„Az ember egy tanuló állat” – mondta Bereczkei Tamás, a magyar evolúciós pszichológia nemzetközileg is elismert vezéralakja a XX. Pszinapszis pénteki előadásán. Az emberi működés mélyrétegeit az evolúció alakította, de mi tesz minket egyedivé? „Mitől lesz ember az ember?” Tudósításunkból kiderül.

Annak ellenére, hogy a főemlősökkel rengeteg felépítésbeli és viselkedésbeli jellemzőben osztozunk, minket embereket mégis mindig a tőlük való különbségek érdekelnek.

Azonban a csimpánz és az ember genetikai állományukat tekintve 98-98,5%-ban megegyeznek. Ez azt jelenti, hogy genetikailag csupán 1,5-2% eltérés van közöttünk. A humán genom nagyjából 40 ezer génből áll, ez alapján tehát csak körülbelül

800 génben különbözünk a csimpánztól.

De ha ránézünk egy csimpánzra mégis az jut az eszünkbe, hogy azért mi nagyon mások vagyunk. Mit tesz tehát minket specifikussá? Hogyan lehetséges, hogy ilyen kicsiny genetikai differencia ilyen mélyreható változásokat okoz?

Mire jó tehát ez a 800 gén? Ezeknek a géneknek egy része a fejlődés változtatásáért felelős. Ezek az úgynevezett homebox gének, amelyek az egyedfejlődés tervrajzát megváltoztatják.

maxresdefault
98%-os egyezés ellenére különbségek?

A makákóktól a csimpánzon át, az emberig vezető úton folyamatos fejlődési lassulás figyelhető meg, és az emberhez érve jelentős fejlődési megkésettség alakul ki. Ennek a folyamatnak része a neoténia jelensége, vagyis a progresszív megfiatalodás mozzanata. Az ember felé közeledve az evolúciós létrán a folyamatok lelassulnak. A makákóhoz és a csimpánzhoz képest egyre kisebb aggyal születik az ember. Ennek az a magyarázata, hogy az ember hosszú ideig gyermek. A gyermekkor hosszúsága a homo erectustól kezdve növekedett. A rhesusmajomok születéskori agymérete, a 60%-a a felnőttkori agyuk méretének, és egyéves korukra már szexuálisan érettek is. Az embernél viszont exponenciális növekedés tapasztalható az agyméretet illetően hatéves korig, de az agy növekedése eltart 18-20 éves korunkig is, mire eléri az 1200-1400 grammot. Ez az evolúciós lassulás és a hosszú gyermekkor előnyös tehát, hiszen így hosszú idő áll rendelkezésre a tanulásra is.

„Az ember egy tanuló állat.”

Az emberi agyfejlődésben, speciális módon, elengedhetetlen szerepe van a tapasztalásnak, ugyanis az ember agyának háromnegyed része környezeti interakciók során alakul ki. A szinapszisok pedig speciálisan személyközi kapcsolatok hatására fejlődnek ki.

Bereczkei_Tamás_Pécs
Bereczkei Tamás. PTE, Intézetvezető egyetemi tanár.

A neoténiával párhuzamos, azonban ellentétes folyamat a hipermorfózis, azaz a kognitív fejlődés felgyorsulása. Tehát míg a neoténia egy fejlődési lassulást jelentett, a hipermorfózis egy jelentős gyorsulást. Az érési folyamat a mentális működési folyamatokat illetően jelentősen felgyorsul. A Piaget-féle műveletek előtti szakaszt – ahol létrejönnek a másodlagos reprezentációk – a csimpánzok csak 8 éves korra érik el, az ember azonban már 4 éves korra eljut erre a szintre.

Ez a lassulási és gyorsulási folyamat tehát egyszerre van jelen, és ez a kettősség az, ami az emberi lényeg fontos jellemzőit adja. A kognitív funkciók nagy sebességgel fejlődnek, de hosszú idejük is van a kialakulásra. Mi teszi tehát az embert emberré? Darwin gyakran idézte Leibniz azon gondolatát, hogy a természet nem ismer ugrásokat. Az evolúció minden előnyös változást foglyul ejt. Mik voltak ezek a változások? Mi tesz minket specifikussá? Valójában három terület: a nyelv, az elmeolvasás és a konformitás.

monkey-1072767_960_720
A kurkászás szociális funkciója

1.Nyelv 

A nyelv pszichológiai adaptáció, amely az egyik uralkodó elmélet szerint a csoporthatások miatt jött létre.
Az evolúciós pszichológus, Robin Dunbar egyik legismertebb összefüggése, hogy a csoportméret növekedésével növekedett aneocortex-arány. Ez az arány azt jelzi, hogy az agykéreg hány százalékkal múlja felül az agy összes többi részét. Dunbar ezen kívül azt is megfigyelte, hogy minél nagyobb egy csoport, annál több a grooming, a kurkászás jelensége, mert a többségben minden egyénnek szüksége van egy-egy kiscsoportos koalícióra. Dunbarnak ezért az a véleménye, hogy a nyelv a kurkászás szerepét vette át. Az evolúciós pszichológia szerint tehát a nyelv a csoportra vonatkozó információk adás-vétele miatt, a csalók felismerése végett, a csoporttagok viselkedésének bejósolása céljából jött létre és mintegy verbális-szociális térképként funkcionál. Ezt alátámasztja az is, hogy emberi kommunikáció beszédtémái legnagyobb százalékban még ma is szociális viszonyokról szólnak – még a legnagyobb tudósok és értelmiségiek között is.

Az emberi beszéd lényege a pletyka,

mert ez szolgálta a túlélést a csoportban való eligazodáson keresztül.

2. Elmeolvasás

A másoknak való mentális állapot-tulajdonítás, vagyis a tudatelmélet az emberben 4 évesen kialakul. A négy évesek a téves-vélekedési helyzeteket ekkor már elsőre átlátják, míg a csimpánzoknak 20-30 próba szükséges ehhez. Tehát náluk valószínűleg nem is elmeteóriáról, hanem például asszociatív tanulásról beszélhetünk. A történetmesélésekkel és történetmegértésekkel kapcsolatos vizsgálatok megmutatják, hogy az ember hányadfokú intencionalitásra képes. Átlagban negyedfokúra. Negyedfokú intencionalitás például a következő: Bence úgy tudja, hogy Ádám azt hiszi, hogy Sándor úgy emlékszik, hogy Marci szerint Dóra a színházba ment. Ötödfokú intencionalitásra már csak nagyon kevesek, hatodfokúra pedig csak kivételes írók (pl. Shakespeare) képesek. A tudatelmélet adaptív előnye a megértés és a bejósolás. A fő különbség az elmeolvasásban pedig az, hogy míg a csimpánz mások viselkedéséből következtet, addig az ember a kontextusból is képes mások mentális állapotára következtetni.

3. Konformitás és csoportlojalitás

Elemi emberi vágy, hogy egy referenciacsoportban definiáljuk magunkat. Az önértékelésünket pedig jelentősen befolyásolja a referenciacsoport megítélése. Az evolúció során csak azok a csoportok maradhattak fent, amelyeknek tagjai kooperáltak. Az állatok is csoportokban élnek, azonban náluk hiányzik a csoport, mint mint idea, mint a tagok összességén túlmutató külön entitás. Az ember rendelkezik egy irracionális tendenciával a kooperálásra. A fogolydilemma játék során nem a kooperáció a legnyereségesebb stratégia, sőt a kooperálással még a másik árulásának is kitesszük magunkat. Azonban a fogolydilemma játék közben készített fMRI felvételek mutatják, hogy a dorsalis striatum és a nuccleus accubens tüzel a kölcsönös együttműködésnél. Ez pedig dopamin-elárasztást eredményez, ami pozitív megerősítést generál. Az irracionális együttműködést tehát kicselezi az evolúció, pozitív érzelmekkel megerősítve az együttműködést.

A kultúra hatása sosem zárható ki, azonban

az emberi működés mélyrétegeit az evolúció alakította.

Bereczkei összességében Fukuyamával ért egyet: reménykeltő, hogy a folyamatos társadalmi konfliktusok mögött az egyénekben mégis létezik egy evolúciós alap a bizalomra.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ