Hirdetés

Napjainkban gyakorlatilag megszámlálhatatlan sportolási lehetőség közül választhatnak a mozogni vágyók. Ezek egyike a hazánkban is egyre népszerűbbé váló falmászás, illetve annak különböző változatai. De vajon hogyan és milyen életkorban érdemes hozzákezdeni? Hogyan kerülhetők el a sérülések? Minderről Bodó Mátét, az Ujjerő Boulder Terem edzőjét kérdeztük. Interjúnk.

Hirdetés

Hogyan kerültél kapcsolatba a mászással?

Amikor Pestre költöztem és elkezdtem az egyetemet, az egyik barátom elvitt egy mászóterembe. Kipróbáltam, megtetszett, elkezdett egyre jobban foglalkoztatni és egy idő után magával ragadott. Először csak maga a mászás, meg a „juss föl!” érzése, aztán az egész mozgásforma és a hozzá tartozó életérzés is a hatalmába kerített.

Olyannyira, hogy edző is lettél.

Így van. Sokat meséltem a mászásról az ismerőseimnek, mindig nagy élményként számoltam be erről a sportról, így ők is ki akarták próbálni. Egyre többször voltak ott a barátaim is, akik tőlem kértek segítséget – ez a saját mászásom rovására ment, úgyhogy felvetettem nekik: jöjjenek akkor, amikor én nem mászok.

Akkoriban az edzőmmel is beszéltünk arról, hogy segíthetnék másoknak, tanácsot adhatnék nekik. A baráti segítség aztán egyre komolyabbá vált, egyre több érdeklődő gyűlt össze, sőt, az egyetem is látott benne(m) potenciált, így egy ösztöndíjjal is támogatott.

Te egyetemista korodban kezdtél mászni – van ideális életkor, amikor érdemes elkezdeni?

A mászás egy nagyon komplex mozgásforma, így már egész fiatal korban érdemes elkezdeni. Tulajdonképpen amikor egy gyerek elkezd mászni, vagy már kapaszkodva fel tud állni, hasonló mozgást végez, mint a falmászásnál: szinte ugyanazok az izmok dolgoznak.

Magát a falmászást általában akkor szokták kezdeni, amikor a gyerekek elérnek arra az értelmi szintre, hogy az instrukcióknak megfelelően végre tudnak hajtani feladatokat. Versenyszerűen talán 6-7 éves kortól érdemes elkezdeni. Személy szerint én nem vagyok híve az ilyen fiatalkori versenyeztetésnek, de egyébként tényleg nincs alsó korlátja.

IMG_0136
A mászáshoz egy elég karakteres életstílus tartozik.

Hogy néz ki egy mászóverseny?

Előbb beszéljünk arról, milyen típusú mászások léteznek. A versenymászásnak három fajtája van: a boulder, a köteles mászás és a gyorsasági mászás. A boulder – vagyis a kötél nélküli – mászás kb. 5 méteres magasságig zajlik és a fal alá szivacs van leterítve. Az ilyen versenyeken 5-12 mozdulat közötti utakat raknak föl az útépítők, ezeket kell abszolválni – ez egy nagyon erős, precíz és rövid időre nagy figyelmet igénylő mozdulatsort jelent.

A köteles vagy nehézségi mászás arról szól, hogy egy több mint tízméteres falat próbálnak a mászók mászni, amihez a sérülések elkerülése érdekében már kötelet használnak. A mászóknak ehhez jó erő- és állóképességgel kell rendelkezniük, más izomzatot vesz igénybe és hosszabban kitartó figyelemre van szükségük. A gyorsasági mászás esetében pedig egy előre kijelölt falon meghatározott fogáskészlettel kell minél hamarabb felérniük a versenyzőknek.

Ez a három típus a versenysporthoz tartozik, de ezeken kívül még számtalan verzió létezik: például a szabadban, sziklán is lehet boulderezni, kötéllel mászni, stb. A versenyen kívüli mászóéletnek legalább akkora kultúrája van, mint magának a sportnak, mivel a mászáshoz egy

elég karakteres életstílus tartozik.

Ennek része például a természet szeretete, vagy hogy lejjebb adj az igényeidből – meg kell birkóznod a koránkeléssel, hozzá kell szoknod a hideghez és a hosszan tartó erőfeszítéshez. Ilyen körülmények között ismered meg igazán magadat, hogy mire vagy képes.

A mászást az extrém sportok közé sorolják – itt mennyire gyakoriak a sérülések?

Mászásnál kétféle sérülés alakulhat ki: amik mozgás következtében történnek, terhelés alatt, és lehetnek balesetek, például a boulder esetében legtöbbször egy rossz leérkezés okozta ficam vagy törés. Előbbi inkább túlterheléses probléma, amire a mászó vagy az edző nem fordít kellő figyelmet. Utóbbi véletlenszerű dolog, de nyilván azt is meg lehet előzni.

Hogyan lehet ezeket megelőzni?

Odafigyeléssel. Én a jó bemelegítést tartom nagyon fontosnak: azonban nem a gimnasztikai jellegű melegítéseket szoktam javasolni, hanem magát a mászást. Az a fontos, hogy megtanuld, milyen mértékű terhelést engedhetsz a testedre, ebben pedig a fokozatosság elvét kell követni. Ha valami fáj, egyszerűen abba kell hagyni és megvárni, hogy rendbe jöjjön – legyen az egy hét vagy egy hónap.

IMG_0137
Folyamatosan éberen kell tartani a koncentrációt.

Egy csúnyább esést követően milyen gondolatokkal vág neki újra az ember a mászásnak? Hogyan lehet egy rossz tapasztalatot felülírni?

Szerencsére nekem nincs tapasztalatom nagyobb sérüléssel. Mindennapos azonban, hogy az emberek a határaikat feszegetik – sőt, sokszor a fizikai határ a mentális teljesítőképességünk határával esik egybe. Folyamatosan éberen kell tartani a koncentrációt, biztatni kell magadat, hogy igenis, meg tudod csinálni. Sokszor ez jelenti a legfőbb nehézséget: manapság az emberek legnagyobb problémája, hogy

képtelenek hinni magukban.

Sokszor jönnek úgy hozzám emberek, hogy kijelentik, nem képesek megcsinálni az adott dolgot – de legalább eljutott a rajtvonalig, ahol pedig én lökök rajta egyet. Szerintem valamilyen szinten ez is az edző dolga, hogy észrevegye ezeket, hiszen nem feltétlenül a fizikai korlátokkal kell szembenézni, gyakran a hozzállással van a probléma. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy képesek legyenek elfogadni a kudarcokat, ami nemcsak az edző dolga, ugyanúgy a szülőké, a tanítóké és a tanároké.

Edzőként hogyan tudod ösztönözni, motiválni a mászókat?

Erős hanggal (nevet). Van egy olyan edzői magatartásom, amit úgy néz ki, működik. Ez egy viszonylag agresszív, autokrata stílus – úgy gondolom, ha elég határozott vagy és át tudod venni a másik ember felett az irányítást, aki rád bízza magát, sok mindent el lehet érni.

Tehát tulajdonképpen az a lényeg, hogy bízzon benned?

Igen, vagy engedje, hogy történjenek a dolgok. Ha megcsinál valamit, szembesítem vele: mégis képes arra, amiről nem gondolta. Nekem pedig az a célom, hogy ezt elérjék, ehhez pedig nálam a harsányság és a határozottság vált be. Persze, ez mindenkinél másképp működik.

Vannak, akiknek abszolút nincs szükségük arra, hogy megerősítsék, mert jó énképpel rendelkeznek, látják a korlátaikat, a lehetőségeiket – nekik inkább technikai jellegű iránymutatás szükséges. Őket például lehet, hogy zavarja az a fajta magatartás, amit képviselek, ezt fel kell ismernem. Ha azt szeretném, hogy egy tanítványom fejlődjön és kihozzon magából mindent, nekem kell alkalmazkodnom az ő habitusához.

Volt már olyan, hogy valakivel nagyon nehezen találtad meg, hogy hozzá mi a kulcs, mi a jó edzői viselkedés?

Abszolút. A legproblematikusabb tanítványom ebből a szempontból a saját párom volt, aki végül edzőt váltott. Akkoriban még úgy gondolkodtam, hogy alkalmazkodjon mindenki ahhoz, amit én képviselek. Egy tanulási folyamat része volt, hogy elfogadjam: függetlenül attól, hogy a mászóteremben, az én kis szemétdombomon én vagyok a kiskakas,

ha jó edző akarok lenni, nyitottabbnak kell lennem.

Ma már edzőként sokkal inkább hagyom érvényesülni a mászót. Először csak figyelem a mozgását, hogy mik az erősségei, mik a hiányosságai. Majd amikor mászik és tanácstalan egy mozgást illetően, vagy nem elég precíz a mozdulata, akkor segítek neki.

Azt interjú  második részében választ kaphatunk arra, mi tesz valakit jó mászóvá, valamint mekkora szerep jut a mentális felkészülésnek ebben a sportban.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, a Mindset szakújságírója. Az ELTE Tanácsadás és Iskolapszichológia szakirányán szerzett diplomát 2017-ben. Jelenleg iskolapszichológusként dolgozik, emellett versenyszerűen kosárlabdázik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ