Hirdetés

Május 29-én ismét megnyitja kapuit a budapesti Pszicho-Kávéház. A Városliget Café & Restaurant 1895 ezúttal az irodalom és pszichológia kapcsolatáról való gondolkodásnak ad majd teret. Ezzel kapcsolatban kérdeztük kerekasztalunk egyik állandó tagját, Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológust. Villáminterjúnk. 

Hirdetés

Van olyan Önnek fontos irodalmi mű, amely segítette nehéz élethelyzetben?

A meghatározó olvasmányaim sora szinte végtelen. Minden életszakaszhoz, minden életérzéshez megtaláltam azokat az írásokat, verseket vagy novellákat, amik segítettek helyre tenni az aktuálisan bennem dúló viharokat vagy szenvedélyeket. Általában akadnak azonban aktuális kedvencek, az éjjeliszekrény tetején.

Orvos-Tóth Noémi a budapesti Pszichó-Kávéház kerekasztalában.

Mi a mostani kiemelt olvasmánya? Tudna esetleg idézetet is mondani belőle számunkra?

Most éppen Vida Gábor Egy dadogás története hever az ágyam mellett. Nehéz meghatározni a műfaját, regénynek, önvallomásnak is kiváló. Metsző pontossággal ábrázolja az író felmenőit, apját, anyját, a generációkon átívelő családi diszfunkciókat; egy pszichológusnak igazi csemege. Rossz szokásom szerint mindig behajtogatom a különösen fontosnak ítélt mondatok lapjait, most sem volt ez másként. Magam is elcsodálkoztam, milyen sok behajtogatott oldalt találtam, de a kedvencem talán mégis ez: „Anyámnak életprogramja van, házi feladata, amit el kell végeznie. Ezt a feladatot végső soron a Jóisten adta neki, ahogy mindenkinek a sajátját, az élet arról szól, hogy a feladatot teljesíteni kell, az életünk árán is: áldozatot kell hozni. Az a baj, hogy én vagyok anyám központi feladata, a kötelesség, amelyet teljesít, rendszerint ellenemre is”. Azt hiszem, ez a megnyomorító anyai mártíromság kicsit szemtelen, de annál kontúrosabb ábrázolása.

Fordítsuk meg a helyzetet – hogyan viszonyul az íráshoz? Alkalmazza-e mint eszközt a gondolatai, érzelmei, belső folyamatai megragadására és tisztázására?

Igen, szeretek írni. Rávesz, hogy struktúrát adjak az elfolyó, nehezen megfogható érzéseimnek, gondolataimnak. Nekem erre nagy szükségem van, mert hajlamos vagyok elveszni, elkalandozni, eltévedni az újabb és újabb asszociációim mentén. Az írás az orromra koppint, és visszaterel a fő csapásirányra.

•••

Gyógyító írás – irodalom a pszichológia szolgálatában

Mire gondol a költő és mire gondol a segítő szakember? Mi lehet a szerepe a szépirodalomnak a gyógyításban, az önismeretben, a terápiában? Továbbá, mi történik, amikor magunkra találunk egy-egy művet olvasva, vagy éppen kiírjuk magunkból, ami a szívünket nyomja? Májusi Pszicho-Kávéházunk alkalmával ilyen kérdésekre keressük a választ! A május 29-i esten Tisza Kata tart majd előadást, amit  Budapest egyetlen állandó pszichológiai kerekasztalának (Orvos-Tóth Noémi, Kozma-Vízkeleti Dániel, Forgács Attila, Kun Ágota) beszélgetése követ.  

Az eseményről itt olvashattok bővebben.

Jegyeket pedig itt vásárolhattok. 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ