Hirdetés

A videojátékok mára életünk szerves részévé váltak. Akadnak köztük stratégiai és verekedős játékok, szelídek és erőszakosak is. Additív hatásuk, mely nemcsak órákra, de gyakran hetekre, akár hónapokra is a képernyő elé köti a játékosokat, sokak számára ismert, mégis gyakran nehéz ellenállni csábításuknak. Ám ezeknek a játékoknak olyan pozitív hatásuk is lehet, amelyre nem is gondolnánk. Ugyanis a közös játék során olyan, a valós életben is jelenlevő kapcsolati problémákra derülhet fény, amelyeknek megoldásában akár az adott játék is a segítségünkre lehet.

Hirdetés

A virtuális világok grafikai fejlődésének köszönhetően az utóbbi évtizedekben a játékok egyre realisztikusabbá, életszerűbbé váltak. A harcolós, verekedős játékok képi világa mára olyan szintre fejlődött, hogy agresszív, brutális jellegük sokak számára elrettentő lehet. Sőt rengetegen a konzol és pc játékokat teszik felelőssé a fiatalok által elkövetett erőszakos cselekedetekért. Pedig a konzol játékok szerepét ezek mögött a helyzetek mögött még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

Riasztó függőség

Játék közben megszűnik számunkra az idő, és előfordul, hogy csak az első napsugarak emlékeztetnek bennünket arra, hogy az egész éjszakát végigjátszottuk.

Ám nem csak emiatt tartják károsnak fokozott elterjedésüket. A videojátékok emberek ezreit szegezik a képernyő elé, míg a családtagjaik értetlenül állnak a függőség előtt. Nem tudni, vajon az újrakezdés lehetősége, a szintlépés, a megválasztható, fejleszthető karakterek, vagy talán a fantasztikus képi világ áll a játékok sikerének hátterében. A következő pálya elérését akadályozó nehézségek hatására nő a feszültség, az emelkedő adrenalin-szint pedig additív módon hat a játékosra. Ebben szerepet kap az aprólékosan kidolgozott, ingergazdag képi világ, sőt a gyakran filmzenei minőséggel felérő kísérő zene is.

Sok szülő aggodalmasan figyeli kamasz gyermekét, aki a tanulmányi feladatira szánt időt, vagy akár az éjszakai pihenését is feláldozza a játék kedvéért. Ennek hátterében a szociális környezet elutasítása, beilleszkedési problémák, vagy akár tanulmányi kudarcok is állhatnak. Ilyenkor a játék által kínált virtuális valóság könnyebb életet kínál az identitáskrízissel küzdő fiatalnak. Ám ez a fajta függőség nemcsak a gyerekeket veszélyezteti,

a felnőttek világában is ugyanúgy jelen van.

Nem egy felnőtt választja a mindennapi robot, a problémák, a párkapcsolati, munkahelyi kudarcok helyett a szürke hétköznapoktól eltérő, rendkívüli, fantáziadús világot.

Hátrányok vs. előnyök

A videojátékokat sok támadás éri, noha bizonyos kutatások szerint ezeknek a játékoknak számos pozitív következménye is lehet az ismert additív hatások ellenére. Többek között segíthetik a koncentrációt, fejleszthetik a reakciókészséget, a problémamegoldást, sőt az interneten játszható játékok segítségével interkulturális ismeretségek is kialakulhatnak. Amennyiben a játékos tudja kontrollálni a rászánt időt, úgy egy rövid játék az elme frissítőjévé is válhat egy olyan időszakban, amikor a fokozott szellemi munka már túlságosan leterhelte az illetőt.

Tehát egy jól megválasztott játék sikerrel kapcsol ki bennünket a hétköznapok rohanásából, oldhatja a feszültséget néhány órán át, azonban ha játékkal töltött idő a munka, a családi kapcsolatok, a pihenés rovására megy, úgy végső soron a

valós életvezetésünket veszélyezteti.

De hogyan segíthetnek bennünket ezek a játékok kapcsolataink fejlesztésében?

Tapasztalataim szerint a kooperatív játékokból rengeteget tanulhatunk nemcsak saját magunkról, de a másik félről, sőt problémakezelési stratégiáinkról is. Az olyan játékok, ahol két fős csapatban, partnerrel kell játszanunk, ahol közösen kell megoldást találnunk a játék által kínált helyzetekre, élesen rámutathatnak azokra a kapcsolati nehézségekre, melyek a hétköznapi életünket is megnehezítik. Ezek a problémák gyakran a mindennapi sietség miatt kevésbé kerülhetnek fókuszba, viszont a háttérből megnehezíthetik közös életünket. A videojátékok izgalmas, magával ragadó világa elég motivációt jelenhet, hogy a felek teljes erőbedobással vegyenek részt a közös játékban, de mivel a játéknak nincs valós tétje, így lehetőséget teremtenek arra is, hogy rizikó nélkül kísérletezzenek a közös stratégia kialakításán.

Néhány órányi közös játék során egyfajta harcos szövetség alakulhat ki a páros tagjai között. (Hasonló eredménnyel zárulhat a paintball vagy lézerharc is.)

Versengés kontra együttműködés

Mindennapi életünk a sikerkeresésről, valamint a kudarckerülésről szól. Szakmai tapasztalatom szerint ez olyan versengő habitushoz vezethet, amely rövid úton a párkapcsolatainkba is befészkelheti magát. Így a társunkkal való vetélkedés állandó bizonyításra, sőt néha a másik fél háttérbe szorítására is késztethet bennünket. Ezt sokszor nem is tudatosítjuk magunkban, mégis meghatározza mindennapi életünket. Vetélkedünk, melyikünk jobb a munkában, keres több pénzt, neveli ügyesebben a gyereket, vagy szórakoztatóbb társasági ember. Az „én vagyok a jobb, fontosabb, sikeresebb, ezért jár nekem az előny a párkapcsolatban” típusú mentalitás egy egyszerű reggeli készülődésnél, a háztartási munka felosztásánál, de akár az autó vezetésénél is megjelenhet. Sokan pont a

szakmai sikertelenségüket kompenzálják a párkapcsolatban

a másik fél elnyomásával. Pedig hosszú távon csak az együttműködés vezethet a kapcsolat sikeréhez. Azonban ezek a problémák gyakran annak ellenére sem kerülnek megfogalmazásra, hogy a páros tagjai állandóan érzik a versengésből eredő feszültséget.

Amennyiben képesek vagyunk partnerként dolgozni a közös cél érdekében, úgy együtt sokkal többet érhetünk el, mint egyedül. Ezeket a helyzeteket szemléltethetik azok a kooperatív videojátékok, ahol a hangsúly az együttműködésen van, ahol a következő szint vagy a magasabb pontszám csak közös munkával érhető el. Ilyen helyzetben az egyéni siker hajszolása, például a másik magunk mögött hagyása, esetleg feláldozása többletpontok szerzésének érdekében, vagy rejtett tárgyak megtalálásának reményében, végül sorozatos kudarcot eredményezhet. Ha a felek a közös játékban egyéni stratégiával próbálják megugorni a játék által felkínált helyzetet, és az „én jobban tudom”, vagy az „engem inkább megillet” típusú gondolatok dominálnak, az azzal végződhet, hogy több órányi játék után kezdhetik elölről az adott pályát. Nem ritkán a játék sértődésbe, sőt veszekedésbe torkollik, mivel a

felek nehezen viselik, ha a másik fél játékmódja akadályozza őket.

Amennyiben felismerik, a kudarcot a makacs, magányos harcos attitűdjük okozza, és újragondolják a stratégiát, akkor képességeiket közösen latba vetve, együttműködve felülemelkedhetnek az adott helyzeten. Ez a fajta tudatosítás gyakran nem egyszerű, mégis ha egy olyan tét nélküli páros helyzetben, mint a videojáték képesek vagyunk közös taktika kialakítására, a feladatok egyenlő megosztására, úgy ez hasznosnak bizonyulhat a hétköznapi életünk újragondolásában is. Ami pedig az új stratégia kialakításában nagy segítségünkre lehet, az a kommunikáció.

Kommunikáció útján

Úgy gondolom, a kommunikáció hiánya interperszonális életünk egyik legnagyobb problémája. Pedig sohasem volt még ennyire egyszerű a másikkal történő kapcsolatfelvétel, amikor az interneten keresztül szinte mindig mindenről azonnal értesülhetünk. Ám a kapcsolatteremtés könnyedsége gyakran az intimitás, a nyugodt percek rovására megy. Mégis, amikor valóban szükség lenne érdemi beszélgetésre, megnémulunk. Ez sajnos a párkapcsolatainkra is igaz. Éppen az előző bekezdésben vázolt magányos stratégiák akadályoznak bennünket abban, hogy az öncélú életvezetés helyett értesítsük a másikat szándékainkról, és ezek eléréséhez segítségét, ötleteit kérjük, sőt akár a közös célok megfogalmazásával együttes sikereket, eredményeket érjünk el.

A közösen elért siker mind a két felet megelégedéssel töltheti el.

Ha közösen tervezünk, nemcsak a hétköznapjaink, de a jövőbeli terveink összehangolása is szükségszerű, ez pedig lehetetlen anélkül, hogy megosztanánk a másikkal elképzeléseinket. Sokan nehezen fogalmazzák meg ilyen jellegű gondolataikat, de ezeket a beszélgetéseket kierőltetni sem lehet. Viszont egy játékos este során a stratégia kialakításakor kénytelenek vagyunk közösen tervezni, még ha ez csak a következő néhány órára vonatkozik is. Amennyiben ezek a megbeszélések eredményesek, és mindkét fél számára megelégedéssel zárulnak, úgy az a hétköznapi életre vonatkozó kommunikációt is inspirálhatja.

Fontos a másik képességének/készségeinek elismerése mellett

a saját hiányosságaink belátása is.

Ha beismerjük, hogy szükségünk van a másikra, és ha hajlandóak vagyunk energiáinkat a közös cél érdekében hasznosítani, az fontos bázisa lehet a párkapcsolatunknak.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ