Hirdetés

Egy kirakatban lila dalra kelt/ Egy nyakkendő” – írta Tóth Árpád a Körúti hajnal című versében. Idézett soraiban a szinesztézia költői eszközével élt, ez a fogalom azonban nem csupán egy költői kép, néhányak számára mindennapos tapasztalat. Vannak, akik úgy élik meg, hogy a szavaknak ízük vagy illatuk van, a számoknak pedig színeik, egyesek számára pedig egy koncert a szivárvány színeiben pompázó hallucinációra hasonlít. Cikkünkben ezt a különleges neurológiai jelenséget mutatjuk be.

Hirdetés

A szinesztéziás személyek másként érzékelik a világot, mint az emberek többsége. Esetükben az egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet is, amelyhez nem tartozik külső ingerforrás. Azaz például egy fekete tintával nyomtatott szöveg olvasása közben a betűkhöz és a számokhoz elméjükben automatikusan színek is társulnak. Nagyjából a népesség 4,4 százalékát érinti a jelenség, mégis sokáig rejtve maradt a tudomány előtt a létezése, hiszen a szinesztéziások számára ez természetes állapot, sokszor nincsenek tudatában, hogy a többségtől eltérő módon észlelik a környezetüket. A szinesztéziásokban közös, hogy érzéktársításuk akaratlan, reflexszerű, stabilan fennálló és általában semlegesnek vagy kellemesnek élik meg azt. Tapasztalataik sajátosságai azonban egyénenként változnak.

Látni a hangokat, ízlelni a szavakat

A szakirodalom szerint nagyon változatosak lehetnek a szinesztézia típusai és a tapasztalatok intenzitásában is jelentős eltérések mutatkoznak. Szinte bármely két, vagy akár több érzék között is létrejöhet ez a sajátos kapcsolat. A leggyakoribb típusok közé tartozik graféma-szín szinesztézia. Az érintettek elméjében minden betűnek és számjegynek saját színe van, a színek pedig egyénenként eltérőek. Van, aki az S betűket például zöldnek látja, a hármas számot pedig következetesen sárgának. Az sem ritka, hogy egy szinesztéziásnál a kimondott szavak íz- vagy szagérzetet keltenek. Például van olyan szinesztéta, aki arról számolt be, hogy

felesége nevét epertoraízűnek érzi,

más pedig a K hanghoz önkéntelenül a záptojás orrfacsaró szagát társítja. A hang-szín típusú változat esetén a hangok váltanak ki színérzetet. Egyesek a zenei hangokat látják színesnek, mások pedig inkább a környezeti hangokat és zajokat tapasztalják meg így. Az észleletek itt is egyediek, mégis kirajzolódik egy ismétlődő mintázat: a magas hangok általában világosak, a mélyek pedig sötétek. Egy további különleges típusban az érintettek a betűkhöz, számokhoz vagy szavakhoz személyiségjegyeket és tulajdonságokat kapcsolnak. Így alakulhat ki, hogy valaki számára a T betűk kiállhatatlan teremtmények, de a kettesek barátságos, teltkarcsú asszonyságok.

Az élmények eredete

A szinesztézia kialakulásának okai a mai napig nem ismertek pontosan. Nagy valószínűséggel a különböző modalitásokhoz tartozó idegsejtek keresztaktivitása okozhatja a jelenséget, de mechanizmusát eddig nem sikerült teljes mértékben feltárni, illetve a limbikus rendszer szerepe sem tisztázott a jelenségben. Valószínűleg genetikai meghatározottság is szerepet játszhat a kialakulásában, hiszen a halmozott családi előfordulását már Galton is feljegyezte az 1800-as években. Richard Cytowic és munkatársai már nemcsak megfigyelték a szinesztéziások szubjektív tapasztalatait, hanem fMRI és EEG készülékekkel megvizsgálták agyi aktivitásukat is, hogy felderítsék az átlagos észleléstől való eltérések forrását. Feltételezésük szerint

minden újszülött rendelkezik ezzel a képességgel.

Fejlődésünk korai szakaszában még aktívan működnek olyan idegi kapcsolatok, amelyek összekapcsolják a különböző szenzoros rendszereket, ezek azonban hároméves kor környékére megszűnnek. Cytowic professzor és munkatársai úgy vélik, hogy létezhet egy gén, amely hozzájárul ahhoz, hogy egyeseknél kisgyermekkor után is fennmaradnak ezek a sajátos idegi összeköttetések. A genetikai meghatározottság azonban valószínűleg nem kizárólagos, hiszen egypetéjű ikerpároknál is előfordul, hogy csak az egyikük szinesztéziás, időnként generációkat is átugrik a megjelenése és típusában is eltérhet egy családon belül.

Összefügghet az autizmussal

Érdekes módon a szinesztézia majdnem háromszor olyan gyakran fordul elő autista felnőtteknél, mint a népesség többi részében. A két szindróma között találhatunk egy alapvető hasonlóságot: az autizmus és a szinesztézia esetében is fennáll az agy szokatlan huzalozottsága, azaz

az átlagostól eltérő kapcsolatok aktívak az idegrendszerben.

A két jelenség esetleges összefüggését a Cambridge Egyetem Autizmuskutató Központjának munkatársai Simon Baron-Cohen professzor vezetésével vizsgálták meg részletesen. Felmérésükben azt találták, hogy az autisták körében minden ötödik személy szinesztéziás, míg az egészséges kontrollcsoport résztvevőinek csak hét százaléka rendelkezett ezzel a tulajdonsággal. Ezek az eredmények további vizsgálatokra ösztönzik a kutatókat, hiszen a két jelenség hasonlósága segíthet jobban megértenünk az autizmus spektrumzavart is. Ehhez az összefüggéshez kapcsolódik az autizmusnak azon elmélete, amely szerint az érintettek agysejtjei között túlságosan nagyszámú kapcsolat áll fenn, emiatt az autisták hajlamosak kifejezetten a részletekre összpontosítani, így nehezebben alkotnak egészleges képet a mindennapi helyzetekről. A szinesztézia jelensége tehát továbbra is sok kérdést vet fel a kutatók körében, mégis lehet, hogy hátterének feltárása közelebb vihet minket agyunk működésének még alaposabb megértéséhez.

 

Felhasznált szakirodalom:

Cytowic, R, E (2002). Synaesthesia: a Union of the Senses. Second edition. MIT Press.

Day, S (2005). Some demographic and socio-cultural aspects of synaesthesia. In: Robertson, L.C. & Sagiv, N. (eds.) The Cognitive Neuroscience of Synaesthesia. New York: Oxford University Press

Juhász L. Zs. (2005). A szinesztézia pszichológiája. Doktori értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem

Sacks, O. (2010). Zenebolondok. Mesék a zenéről és az agyról. Akadémiai Kiadó, Budapest

További forrás itt található.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte, specializációja a klinikai- és az egészségpszichológia. A Mindset Élet & Pszichológia rovatának szakújságírója, a Pszichológus Szemmel rovat társalapítója. 2013 óta az ELTE Kortárs Segítő Csoport keretein belül foglalkozik kortárs tanácsadással.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ