Hirdetés

„Egy-egy mérkőzéselemzés során meghatározzuk a játékstratégia kulcsembereit, erős és gyenge pontjait” – válaszolta Kardkovács Zsolt, a U1 Research ügyvezetője arra a kérdésünkre, hogy miben tud segítséget nyújtani a videóadat-elemzés. Egy korábbi cikkünkben áttekintettük, hogy miképpen lehetséges felhasználni a 21. század adta technológiai lehetőségeket a sport világában – például az adatelemzést. Magyarországon a U1 Research vállalkozás foglalkozik ezzel a területtel. Jelen vannak orvosi-egészségügyi, mezőgazdasági, kereskedelmi projektekben is, a sporttal és a sportban videóadat-elemzéssel 2013 óta foglalkoznak, megrendelőik jellemzően a vízilabda és a labdarúgás területéről érkeznek.

Hirdetés

Mennyire elterjedt itthon a videótartalom-feldolgozás és -elemzés a sportklubok körében?

Videózás régóta ismert a hazai közéletben is, már a videomagnók, a VHS korszaka óta. Ugyanakkor ez többnyire csak annyit jelentett, hogy a mérkőzés felvétele alapján az edző és segítői megfigyelik a játékosok együttműködését, mozgását, technikáját. A Felhő korszakában ezt a munkát keresőkkel támogatják: egy-egy jelenetet megcímkéznek, pl. „baloldali felfutás”, „cselezés”, „emberelőny”, „előzés belső íven”. A megfigyelők számára a címkék segítségével leválogatják a címkézett szituációt, vagy a játékos megjelölt videó-részleteit, akik nagyon hatékonyan képet alkotnak a vizsgálatuk tárgyáról. Ezek ma már tipikusnak tekinthetőek szinte minden sportágban. A videókból kinyerhető statisztikai adatok és mérőszámok módszeres, akár automatikus gyűjtését azonban csak nagyon kevesen végzik, viszont általában

ezek az egyesületek és versenyzők alkotnak ma kiemelkedőt.

Itthon a módszer alkalmazása esetleg egyes sportágakhoz köthető?

A videózás maga nem sportágfüggő, szinte mindenki visszanézi a mérkőzéseket, futamokat – még a sakkozók is visszanézik a játszmáikat. A videó címkézése és a játék szakértők általi feldolgozása főleg a népszerűbb labdajátékokban jellemző. A teljesítménycentrikus sportágakban, az atlétikában, az úszásban, a teniszben a mozgástechnika fejlesztésére is alkalmazzák, míg a technikaibb sportágakban, az autóversenyzésben vagy a gyorskorcsolyában javítások, beállítások múlnak egy-egy videó alapú mérésen. Fontos azonban kiemelnünk, hogy a legtöbb esetben nagyon professzionális szinten, sportszakmai szemmel nézik az érintettek a videókat, de nem objektív mérőszámokhoz kötik az értékelést, nem is keresik a potenciális mérőszámokat. Sokszor egyszerűen önigazolást keresnek a videóban vagy egyéni szempontok szerinti felmérést végeznek.

Nagyon ritka, hogy a sportágon kívüli személyt, adatelemzőt kérnek meg

a látottak módszeres feldolgozására és értékelésére. Ebben vagyunk lemaradva a fejlett sportkultúrával rendelkező országokhoz képest.

Mit tudnak biztosítani a klubok számára, akik igénybe veszik az Önök szolgáltatásait?

Mindenekelőtt objektív értékelést. Bár beszéljük, de legalábbis igyekszünk hamar elsajátítani a sportági szakkifejezéseket, alapvetően nem sportszakemberek vagyunk. A célunk egyértelműen az eredményesség növelése mind az edzők, mind a sportolók tekintetében, mindezt bármilyen fajta érintettség nélkül. Például egy-egy mérkőzéselemzés során meghatározzuk a játékstratégia kulcsembereit, erős és gyenge pontjait, a csapatban rejlő rejtett képességeket és hiányosságokat, ki az, aki a csapathoz vagy önmagához képest alul- vagy felülteljesítő, ki mennyire adott ki magából mindent. A legtöbbel ezekből az edző és a sportoló maga is tisztában van mérések nélkül is, de a mértékek és arányok már korántsem egyértelműek számukra sem. A legjobb az, amikor az edző vagy sportoló benyomását, saját értékelését hitelesen visszaigazoljuk, akkor is, ha ez így első hallásra feleslegesnek tűnik, de a megerősítés is nagyon lényeges. Ha eltérések vannak, akkor pedig mélyebb elemzésre is szükség van, hogy megértsük az eltérés okát. Nem egy ilyen eltérés új mérőszámok megalkotását eredményezte, amely a sportszakmai munka tudatos, célratörő fejlesztését vonta maga után.

„A célunk egyértelműen az eredményesség növelése mind az edzők, mind a sportolók tekintetében, mindezt mindenfajta érintettség nélkül.”

Az értékelés során felhívjuk a figyelmet „szokatlan” jelenségekre vagy bizonyos viselkedési formák gyakori előfordulására is. Előbbire lehet példa két játékos közötti passzjáték túlzott gyakorisága vagy akár közvetlenül nem magyarázható hiánya. Gyakori minta lehet például az, hogy az egyik játékos fáradt állapotban mindig az egyik oldalra lő, vagy a veszélyes támadások rendre adott helyről vagy személytől indulnak. A jelenségek értelmezése, az edzésprogramba vagy a taktikába való beépítése már az edző dolga. Volt rá példa, hogy elsőként vettünk észre egy sportolónál egy addig rejtett problémát. Mi csak a „tünetet” érzékeltük a felvételek alapján, a „diagnózist” és utána a „kezelést” azonban már a szakmai stáb alkotta meg.

Több mérkőzést nézve a teljesítmény változására, a tendenciákra, a fejlődésre is felhívjuk a figyelmet. Ez nemcsak az edzésprogram, a játékosfejlesztés, a kiválasztás vagy a taktika sikerességének a visszajelzésére alkalmazható, de a sportolók, utánpótlás esetében a szülők, illetve a támogatók felé irányuló kommunikációt is segíti.

Emellett, ha szükséges, akkor tanácsadással támogatjuk az ügyfeleinket, milyen mérések, módszerek, eszközök állnak rendelkezésre egy-egy fizikai állapot vagy akár szakmai koncepció, edzésprogram mérésére, illetve hogyan érdemes ezeket bevezetni a tapasztalatok alapján.

Mi lehet annak hátterében, hogy itthon még nem igazán terjedt el a videóadat-elemzés alkalmazása?

Az objektív, főleg a nem sportágon belülről érkező szakemberek által végzett elemzési technikák alkalmazása külföldön is nehezen elfogadtatható. A résztvevők – főleg, akik túlzottan hisznek az adatelemzés képességeiben – megfigyeltnek, kontroll alatt levőnek érzik tőle magukat, mások egyszerűen szkeptikusak. A sportágakban dolgozók már elfogadták, hogy a test teljesítményének fokozásához erőnléti edző, a táplálkozáshoz dietetikus, a fejben eldőlő dolgokhoz sportpszichológus kell. Ez is hosszú küzdelem volt. Azt azonban nem könnyű befogadni – főleg nagyon sikeres sportolóként, edzőként –, hogy a látott jelenségeket másként, például számokként is lehet értelmezni és rendszerbe rakni, sőt, akár szakszerű és újszerű következtetéseket is le lehet belőlük vonni. A sport konzervatív közeg:

ha látják, hogy valami sikeres, akkor mindenkinek kell, addig viszont nem foglalkoznak a kérdéssel.

Magyarországon ráadásul ennek az általunk is képviselt mérésorientált szemléletnek sem kultúrája, sem előélete nincsen. Amíg az első sportadat-elemzési képzések a 90-es években megjelentek Európában, a magyar edzők jelentős része még elemi statisztikai képzésen sem vett részt – és bár lényeges része, ez még nagyon messze van magától adatelemzéstől. A magyar vállalati kultúrából is hiányzik sok esetben az analitikus gondolkodás, így a közeg sem segít, mint az Egyesült Államokban. De még a sportági szaksajtó is – tisztelet a kivételnek – sem alkalmazza a rendelkezésre álló mutatók rendszerbe illesztését, az adatok szakszerű értelmezését, ami ugyanúgy nem javítja az sportadat-elemzés hazai helyzetét. Magyarországon ezért azt szokták mondani nekünk a sportszakemberek, hogy nem hisznek az adatelemzésben, legfeljebb a fizikai felmérés területén; a sportágat csak volt vagy aktív, eredményes múlttal rendelkező sportoló értheti. Olyan ez, mint amikor az állásinterjún közlik előre, hogy nem akarjuk betölteni a meghirdetett pozíciót, mert nincs rá szükség, de ha már vannak jelentkezők, meghallgatjuk őket. Egy lassú érési folyamatnak vagyunk tanúi a magyar sportban. Kollégám szavaival élve:

azt lehet csak „gyógyítani”, akinek „betegségtudata” van, erre várunk.

Félreértés ne essék: a magyar sport nem beteg, csak nem adaptálódott még a XXI. század informatikai forradalmához – ahogy a társadalom döntő többsége számára is ez kizárólag csak az okostelefont és a Google-t jelenti.

Másik általános megfigyelésünk, hogy a videó vagy általában a mérés alapú modell ott tud tartósan gyökeret verni, és kizárólag ott terjed érdemben, ahol az eredményességtől közvetlenül függ vagy a pénzügyi vagy a szakmai sikeresség, ideálisan mindkettő. A videóelemzés ugyanis beruházást, infrastrukturális és személyzeti fejlesztést is igényel, amelynek valamilyen formában meg kell térülnie.

Hogyan lehetne megváltoztatni akár az egyesületek, a csapatok és az edzők véleményét?

Általános szemléletváltásra van szükség, evangelizációra. A magyar adatelemzés az információkinyerésben, míg a magyar sportszakma a szakmai döntésekben tud kiválót alkotni. Legalábbis a világversenyek ezt mutatják, függetlenül attól, hogy például a magyar adatelemzőkről ez nem közismert. De meg kell egyszer érteni, hogy jó – azaz megalapozott, hosszú távon sikerre vezető – döntéseket csak azt tud hozni, aki a kompetenciái mellett rendelkezik a megfelelő információval. Ehhez viszont módszeres mérések kellenek, továbbá az így keletkező számtömegek felderítése, rendezése, értékelése és értelmezése is elengedhetetlen. Az adatmennyiségektől ma is sokan megijednek, nem is tudják befogadni, pedig csak a töredékét használjuk az elérhetőnek. A nap végén pedig majd kell egy adatelemző, aki ki tudja választani a valóban lényeges információt és rendelkezésére bocsátja azt megfelelő, közérthető formában az edzőnek vagy a sportolónak. Az adatelemzés alkalmazott tudomány. Csak alkalmazni kellene.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző viselkedéselemző, a Mindset Pszichológia Sportpszichológia rovatának szakújságírója. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem mesterszakos pszichológus hallgatója.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ