Hirdetés

A magyar oktatáspolitika jelenlegi helyzete égető kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes társadalmi párbeszédet folytatni. A Független Diákparlament a minap szervezett nyilvános vitát az oktatási rendszer kapcsán, amelyre az összes parlamenti frakció jelöltje hivatalos volt. A meghívást végül Szél Bernadett (LMP), Karácsony Gergely (MSZP-Párbeszéd), valamint Vona Gábor (Jobbik) fogadták el. A vitán négy fő kérdést érintettek a résztvevők, melyekben olykor kialakult konszenzus, azonban fricskákban is bővelkedett a beszélgetés. Tudósításunk.

Hirdetés

A három miniszterelnök-jelölten túl részt vett a vitán Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, az MTA tudományos főmunkatársa, valamint a Független Diákparlament képviseletében Kormos Krisztán, illetve moderátori szerepben Fehér Alexandra. A résztvevők az alábbi négy kérdésben ütköztették álláspontjaikat, melyekre adott válaszaik és válaszreakcióik sokszor emlékeztettek a csehovi drámákból ismert párhuzamos monológokra.

Melyek (lennének) az oktatási rendszer legfontosabb céljai?

A vita erős felütéssel indult, Vona Gábor válaszolhatott először. „Az is üzenet, hogy ki nincs itt” – nyitotta meg a párbeszédet. Kiemelte a XXI. századi tudás átadásának, és a XXI. kompetenciák elsajátításának jelentőségét. Szerinte

ma AZ OKTATÁS NEM A JÖVŐRE, HANEM A MÚLTRA KÉSZÍT FEL.

Vona hangsúlyozta, hogy békére és nyugalomra lenne szükség az oktatásban, mivel napjainkban bár az időjárást meg tudjuk jósolni, az oktatáspolitikát nem. Karácsony Gergely szerint a pedagógusok és diákok hozzáállásában ordító tünetként jelentkeznek az oktatás problémái. „Mindenki menekül az iskolából és rosszul érzi magát” – összegezte Karácsony. Hozzátette, hogy egy ország sikerét a jó oktatásban lehet mérni, és mivel a IV. ipari forradalom küszöbén állunk, a tudást mint legfontosabb tőkét mindenki számára elérhetővé kell tenni. Ehhez kapcsolódva Vona kiemelte, hogy a mai oktatásnak nem azt kell szem előtt tartania, hogy a diákok lexikális tudását bővítse, hanem megtanítsa a gyerekeket a hatalmas információmennyiség között szelektálni. Szél Bernadett hangsúlyozta, hogy minden diákból a legtöbbet kell kihozni, amely a belső motivációjuk növelésével érhető el. Szükség van élményközpontú oktatásra, valamint meg kell hallani a diákok hangját. „Semmit rólunk, nélkülünk!” – emelti ki Szél az LMP általa legerősebbnek tartott elvét. Gyarmathy Éva a gyerekek tanulási sajátosságait hangsúlyozta. A gyerekeket

TANULNI, FELEJTENI, MAJD ÚJRATANULNI

kell megtanítani. Érdekes paradoxonra hívta fel a figyelmet: „minél jobban tanítjuk a gyerekeket, annál kevésbé tanulnak”. Kormos Krisztián diákként testközelről találkozik az oktatás gyenge pontjaival. „A diákokat az életre kell nevelni” – emelte ki, majd hozzátette, hogy ez úgy valósulhat meg, ha a tanulókból felelős állampolgárok válnak, amelynek eszköze az oktatás.

A három miniszterelnök-jelölt egyetértett abban, hogy a tananyagot csökkenteni kell, valamint autonómiát kell biztosítani a pedagógusoknak és az iskoláknak. Konszenzus volt abban is, hogy

VISSZA KELL ADNI A TANÍTÁS SZABADSÁGÁT.

Vona és Szél továbbá hangsúlyozta, hogy a pedagógusbérek megemelése elengedhetetlen lépés az oktatáspolitika vonatkozásában.

Hogyan nézne ki egy XXI. századi tanóra?

Szél szerint a nyugati példát kellene követni, amelyben „a tanár mint csak karmester van jelen”. A pedagógusok munkáját pszichológusokkal, és egyéb segítő szakemberekkel kell támogatni. A tanárokat nem szabad magukra hagyni. A változtatások kiindulópontjának pedig a gyermekek igényei kell, hogy szolgáljanak. Karácsony szerint a magyar oktatás, és összességében

A MAGYAR TÁRSADALOM FULDOKLIK ABBAN, HOGY NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS.

A kooperációra való nevelést a legkisebbeknél kell kezdeni, hogy társadalmi szinten változásokat érjünk el. Ezen túl a XXI. századi kompetenciák és készségek fejlesztését szorgalmazta.

Vona a mostanában kifejezetten populáris módszert, az oktatás gamifikációját, azaz játékosítását emelte ki. Ha az iskolában megtalálják a gyermekek az örömüket, az motiválja őket, a motiváció pedig teljesítményben érik be. Továbbá, Vona négy kulcsmozzanatot emelt ki a jó oktatással kapcsolatban: a rugalmasságot, a felelősséget, a modernséget és a diákközpontúságot.

Kormos gyakorlatiasabb oldalról közelítette meg a kérdést: mielőtt az elméleti átformálást valósítanánk meg, legelőször a szükséges működési feltételeket kell biztosítani. Jelenleg XX. századi körülmények között adnak át XXI. századi ismereteket. Azonban ahhoz, hogy a tudásátadás igazán gördülékenyen és hatékonyan menjen végbe, lehetővé kell tenni a megfelelő fizikai feltételeket. Gyarmathy ehhez hozzátette, hogy a gyerekeknek lehetőséget kell adni, hogy egymást taníthassák, hiszen „a legjobban az tanul, aki tanít” – emelte ki.

Hogyan lehetne igazságos(abb) az oktatási rendszer? Hogyan csökkenthetőek a diákok közti esélykülönbségek?

Karácsony arról beszélt, hogy a tudás nem zéró összegű játszma: ha valakinek tudást adunk át, akkor azt mástól közben nem vesszük el. Vona a dogmák mellőzését, valamint a szakmai kérdésekben a pártpolitikai beállítódás háttérbe szorulását hangsúlyozta. Hozzátette, hogy

A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ PÁRTOKON ÁTÍVELŐ KÖZÖS CÉL.

A különbségek a megvalósítás hogyanjában keresendők.  A dogmatikus integráció viszont szegregációt eredményez. Szél a Barcelonai egyezményre hivatkozva kiemelte, hogy minden gyermeket ugyanolyan feltételek illetnek meg születés, társadalmi státusz és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. „Minden gyermek a társadalom teljes jogú tagja” – tette hozzá.

„EGYFORMÁK VAGYUNK, DE NEM EGYENLŐK”

– nyitotta meg beszédét Gyarmathy. Hozzátette, hogy az integráción túl, inklúzióra is szükség van. A közönség soraiból a lemorzsolódás problémájának megoldási javaslataira voltak kíváncsiak. Mindhárom miniszterelnök-jelölt egyetértett abban, hogy az Orbán-kormány ideje alatt leszállított iskolai kötelezettség korhatárát újra fel kell emelni. Szél hozzátette, hogy azok, akik tizenhat évesen kiesnek az iskolapadból, életük végéig a szociális ellátás foglyai lesznek.

Hogyan valósítható meg a felelős állampolgári nevelés az iskolában?

Karácsony szerint a nemzethez tartozás érzését kell erősíteni a diákokban. Szél kiemelte, hogy érdemes lenne nyitni egymás felé, a pártok szintjén is, mivel napjainkban „a magyar politika a saját farkába harapó kígyó”. Ehhez kapcsolódva Vona kifejtette, hogy a demokratikus értékek megerősítéséhez a felnőtt társadalomnak kellene példát mutatnia, ami jelenleg nem valósul meg, lásd politika. Vona kiemelte, hogy a politika van az emberekért, és nem fordítva.

A külföldi kivándorlással kapcsolatban

„A NEMZET AZ, AMI MINKET ÖSSZETART”

– mondta Szél. A jó iskola ilyen tekintetben nemzeti kérdés, nem pedig pártpolitikai. Továbbá, hangsúlyozta, hogy meg kell tanulni egymást tisztelni. Vona Orbán Viktor, miniszterelnök egyik megszólalására hivatkozva, azt emelte ki, hogy „kalandvágy nem ahhoz kell, hogy kimenj külföldre, hanem, hogy itt maradj”.

Centralizált vs. decentralizált oktatás

A közönség kérdéseiből válogatva, az oktatásról szóló döntési felelősség kérdése foglalkoztatta a legtöbbeket. Szél és Vona is egyetértett abban, hogy az önkormányzatokat illetné meg a döntési felelősség, mivel jelenleg nem ott születnek a döntések, ahol a döntés körülményei és következményei testközelről megtapasztalhatók. Karácsony kiemelte, hogy nem vagy-vagy kérdésről van szó, de az intézményeknek biztosítani kellene az autonómiát.

A sajtó munkatársain túl, rengeteg fiatal érdeklődött a vita iránt. Ez is azt bizonyítja, hogy a mai Magyarországon valódi igény mutatkozik arra, hogy igazán lényeges társadalmi kérdésekben a politikusaink kifejtsék és szervezett keretek között ütköztessék álláspontjaikat. Azonban, bár az oktatás kifejezetten fontos téma, a szűk időkeretek miatt az üzenetek nem ástak mélyre, és sokszor a hangzatos frázisok szintjén maradtak.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, az Élet & Pszichológia rovat szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat társalapítója. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munka- és szervezetpszichológiai szakirányának mesterszakos hallgatója, valamint az insightOUT kutatócsoportjának tagja.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ