Hirdetés

A tetoválás már egészen az ősidők óta létezik, a XXI. században pedig mondhatni, hogy a virágkorát éli. A szalonokban megfordul már üzletember, informatikus, politikus, de sportoló is egyaránt. Éppen ezért nem meglepő, hogy már nemcsak eredményeik, hanem a testükön viselt tetoválásaik miatt is a figyelem középpontjába kerülnek. De vajon hogyan kapcsolódik össze ez a két terület? Áll-e valami közös a tetoválások hátterében? Az Octopus Tattoo tulajdonosát, Győri Dávid tetoválóművészt kérdeztük tapasztalatairól. Interjúnk.

Hirdetés

Hogyan lettél tetováló?

Az egész kezdete még nagyon a kilencvenes évekre tehető. Először külföldi motoros magazinokban láttam tetoválásokat, és mivel én mindig is ilyen rajzos beállítottságú voltam, nagyon megtetszett. Magyarországon viszont ez akkor még csodaszámba ment, így évek teltek el, mire ténylegesen közel kerültem ehhez a világhoz. Mindeközben elvégeztem a szakmámat, ami hivatalosan népi fazekas, de egyre jobban érdekelt a tetoválás.

A kilencvenes évek közepén egyre jobban kinyílt az ismeretségi köröm, és általuk tudtam meg, hogy egyáltalán vannak már tetováló szalonok. Ott akkor még csak nézelődtem, érdeklődtem, rajzolgattam és sok-sok idő eltelt. Elmentem katonának, ahol általában mindig van legalább egy ember, aki tetovált már vagy van tetoválógépe. Én is ott próbáltam ki először. Miután leszereltem, még intenzívebben próbáltam ezt hajtani, de ez egy erős hét-nyolc év próbálkozásába került.

Mégis hogy tudtál egy ilyen helyzetben tanulni, fejlődni?

Próbáltam bekerülni szalonokba, de akkoriban nagyon féltették a boltjukat meg a tudásukat. Még tanulónak sem akartak felvenni. 2000-ben találtam egy pár embert, akik segítettek, foglalkoztak velem. Az egyikőjükkel csináltunk egy üzletet a nyolcadik kerületben, és már a nyitás hetén minden napra jutott egy-egy vendég. A következő héten pedig már két-három ember naponta, annak ellenére, hogy előtte összesen húsz-harminc embert tetováltam.

Lelkes és precíz voltam,

próbáltam arra figyelni, hogy rossz munkát ne adjak ki a kezemből, és ez az embereknek sokat számított. Az első szalon megnyitása óta, gyakorlatilag én kizárólag ebből élek. 2001-et tartom a pályafutásom kezdetének. A saját szalonomat pedig 2009-ben nyitottam meg.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki beletanuljon ebbe a szakmába?

Véleményem szerint, ha van egy jó ember, aki tanít, akkor valószínűleg egy-két év alatt bele lehet tanulni. Az első időkben én magamtól tanulgattam. Ahogy viszont kitágult a világ az internet és az emberek révén is, sok olyan anyaghoz jutottam hozzá, ami segített. Az érem másik oldala pedig az, ha az ember olyan helyen dolgozik, ahol nem kérnek olyan mintát, amit szívesen csinál, akkor abból nem fog tanulni. Az én fejlődési szintemhez nem jött elég olyan munka, amiből tanulhattam volna. Kezdetben rengeteg fekete fehér mintát csináltam, de én színeset szerettem volna – így nagyon nehéz volt.

A sok-sok próbálkozással töltött év végül meghozta a gyümölcsét, a vendégköröd pedig egyre csak nő.  Van- e fő profilod, kedvenc stílusod?

Ezt így nem tudom leszűkíteni, leginkább téma függő, hogy mi az, amit szívesen elkészítek. Sokkal jobban szeretek színesben tetoválni, mint fekete fehérben, viszont van ami úgy mutat jól igazán. Az ilyeneket pedig nem szeretem megcsinálni színesben, sőt van, hogy én beszélem le vagy éppen rá a vendéget.

A realisztikus témák állnak igazán közel hozzám. A kollégáim közül van egy, aki a rajzosabb stílust követi, a másikuk inkább a minimál világ felé húz. A tanítványom pedig még keresi a saját személyes kedvencét. Így pont kiegészítjük egymást, és mindannyiunknak tudunk munkát biztosítani.

Milyen gyakran keresnek fel sportolók, mennyi része csináltat sportolói tetoválást?

A vendégeim között volt már a rúdugrótól kezdve, úszó, kajakos, focista, edző és olimpiára készülő birkózó is. Erre a kérdésre viszont azért nehéz válaszolni, mert valakiről nem is tudjuk, hogy sportoló. A megannyi sportágban mi sem ismerhetünk mindenkit, illetve nagyon sokuk tetoválásánál nem jelenik meg az, hogy ő mit csinál.

A sportolók esetében közkedvelt motívum az olimpiai ötkarika.
A sportolók esetében közkedvelt motívum az olimpiai ötkarika.

Egy elemzés szerint a sportolói tetoválásokat különféle kategóriákba lehet besorolni. Ilyenek például a vizuális doppingnak szánt ösztönző mondatok, az elért időeredmények, a meghatározó élettörténeti események, de egy-egy jelentős pillanat ábrázolása is megjelenhet. Neked mi a tapasztalatod, vannak olyan színek, motívumok, irányzatok, amelyek gyakoriak, divatosak a sportolóknál?

Ha általánosságban nézzük, akkor régen voltak ezek a kis csípő minták, a nonfiguratív tetoválások és a kézfejtől nyakig tartó nagy fekete vonalak. Manapság divatosnak számít a kis fekete toll, amiből madár száll ki, a pitypang, de még a régi zsebóra lánccal is. Nagyon dívik a szöveges stílus is, ahol gyakran megjelennek bibliai idézetek, de motiváló, ösztönző mondatok is. Az idő, a születés és halál – ezek is divatosak, leginkább azért, mert az emberek könnyen a magukénak tudják érezni. Vannak olyan motívumok, amelyeket nőknél és férfiaknál is fel lehet használni. Nemtől függően kicsit keményebben vagy éppen lágyabban.

A sportolók esetében az olimpiai ötkarika az abszolút favorit, hiszen az mindenki számára ugyanazt jelöli. Egy olyan

egyezményes jel, amit a világon mindenhol értenek,

és nem kell hozzá az eredmény sem. A munkám során kevéssé látom azt, hogy mondjuk egy úszó magára tetetne egy úszó motívumot vagy a kajakos egy kajakot. Vannak olyan sportágak, kifejezetten azok, ahol testi kontaktus van, hogy sokkal jobban rákoncentrálnak az adott sport témájára. A kézilabda, a kosárlabda és a jégkorong kimondottan ilyen. Az ausztriai vendégkörömben van egy jégkorongos tábor. Ott az egyik vendégem tetoválását úgy kellett megcsinálnom, mintha a bőréből állnának ki a jégkorongok, mintha beleütötték volna. Kosarasoknál a labda, a kosárpalánk, a csapatok címerei. Amerikai focinál a sisak és a különleges alakú labda. A focistáknál a focilabda, de ott jellemző még a szöveg, a felhő, csillag és az angyalok.

A válogatott témák jelentőségteljesek, de kiterjedésben sokkal kisebbek. Egy-egy szimbólum, ami maximum tenyérnyi méretű, de olyan, ami mindenkinek mindent elmond. Nem kell gondolkozni, magyarázni, csak ránézni. Ilyen lehet például a nagyobb versenyek logója, az adott verseny helyszínének nevezetessége, vagy akár egy évszám is.

Egy nemrég végzett kutatás a tetoválások motivációs hátterét igyekezett feltérképezni. Az eredmények alapján nyolc motívum figyelhető meg, melyek a következők. Az  individuum megerősítése, azaz az egyéniség kifejezése egyes tulajdonságok kiemelésével. Ezek célja a másoktól való különbözőség és a különlegesség érzésének erősítése. A második leggyakoribb motivációnak az esztétikum, illetve a divat mondható. Megjelenik még a csoporttagság motívuma, mely adódhat egy szubkultúra iránti szimpátiából, beilleszkedési szándékból, illetve az irántuk való elkötelezettségből. Szintén meghatározó a spirituális, kulturális szimbólumok és tradíciók követése, a személyes élmények megörökítése, illetve az ellenállás vagy dac kifejezése. A vizsgálati személyek között szerepelt olyan is, aki kifejezetten szexuális vonzerejét szerette volna ezáltal növelni, illetve a sokadik tetoválásukat készíttetők között pedig a függőség motivációja is megjelent.

Te mit tapasztalsz, a sportolói tetoválások esetében mi jelenti a fő motivációt?

Ez nagyon érdekes dolog, mert ha az ősi tetoválásokat megnézzük, akkor észrevehető, hogy az ember mindig olyan falfestményeket és tetoválásokat készített, amelyekben a vágyait vagy pedig a félelmeit rajzolta le, hogy még keményebb legyen tőle. Egy vendégem például démonokat rakatott az egyik karjára, a másikra pedig angyalokat, a saját megküzdőképességének növelése miatt. A tetoválások hitmegerősítésként is működnek, hiszen annak ellenére, hogy sokan nem tudják, erős spirituális oldala is van. A pozitív dolgok ilyen módú megerősítése nagyon jól tud hatni, de a negatív oldalé úgyszintén.

De azt hiszem, ezek közül bármelyik állhat a háttérben. Vannak olyan sportágak, amelyekben a divat amúgy is nagyobb szerepet kap. Az ilyesfajta sportot űzők esetében ez a tetoválásukban is meglátszik. Kisebb vagy kevesebb a személyiségre utaló motívum, több, nagyobb kiterjedésű divatos elemmel kombinálva. Számos külföldi játékostól átvett minta jelenik meg, sokszor vallási beállítottsággal magyarázva. Ezzel szemben egy másik, kevésbé divathangsúlyos sportnál a személyiség és a kedvenc sportágának megfelelő motívumok jelennek meg abszolút személyes formába öntve. A divat talán az, hogy jobban bevállalják a tetoválást.

Az olimpikonok körében is egyre népszerűbb a tetoválás készíttetése.
Az olimpikonok körében is egyre népszerűbb a tetoválás készíttetése.

Hogyan látod, mennyire tolerálják a különböző klubok a tetoválásokat? Léteznek tiltott motívumok, illetve olyanok, amelyeket te sem készítenél el?

A sportban nem tudok ilyenekről, de radikális motívumok megjelenhetek. Például ott a Lazio, ami egy köztudottan jobboldali szellemiségű csapat – ez a tetoválásaikban is megnyilvánul. Szimbólumuk egy sas, sokan már ezt is radikálisnak tartják, nem is beszélve a náluk általánosnak tekinthető karlendítéses köszönésről. A nézeteik miatt gyakran hasonlítják őket össze a Fradival, ami a népszerűsége miatt gyakori tetoválás téma.

Olyan minta, amit én nem készítenék el, nincsen – maximum akkor, ha nem tetszik a téma. Úgy gondolom, hogy igazából nincs hozzá közöm, hiszen ő él vele. Ha nekem művészileg tetszik, legyen az akár egy Hitler portré – amit egyébként már kértek tőlem –, akkor megcsinálom, mert ez a munkám. Az, hogy az eszmével együtt tudok-e élni vagy egyet értek-e, az egy másik kérdés. Egy megint másik pedig az, hogy ezt itthon nem lehet a közönség elé tárni. Hiába fotózom le, pár emberen kívül másnak nem mutatom meg, mert rögtön elindul a kritizálás. A sportolóknál is valószínűleg ezért van, hogy radikális dolgokat ritkán látni.

Ma már az élsportolók jelentős részének van tetoválása. Milyen szerepet játszik ez a tetoválásokkal kapcsolatos sztereotípiák lerombolásában?

Az elmúlt néhány évben a tetoválás megítélése pozitív irányba változott, de azt kell, hogy mondjam, Magyarország még mindig nem tartozik a legelfogadóbb országok közé. Ismerek olyan embert, akit azért nem vettek fel tűzoltónak, mert van egy tetoválása. Pedig aki tökös, az kivarratja magát, ott is ahol te nem mered. Nem feltétlen a fájdalom miatt, hanem mert bevállalja mindazt, ami vele jár. Ha ezt megcsinálja, akkor valószínűleg be fog menni a tűzbe is. A tűzoltók mellett a katonák és a rendőrök tetoválásai is erős korlátokhoz kötöttek. Bizonyos szempontból nézve jelentéktelen ez, ha viszont a másik oldalt nézzük, akkor méltán mondható, hogy

a tetoválás beszél és mindent elmond rólad.

Azt, hogy ki vagy, mi vagy, milyen nézeteket vallasz. A sportolóknál azonban ebből én még  nem láttam hátrányt.

A tetoválás láthatósága milyen szerepet kap ezen a területen?

Az a tapasztalatom, hogy a lányok inkább takargatósak. Ők a kisebb mintákat választják, amik számukra sokatmondó. A fiúk nagyobb témákat örökítenek meg, amiket annyira nem lehet takargatni. Alapvetően kevés ember választ olyan helyet, hogy direkt ne látszódjon az adott minta. Ezzel szemben azt sem tapasztalom, hogy olyat választanak, ami közvetlenül látszik, például úszónadrágban vagy az adott formaruhában. A legelterjedtebb az, hogy a téma megkívánja a helyet, és nem lehet máshova rakni.

Az interjú második részében a szurkolói tetoválások világát járjuk körbe. Győri Dávid tetováló mellett, sportolók és szurkolók mesélnek majd saját motivációjukról, élményeikről és tapasztalatukról.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Sportpszichológia rovatának szakújságírója. Jelenleg az ELTE klinikai- és egészségpszichológiai mesterképzésének hallgatója, a Ferencvárosi Torna Club Szinkronúszó szakosztályának edzője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ