Adott egy kisgyerek, aki egyfolytában izeg-mozog, fészkelődik, nem tud megülni a helyén. Sokat beszél, félbeszakítja társait, akár a tanárát is. Tele van energiával, amelyet sportolóként nagyon jól ki tud használni, mégis egy kicsit nehezebb vele, mint a többiekkel. Mit tehet ilyenkor az edző? Mire figyeljen oda, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni a sportolójából?

Egy korábbi cikkünkben már megismerkedtünk az ADHD-val mint kórképpel, illetve bemutattuk, hogy milyen pozitív hatással lehet a sportolás a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdő gyermekekre.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, azaz az ADHD az agyi figyelemközpont működési zavara. Legfőbb tünetei közé tartozik a hiperaktivitás, az impulzivitás, valamint a figyelem fenntartásának nehézsége, vagy ezek különböző arányú kombinációja. Fontos tudni, hogy az ADHD nem jár sem testi sem szellemi károsodással, sőt

a legtöbb ADHD-s gyerek kiemelkedő képességekkel bír valamely területen.

Számos sportoló eredménye is alátámasztja, hogy a hiperaktivitás a sport és a kimagasló teljesítmény eléréséhez az egyik „legalkalmasabb” tulajdonságokat tartalmazó állapot.

De hogyan tudja ezt egy edző kihozni az ADHD-s gyermekből?

A legtöbb szülő nehezen osztja meg a pedagógusokkal, edzőkkel gyermekének problémáját. Számukra ez érzékeny téma lehet – nem szeretnék, hogy előítéletesek legyenek velük szemben, esetleg megcímkézzék őket. Kiküszöbölhető ez a probléma azzal, ha az edző a szezon kezdetekor minden szülővel kitöltet egy kérdőívet a jövendőbeli sportolókról. A pedagógiában is használatos anamnézislaphoz hasonlóan kerüljön bele minden fontos információ az általános adatokon át egészen az egészségi-, illetve a különleges figyelmet, bánásmódot igénylő állapotig.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdő gyerekek frusztrációjuk és alacsony toleranciaszintjük miatt gyakran nehézségekbe ütköznek, ha előre kell gondolkodniuk, és utasításokat kell követniük. Az edzők sokszor tapasztalják, hogy a gyermek már az óra megkezdése előtt játszani szeretne, anélkül, hogy az adott foglalkozás tudásanyagát elsajátította volna. Az edzéseket éppen ezért érdemes minél pontosabban megtervezni és átgondolni.

baseball-1396886_1920
Az ADHD-s gyermekek számára jól követhető, jutalmazáson alapuló szabályrendszert kell felállítani, amelyben a megfelelő viselkedést értékeljük.

Tippek edzőknek

  1. Az edzések ne legyenek túl hosszúak, és legyen óra a falon. Az ADHD-s gyermekek csak bizonyos ideig képesek kontrollálni a viselkedésüket – ezt segítheti, ha látják, mennyi idő van még hátra az órából.
  2. Végeztessünk változatos gyakorlatokat. Próbáljunk meg elszakadni a hagyományos bemelegítéstől, a megszokott mozgássoroktól. A sokféle feladattal nemcsak a sportolók figyelmét és koncentrációját tarthatjuk fent, hanem elkerülhetjük, hogy fárasztóvá, unalmassá váljon az edzés. A gyakorlatokkal ne töltsünk 15 percnél többet.
  3. Az utasítások legyen rövidek, világosak. A hosszú magyarázatok esetén nagyobb az esély, hogy a gyermekek elvesztik a türelmüket, és nem figyelnek oda a mondandónkra.
  4. Használjuk a technikai lehetőségeket. Egy új taktika vagy támadó/védekező stratégia bemutatásakor gyakran ragaszkodunk a szóbeli vagy rajzos magyarázathoz, amely könnyen egyhangúvá válhat. A megbeszéléseken helyette alkalmazzunk projektoros, videós bemutatást, ami az ADHD-s sportolók figyelmét is jobban leköti.
  5. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyermek megértette az utasításunkat. Kétségek esetén érdemes elismételtetni vele, hogy mi is az amit kérünk tőle.
  6. Használjunk azonnali pozitív megerősítést. Figyeljünk sportolóinkra, és ha valamit helyesen csinálnak, dicsérjük meg őket. A visszajelzés segít fenntartani a fókuszált figyelmet és a motivációt, valamint növeli az elkötelezettséget és az önbizalmat is.
  7. Kommunikáljunk a szülőkkel. Ők azok, akik a legjobban ismerik gyermekeik erősségeit, gyengeségeit; ők tudják, milyen motiváció a legalkalmasabb számukra.
  8. Ne szégyelljünk segítséget kérni másoktól. Minél többen foglalkoznak a gyerekekkel, annál szervezettebb edzéseket tudunk tartani.

Az utolsó és egyben kiemelt fontosságú szempont a biztonság kérdésköre. Nemrégiben megjelent kutatások bizonyítják, hogy az ADHD-s gyermekek érzékenyebbek az agyrázkódás fizikai, érzelmi és kognitív utóhatásaira. Ilyen esetben jelentkezhet fejfájás, szédülés, hányinger, fokozott ingerlékenység és szorongás, valamint a figyelmet, az információáramlás gyorsaságát, a tanulási képességeket és a memória szintjét befolyásoló kognitív deficit. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros gyerekek esetében az agyrázkódásos tünetek elmúlása a megszokott 2-12 héttől eltérően hosszabbra nyúlhat.

Fontos, hogy a sportszakemberek széles körű tudással rendelkezzenek, ismerjék a sportolóik erősségeit és gyengeségeit. Informálódjanak a velük szembekerülő problémákról, készüljenek fel, hogy milyen viselkedési zavarokkal találkozhatnak. A megfelelő tudás birtokában az edző képes létrehozni egy olyan környezetet, melyben hatékonyabban és egyszerűbben lehet kezelni a nehézségeket.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ