Hirdetés

A viselkedés magyarázata mindig egy összetett kérdés, mely rengeteg félreértéssel és torzítással is járhat. Minden interperszonális kapcsolatunk alappillére a viselkedés folyamatos észlelése és értelmezése. Kapcsolataink sikerességénél az érem egyik oldala, hogy milyen emberek vagyunk és hogyan viselkedünk, míg a másik, hogy ezt mások hogyan észlelik és értelmezik. Adott a kérdés: hogyan értelmezzük mások viselkedését?

Hirdetés

Az emberek viselkedését különbözőképpen magyarázzuk, ha már ismerjük az illetőt vagy ha éppen csak most ismerkedtünk meg vele. Az ismeretség kezdeti szintjén, további információk szűkében, szinte kizárólagosan a külsőleg megfigyelhető jelekre hagyatkozhatunk, míg ha már ismerjük az illetőt, többnyire a belső tényezőkből indulunk ki, hogy megértsük viselkedését.

Vannak alapvető hasonlóságok a viselkedés magyarázatában?

Amikor megismerünk valakit, szinte azonnali benyomásunk alakul ki róla. Az első benyomások fontos alapját szolgálják a másokkal kapcsolatos további információfeldolgozásnak, elővételezik a másokkal kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, attitűdjeinket.

Az első benyomás hatása kulcsfontosságú a személyészlelés szempontjából, ugyanis ezen folyamat révén alakítunk ki másokkal kapcsolatosan kognitív reprezentációkat. Egy adott kognitív reprezentáció magába foglalja az adott személlyel vagy csoporttal kapcsolatos információegyüttest, melyet az egyén az emlékezetében tárol.

AZ ELSŐ BENYOMÁSOK ÉRTELMEZÉSE A MÁSOK MEGÉRTÉSHEZ VEZETŐ ÚT ELSŐ LÉPCSŐFOKA.

Az ismeretség kezdeti szintjén az első benyomásoknak számos forrása lehet, melyek többnyire külső, kiugró, észlelhető jelekből adódnak (pl. fizikai megjelenés, nonverbális kommunikáció stb.). De vajon elengedőek ezek a kezdeti benyomások, ahhoz hogy valójában megértsük az emberek viselkedését? Mi történik az első benyomás után? Hogyan magyarázzuk mások viselkedését, ha már ismerjük az illetőt?

Az első benyomások értelmezése, a mások megértéséhez vezető út első lépcsőfoka.

Ne a borító alapján ítélj, áss mélyebbre!

Hogy megértsünk másokat, elengedhetetlen megismernünk az adott egyén belső értékrendjét, attitűdjeit és viselkedésének motívumait. Számos pszichológiai kutatás és elmélet helyezte középpontba az emberi viselkedéssel kapcsolatosan a kérdést, hogy mi vezet minket az életben, mi irányítja viselkedésünket? Mind Maslow, mind Rosenberg munkássága révén megemlíthetünk, olyan alapvető, általánosítható szükségleteket, melyekre mindenkinek szüksége van. Az ilyen szükségletek, igények közé sorolhatjuk a fiziológiai szükségleteken túlmenően a túlélésre, a kapcsolatokra, az elismertségre való igényt. Ugyanakkor az arra való igényt is itt említhetjük, hogy szeressenek és elfogadjanak minket, valamint hogy mi is szeressünk és elfogadjunk másokat. Ezen motívumok cselekvésre ösztönöznek bennünket, és adott szituációk révén érzelmeket váltanak ki belőlünk. Számtalan ilyen motívumot kereshetünk és találhatunk az emberi viselkedéssel kapcsolatosan, mivel minden igényt tovább bonthatunk újabb szükségletekre és igényekre. Tegyük fel, az emberek túlélésre való igényét tovább bonthatjuk arra, hogy ne ugorjanak le egy magas szikláról, esetleg hogy körülnézzenek az úttesten, mielőtt átkelnek rajta! Larry C. Rosen mediátor mások megértésével kapcsolatosan tartott előadást egy évvel ezelőtt a TED-en, ahol is kifejtette, hogy szerinte

„AZ EMBERI VISELKEDÉS ÖSSZETETT, AZ EMBERI MOTIVÁCIÓ EGYSZERŰ.”

Rosen szerint ahhoz, hogy megértsük mások viselkedését, reakcióit, kulcsfontosságú tisztában lennünk azzal, hogy másokat adott helyzetben milyen igények vezérelnek.

Az emberi viselkedés értelmezéséhez kulcsfontosságú tudni, hogy másokat milyen igények és motivációk vezérelnek.

Elgondolását egy egyszerű kis történeten keresztül illusztrálta, mellyel mediátorként munkája során találkozott. Egy elvált pár, Sofia és Frank jött hozzá, hogy megpróbálják feloldani a köztük lévő vitás helyzetet. A vita abból adódott, hogy Frank a válás után megtartott egy Sofiának fontos képet. Sofia sosem találkozott az édesapjával, édesanyját is elveszítette kiskorában, ezért nagymamája nevelte fel. Kiderült, hogy az előbb említett képet Sofia nagymamája festette Sofia édesanyjáról. Sofiának nagyon sokat jelentett ez a kép, és mindig arra gondolt kislányként a képre nézve, hogy az édesanyja kezét fogja. Sofia nagymamája a mediáció előtt pár hónappal halt meg, és a halálos ágyán aláírta a kép alsó sarkát. Ezt a képet tartotta meg Frank. Miközben Sofia a történetet könnyek között mesélte Rosennek, Frank ezt szinte rezzenéstelen arccal hallgatta. Sofia csak annyit kérdezett ezen történet után, hogy „Frank, miért büntetsz még mindig a félrelépésem miatt?”

MI HOGYAN ÉRTELMEZNÉNK FRANK VISELKEDÉSÉT ILYEN HELYZETBEN?

Mint a mediáció során később kiderült, Frank egyáltalán nem büntetni akarta Sofiát. Frank pontosan ugyanakkora veszteséget érzett, mint Sofia, amikor meghalt a nagymamája. Frank szintén árva gyerekként nevelkedett egy intézetben, így amikor Sofiával összeházasodtak, ő is közel került Sofia nagymamájához, mintha az édesanyja lett volna. Mint kiderült, Frank is ugyanazt a veszteséget élte meg, mint Sofia, valamint a megcsalás és válás révén Sofiával kapcsolatban is ugyanezt a veszteségérzetet élte meg.

Rosen abból gondolta, hogy más mögöttes motívumnak is lennie kell Franknél, mivel a rogersi pozitív pszichológia elveit követve feltételezte, hogy minden szükséglet vagy igény többségében véve pozitív. Sosem arra irányul, hogy bosszút álljunk valakin vagy valakinek ártsunk. Alapjában véve minden emberi alapvető szükséglet létfontosságú eleme, hogy a szükséglet kielégülése megelégedettséggel tölti el az egyént. Frank nem büntetni akarta Sofiát, hanem pont ellenkezőleg: Sofia szeretetére, az általa nyújtott biztonságra vágyott.

Hajlamosak vagyunk egy bizonyos viselkedési mintázatot egyféleképpen magyarázni.

Félremagyarázzuk vagy megmagyarázzuk a viselkedést?

Sokszor hajlamosak vagyunk az emberi viselkedéssel kapcsolatosan gyors és egyben hamis feltevéseket, elgondolásokat gyártani. Félremagyarázzuk az egyén viselkedését vagy csak bizonyos lényeges információkat, motívumokat nem veszünk figyelembe. Illetve gyakran gondolhatjuk, hogy egy bizonyos viselkedésmód, reakció csak egyféleképpen magyarázható.

Az a pszichológiai folyamat, melynek révén mások viselkedését megpróbáljuk megérteni és megmagyarázni, az attribúcióképzés.

„A CSELEKVÉSRE ÚGY TEKINTÜNK, MINT AMIT TÖBBNYIRE A CSELEKVŐK IDÉZNEK ELŐ.”

Az attribúcióképzés során a viselkedés hátterében meghúzódó tényezőkre igyekszünk fényt deríteni. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy ezek az ítéletek feltétlenül pontosak lennének. Kérdés, hogy az egyén mely tényezőket részesíti előnyben, amikor mások viselkedését magyarázza? Az attribúcióképzés torzításával kapcsolatos jelenség a megfeleltetési torzítás. Ez a fogalom arra a gyakori jelenségre utal, hogy hajlamosak vagyunk a megfigyelt viselkedés alapján magyarázni az egyének belső tulajdonságait, miközben többnyire figyelmen kívül hagyjuk a külső okokat.

Vannak egyéni különbségek mások viselkedésének megértésében?

Az attribúcióval kapcsolatosan is beszélhetünk olyan egyénekről, akik az átlagosnál hajlamosabbak az emberi viselkedést komplexebben, összetettebben magyarázni. Ezt a változót nevezzük attribúciós komplexitásnak. Ezek az egyének többet gondolkodnak az emberi viselkedés külső és belső mozgatórugóin. Figyelembe veszik az adott viselkedés magyarázatában közrejátszó esetleges múltbeli tényezőket (pl. szülők válása), és többet gondolkodnak azon, hogy az adott viselkedésformának, milyen hatása lehet másokra.

Kérdéses számunkra, hogy az emberi viselkedés magyarázatával kapcsolatos alapvető készség fejleszthető-e. De ha képesek vagyunk megérteni saját viselkedésünk mozgatórugóit, és hajlandóak vagyunk mások viselkedésével kapcsolatban mélyebbre ásni, valamint empatikusan fordulni mások szükségleteihez, jobban fogjuk érteni, mit miért tesznek.

 

Felhasznált szakirodalom:

Fletcher, G. J., Danilovics, P., Fernandez, G., Peterson, D., & Reeder, G. D. (1986). Attributional Complexity: An Individual Differences Measure. Journal of Personality and Social Psychology, 51(4), 875-884.

Smith, E. R., & Mackie, D. M. (2004). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris.

További forrás itt!

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ