a részleten, hanem agyunk átírja a rögzített jelenetet, úgy, hogy hozzáilleszti a kérdéshez. Ennek magyarázata az, hogy egy eseménnyel kapcsolatban képtelenek vagyunk minden egyes részletet megfigyelni, amire pedig nem figyelünk, azt rögzíteni sem tudjuk.

Ebből következve emlékeinkben vannak homályos foltok és hiányosságok, amelyeket aztán agyunk készégesen feltölt magától vagy pedig az utólag kapott részletekkel. A gond csak az, hogy ezek a kitöltő részéletek aztán beépülnek az emlékképbe, anélkül, hogy tudatában lennénk annak, hogy mi annak az információnak a forrása.

Amikor elültetik egy apró gondolat magvát

A befolyásolás azonban nemcsak a kisebb-nagyobb részletek megváltoztatására van hatással, hanem sokkal félelmetesebb módon teljesen új emlékképeket is kialakíthat bennünk. Ha megfelelően és sorozatosan adagolnak nekünk információkat, könnyen elültethetnek bennünk hamis emlékeket. Például ha a személyeknek olyan manipulált fotókat mutatnak, amiken gyermekkorukban egy hőlégballonon láthatók, sőt ezt a hamis emlékképet tovább erősítik azzal, hogy szeretteiket is ráteszik a manipulált fotóra, valamint különféle kérdezési technikákkal és kondicionálással a hőlégballonozás élményét próbálják megidézni bennük, akkor nagyon valószínű, hogy annak ellenére, hogy soha életükben nem ültek hőlégballonon,

valósnak fogják gondolni a hamis emléket.

Az, hogy van kézzel fogható bizonyíték is – jelen helyzetben egy fotó – az adott emlékről, természetesen nagyon sokat számít, hiszen ha látunk magunkról egy fényképet, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az a valóságot rögzítette az idő egy adott pontján, tehát az a valóságos és tényleges dolgoknak a hiteles megörökítője.

Manipulált fotókkal nagyon könnyen becsaphatjuk az emlékezetünket.

Az emlékezet törékenysége

Ám egy egyszerű történettel is képesek lehetünk másoknak nemcsak az emlékeit, de akár az attitűdjeit is megváltoztatni hosszú távon. Egy kísérletben elhitették a résztvevőkkel, hogy gyermekkorukban rosszul lettek a tojássalátától. Ehhez persze egy alaposan megkonstruált történetre volt szükség, amelybe beépítettek olyan elemeket, amikhez a személy tudott kapcsolódni, valamint az érzelmeire is hatottak. Ez a módszer is hosszabb távú kondicionálást igényel, amit bizonyos időközönként érdemes megismételni. Az eredmények alapján az derült ki, hogy azok a személyek, akikbe elültették a romlott tojássaláta élményét, utána

viselkedéses szinten bizonyították az attitűdváltozás hatását.

Egy állófogadás során, ahol egy svédasztalról többféle szendvics – köztük tojássalátás – közül lehetett válogatni, ezek a személyek nem vettek el egy tojássalátás szendvicset sem. Ami pedig még félelmetesebb, hogy a hamis emléknek hosszú távú hatása volt a viselkedésre, mivel ezek a személyek hónapokkal később sem választották a tojássalátás szendvicset.

Az emberi memória tehát egy nagyon törékeny tár, ami rendkívül fogékony bármifelé manipulációra. Az egyik legnagyobb ma élő emlékezetkutató, Elizabeth Loftus szavait idézve: „A memória kicsit olyan, mint egy Wikipédia oldal: odamehetsz, megváltoztathatod, mint ahogy más is megteheti ugyanezt.”.

Felhasznált szakirodalom:

Geraerts, E., Bernstein, D. M., Merckelbach, H., Linders, C., Raymaekers, L. & Loftus, E. F. (2008). Lasting false beliefs and their behavioral consequences. Psychological Science, 19(8), 749-753.

Loftus, E. F. & Palmer, J. C. (1974). Reconstruction of automobile destruction: An example of the interaction between language and memory. Journal of verbal learning and verbal behavior, 13(5), 585-589.

Loftus, E. F. & Palmer, J. C. (1996). Eyewitness testimony. In Introducing psychological research (pp. 305-309). London: Palgrave.

Loftus, E. F. & Zanni, G. (1975). Eyewitness testimony: The influence of the wording of a question. Bulletin of the Psychonomic Society, 5(1), 86-88.

Quas, J. A., Qin, J., Schaaf, J. M. & Goodman, G. S. (1997). Individual differences in children’s and adults’ suggestibility and false event memory. Learning and Individual Differences, 9(4), 359-390.

(Kiemelt kép: thoughtmedicine.com)

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakán végzett, az Élet & Pszichológia rovat szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat társalapítója, valamint az insightOUT kutatócsoportjának tagja. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munka- és szervezetpszichológia specializációját végzi.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ