Hogy mi történik azon a bizonyos kanapén a pszichológus szobájában, az minden bizonnyal sokakat érdekel. Első pécsi Pszicho-Kávéházunk alkalmával, mellyel októberben  mutatkoztunk be, egy tapasztalt szakember, dr. Stark András tartott előadást a terápiát és annak utóéletét övező kérdésekről, az álmokról, továbbá arról, hogy miként változott mindez Sigmund Freud óta.

A kávéházi hangulat még a Nappali bárban sem teljes beszélgetőpartnerek nélkül. A kerekasztal, amelybe Stark Andrást meginvitáltuk, egy különös gonddal kiválasztott csapat, amely egész évben társunk lesz az előadásokat követően. Árkovits Amaryl pszichiáter, valamint Láng András és Sefcsik Tamás pszichológusok segítenek nekünk abban, hogy egy-egy pszichológiai jelenséget különböző terápiás nézőpontokból szemlélhessünk, hiszen Árkovits az úgynevezett Dream-terápia, Sefcsik a kognitív viselkedésterápia szakértője,  Stark pedig elsősorban a fejlődéslélektan területén jártas. Ennyi pszichológus mellé kell azonban egy olyan személy is, aki a társadalmat képviseli, vagy legalábbis több embert, mint amennyi egy pszichoterápiában elfér. Éppen ezért Glózer Rita médiakutatót is felkértük a kerekasztal erősítésére, hogy láthassuk, az aktuálisan tárgyalt kérdés miként jelenik meg a pl. szociális médiában?

Ám térjünk vissza az előadásra, amelyben jelentős szerephez jutott a nemiség, a terápiás kapcsolat, az odafigyelés, de még olyan kuriózumok is, mint a hisztéria vagy a pszichés szimptómák.

„Vedd észre, hogy a tüneteid te magad vagy!”

– mondta Stark András, és ezzel ragyogóan rávilágított arra, hogy személyes problémáink vagy múltunk megoldatlan konfliktusai pszichés tünetek formájában kerülnek felszínre. Az idő múlásával más és más alakot ölthetnek, alkalmazkodnak környezetünkhöz, de lényegükben sosem változnak. Igaz ez a társadalmi szintű változásokra is. Freud híres hisztériája sem halt ki, csupán felvette az alkalomhoz illő ruháját. A jelen korban a hisztéria például a pánikbetegségekben és evési zavarokban éled újjá.

Mi a recept?

És, hogy mit tehetünk ez ellen? Mi történik a terápiában? Olyan kérdések ezek, melyekre mindenki választ szeretne kapni, hogy gyógyulhasson, fejlődhessen, ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Nincs mindenkire alkalmazható, „tökéletes” terápiás recept. Van, akinek a hosszú csendek hoznak enyhülést, van, akinek a humor. A terápiát személyre kell szabni – ezt szolgálják a különböző módszer-specifikus megközelítések.

A Stark András által is alkalmazott Dream-terápiában például nagy hangsúlyt kapnak az álmok. Álmok által rekonstruálhatóak az élettörténetek, feldolgozható a gyász, túl lehet lépni a traumákon, tanulni lehet az érzelemszabályozást stb. Mindezt dinamikus formában, korlátozott számú ülésben. A kognitív viselkedésterápia viszont az információfeldolgozást célozza, vagyis segít a torzult gondolatokat, téves hiedelmeket azonosítani és módosítani. A depressziós személyek gyakori beállítódása, amely mindenben csak a negatívumot láttatja velük, szintúgy megváltoztatható, akárcsak egy fóbiás páciens gondolkodása, aki félreértelmezett jelentést tulajdonít egyes helyzeteknek, tárgyaknak, személyeknek. A különböző módszerek bemutatását könyvek és cikkek százaiban lehetne folytatni, de a korlátozott lehetőségeink miatt erről sajnos le kell mondanunk.

Terápián és azon túl

Az előadás legfőbb üzenete mégsem az, hogy melyik módszer a legbiztosabb. Mind a kerekasztal tagjai, mind Stark András egyetértett abban, hogy a terápia elsődleges gyógyító ereje a kapcsolat és az odafigyelés. Nem mellesleg a jó terapeutának fel kell készítenie páciensét a terápia utáni életre is. Sőt, ezen van a legfőbb hangsúly, mivel a terápiás kapcsolat egy speciális kötődési kapcsolat (akárcsak az anyához való kötődés), amely egyszer véget ér, és a páciens akkor mérettetik meg igazán, amikor végleg elhagyja a rendelőt.

„Az élet ott kint van. Az intimitást nem a terapeutával kell megélni, tessék kimenni és ott gyakorolni!”

A legüdvösebb esetben amolyan mellékhatásként azt tapasztalhatjuk, hogy a korábbi kliens sikeresen alkalmazza a terápiában tanultakat, melynek szerves része az embertársak megbecsülése és a hatékonyabb odafordulás mások felé. Minden interakcióban ott van a kapcsolatképzési potenciál, de ha empatikusak, odaadóak vagyunk, a lehetőségek száma exponenciálisan növekszik.

Ám a több nem biztos, hogy jobb is. Vannak kapcsolatok, amelyek ártalmasak lehetnek. Efféle ártalmakról nem esett szó ez alakalommal, de mi – agyafúrt módon – e kérdés tárgyalását a következő alkalomra tartogatjuk. Gondoltátok volna, hogy sokszor egy – alapvetően – segíteni akaró személy gátolja az embert abban, hogy megküzdjön a függőségével? A függők kapcsolatairól és a függők rehabilitáció utáni reintegrációjáról a Pécsi Pszicho-Kávéház következő vendége, Dr. Szemelyácz János addiktológus, pszichiáter fog előadást tartani november 28-án, este 6 órakor, a Reggeliben.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ