„Egyet fizet, kettőt vihet.″ „A harmadik ingyen van.″ „Ha most előfizet, két hónapig ingyen használhatja.″ Ismerős mondatok? Na és ez: Nálunk ingyen dolgozhat!? Az önkéntesség megannyi előnnyel jár, mégis ingyen munkának érezzük. Miért érdemes túllépni ezen? Miért önkénteskedik egyikünk, és miért nem a másikunk? Miért nincs mégsem ingyen a munka? Cikkünkből kiderül!

Ingyen van-e az a pulóver, amit harmadikként ajándékba kapunk, ha csak egyet szerettünk volna eredetileg vásárolni? Persze, matematikailag igen, hiszen a harmadikért nem adtunk ki pénzt. Fizetésünk mégis nagyobb mértékben fogyatkozott meg, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk volna. Valami hasonló dolog inverze, vagyis ellentéte történik az önkéntesség esetén is. Ingyen dolgozok a hagyományos értelemben, hiszen nem kapok érte fizetést. Ugyanakkor megannyi előnnyel és csúnya szóval élve nyereséggel jár, ha önkéntességre adjuk fejünket.

Miért legyek önkéntes?

Ezek az előnyök már széles körben ismertek: gondoljunk például az érzésre, hogy valami változást idéztünk elő, értéket adtunk vissza a közösség számára, és ezzel egyidőben újabb és újabb készségeink fejlődtek. Kevesebb ugyanakkor ismeretünk a pszichológiai aspektusokról, melyek önkéntességre buzdítanak bennünket. Korábbi cikkünkben utánajártunk, mely tényezők vonzóak az önkéntesek számára. Athanassions D. Strigas és E. Newton Jackson, Jr. tanulmánya alapján öt olyan aspektust különíthetünk el, melyeknek szerepe van a sporteseményeken önkénteskedők jelentkezésében:

  • anyagi motivációik (material)
  • cél elérése (purposive)
  • szabadidő megléte (leisure)
  • önös érdekeink (egoistic)
  • külső motiváló erők (external)

Ez a kutatás nemcsak a fentebb említett tényezőket határozza meg, de rámutat arra is, mely a leginkább felkapott terület az önkéntesség kapcsán: a sporteseményeken történő segítés. Az utóbbi 15 évben az önkéntesek száma egyértelműen stagnál, kivéve a nagyobb nemzetközi sporteseményeket, köztük is például a 2012-es londoni olimpiai játékokat, amikor nagyban megugrott az önkéntes segítők létszáma.

Önkéntesség gyerekcipőben

Emily Dyson, az #iwill kampány stratégiai menedzsere 10 és 20 év közötti fiatalok jótékonysági tevékenységének fellendítésével foglalkozik. Ahogy ő fogalmaz, kezdeményezésük célja, hogy 2020-ra 1,5 millió fiatallal növeljék azoknak a számát, akik valamilyen jótékony, szociális tevékenységben vesznek részt. Legutóbbi eredményeik alapján a náluk dolgozó 2021 megkérdezett fiatal 70 százaléka tervezett a jövőben is önkéntes tevékenységet végezni. Dyson elismerte, hogy további kutatások szükségesek, ugyanakkor érdekességként kiemelte, hogy ha fiatalként bevonjuk a gyerekeket önkéntes szociális tevékenységekbe, valószínűsíthetően felnőtt korukban is hajlamosak lesznek önkénteskedni.

Mennyi az annyi, avagy ki ér rá erre?

A felnőttek közt felmerülő leggyakoribb kifogások között az idő hiánya, pontosabban az észlelt időhiány merül fel. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy ha kisebb projekteket, rövidebb időigényű feladatokat osztunk az időhiányban szenvedőknek, ez egyfajta előhangolásként hat rájuk, és motiváltabbak lesznek a jövőben nagyobb lélegzetű projektben közreműködni.

Ezekre a kisebb feladatokra külföldön egyre több megoldás, ötletes megközelítés születik. A Casserole Club például arra buzdítja az embereket, hogy vacsorájuk készítésekor eggyel több személyre főzzenek, ezt a porciót pedig osszák szét a rászorulók között. A GoodGym kezdeményezés pedig az amúgy is kocogó tagokat buzdítja futás közbeni társaság nyújtására a magányos embereknek. A mozgalmak mind-mind arra fókuszálnak, hogy beépítsék az emberek mindennapjaiba az önkéntes tetteket. Másik innovatív megközelítés az Oxfam-tól a „Mit tudsz tenni 5 perc alatt?” elnevezésű kampány, melynek keretein belül közös teázásra invitálja a szomszédokat, illetve pár oldal felolvasására azokat támogatva, akik olvasási vagy látási problémákkal küzdenek. Ez az irány alapjaiban megváltoztatja hozzáállásunkat az önkéntességhez, miszerint önkénteskedni sok időbe telik.

 

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ