Veled is előfordult már, hogy nem emlékeztél, mit csináltál múlt héten? A gimnáziumi vagy egyetemi éveid viszont kristály tisztán élnek előtted, mintha csak tegnap történtek volna? A legjobban azokra az önéletrajzi eseményekre emlékszünk, amik 15 és 25 éves korunk között történnek. Miért? Cikkünkből kiderül.

Az önéletrajzi emlékezet

Mi is az emlékezet és milyen rendszerek alkotják? Az emlékezet olyan képesség, melynek segítségével korábban történt információkat, élményeket eltérő mértékben és különböző ideig vagyunk képesek tárolni és előhívni.

Emlékeinket tudatosságuk szerint csoportosíthatjuk. Megkülönböztetünk tudatos, úgynevezett explicit vagy deklaratív és tudattalan, készség vagy reflexszerű, úgynevezett implicit vagy nem deklaratív emlékezetet. A tudatos vagy deklaratív emlékezet további részekre bontható. Egyik komponense az epizodikus emlékezet, mely során konkrét élményeket hívunk elő. Ez lehet gondolatokkal, érzelmekkel, a külvilág észlelésével, időponttal vagy helyszínnel is kapcsolatos. Másik része pedig a szemantikus (jelentéstani) emlékezet, ennek folyamán általános információkat idézünk fel, melyekről nem tudjuk mikor tanultuk meg. Szemantikus emlékezetünket használjuk például, mikor „tudjuk”, hogy Magyarország fővárosa Budapest, vagy hogy hogyan kell jegyet venni egy vonatra. Specifikus emlékeink kapcsán, mikor „emlékszünk”, hogy ki mellett ültünk a vonaton, már az epizodikus emlékezetünket használjuk. Ez alapján látszik, hogy önéletrajzi emlékezetünk nem csak egy rendszer része, epizodikus és szemantikus ismeretek is hozzájárulnak élettörténetünkhöz. Most már látjátok, hogyan tárolódnak az információk, de mégis mi alapján hívjuk elő ezeket? Mire emlékszünk „jobban”?

Reminiscence bump, recencia hatás, gyermekkori amnézia

A régmúlt eseményeihez képest a legutóbbi fél-egy évre valószínűleg ti könnyebben emlékeztek vissza. Hosszú szólista esetében is a felsorolás utolsó szavai rémlenek a leginkább? Ennek oka az úgynevezett újdonsági vagy recencia hatás. Habár ez a természetes folyamat nagy szerepet játszik az emlékek fakulásában, mégsem teljesen lineáris a felejtés mértéke.

Érdekes tény, hogy ugyan egyéni különbségek előfordulhatnak, mégis általánosságban a tízes és húszas éveink sokkal élénkebben élnek emlékezetünkben. A közelmúlt eseményeivel vetekedhet a serdülőkor végi, fiatal felnőttkor eleji, tehát a 15 és 25 év közötti emlékeink részletessége. Rubin és munkatársai ezt a jelenséget reminiscence bumpnak nevezték el. A hatás nemtől, kultúrától és mérési módszertől független kimutatható. Akár filmek és zenék esetében is megjelenhet az emlékeink életkortól függően kitüntetett szerepe. A reminiscence bump 35 év felett pedig fokozottan érvényesül, mérni is körülbelül ennyi idős kortól lehetséges.

Az emlékek felidézésének másik alapvető fogalma a gyermekkori amnézia. A négyéves korotok előtt történt eseményekre ti is képtelenek vagytok visszaemlékezni? Ennek magyarázata, hogy az agyunk érési folyamatai csak 3-5 éves korunk környékére fejeződnek be. A hippocampus illetve a prefrontális kéreg ekkora fejlődik ki teljesen, ezért ennél fiatalabb korban nem vagyunk képesek eltárolni és később előhívni az információkat.

Ezt a három jelenséget szemlélteti az alábbi ábra egy 50 éves felnőtt esetében:

Az emlékezeti görbe papírforma szerinti megjelenése
Forrás: Conway (2005)

Okai

A reminiscence bump kialakulásának okával kapcsolatban több, egymást nem kizáró teória is napvilágot látott. Egyes kutatók úgy gondolják, azért emlékszünk jobban erre az időszakra, mert ebben az időintervallumban számtalan új élménnyel találkozunk, melyeket korábban még nem tapasztalhattuk meg. Mások szerint az önmeghatározáshoz járulnak hozzá ezen korszak eseményei. Ugyanis kutatások alapján az „Én…vagyok” kérdésekre az emberek nagy többsége főként ebből az időszakból helyettesített be emlékeket. További elméletek szerint pedig egyszerűen ebben a periódusban hatékonyabban vagyunk képesek elraktározni az információkat, fogékonyabb az idegrendszerünk.

Összefoglalva: emlékeink kitüntetett szerepet kapnak a serdülőkor végi, fiatal felnőttkor eleji időszakunkból – nemtől, kultúrától és mérési módszertől függetlenül –, melynek lehetséges oka az újdonságok ereje, az önkategorizáció és/vagy az életkor specifikus idegrendszeri fogékonyság is lehet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ