Az utóbbi években jelentősen foglalkoztatják a világ közvéleményét az iszlamista terrorcselekmények. Sajnos magyar nyelven eddig szinte egy cikk sem született, amely rávilágítana az iszlám vallás és az iszlamista ideológia jelentős különbségeire. Így a megfelelő tájékoztatás hiányában a negatív előítélet egyre jobban kiterjed minden muszlimra, noha ők ugyanúgy elítélői és elszenvedői a radikális szervezetek terrorjának. Ez a cikk a muszlim vallás és az átpolitizált iszlamista ideológia közti alapvető különbségeket hivatott bemutatni.

Az iszlamizmus fogalma és története

Az iszlám vallást Mohamed próféta alapította a Kr.u. 7. században, miközben az iszlamista ideológia, habár a Koránon és a Próféta tanításain alapszik, a XX. század szüleménye.

Az iszlamizmus alapjait Abul A’la Maududi pakisztáni imám, jogász alkotta meg.

Ő hittudósok szakmai ellenőrzése nélkül fordította le a modernizált arab nyelvre a Koránt, és a művet teljesen saját ideológiai beállítódása szerint értelmezte, így jelentős félrefordításokat követett el. Az önkényes értelmezést és a vallási előírások megszegését jól mutatja, hogy a hadíszok – amik a Próféta különféle fennmaradt, de nem a Korán részeit képviselő útmutatásai – közül az iszlamista világképbe nem illőket egyszerűen kihagyta vallásértelmezéséből, mint „későbbi hamisítványokat”.  Maududi az iszlám vallást nem egyszerűen mint spirituális utat, hanem mint totalitárius politikai ideológiát értelmezte, amely az élet minden részére kiterjed, a hétköznapi tevékenységek szabályozásától kezdve egészen a legfelső szintű állami irányításig. Maududi az ideális országot iszlamista kormányzat alatt képzelte el, ahol a vallási élet és törvénykezés elválaszthatatlan és sharía jogrend uralkodik. Erősen elutasította a szekularizmust, nők egyenjogúságát és az iszlám bármilyen reformációját, amely az eszmét összhangba hozhatja a modern világgal és a demokratikus jogrenddel.

Tanait a muszlim közösségek nagy része elutasította, de Nyugat-ellenes retorikája révén meg tudott ragadni azon országokban, ahol a Nyugatra kizsákmányoló hódítóként tekintenek. A telekommunikáció fejlődésével pedig az egész világon eljutott a terrorista csoportok alapítóihoz.

Az iszlamizmus viszonya más vallásokkal

A Korán szerint a keresztények és zsidók „beavatottaknak” számítanak, mivel ők ismerik a Szentírást, csak nem teljes egészében. Muszlim országban adófizetés ellenében szabadon gyakorolhatják vallásukat, és nincsenek megfosztva jogaiktól, tilos ellenük az indokolatlan agresszió. Ezzel szemben az iszlamizmus a zsidókkal kifejezetten ellenséges, főleg Izrael létrejötte, területi igényei és Nyugat-barátsága miatt. A keresztények megítélése változó a terrorszervezetek szemében: az Iszlám Államban szigorú adófizetés és különféle jogok megvonása mellett tovább gyakorolhatják vallásukat, ám a Boko Haram például kifejezetten keresztényellenes, a szervezetszámos keresztény haláláért felelős. (Újabban pedig az Iszlám Állam is felvállal keresztényellenes merényleteket, hiába ellenkezik ez az elveikkel.)

Testvérháború: az iszlamizmus és a muszlim vallás

A muszlim vallás több ágra oszlik, a legnagyobbak a szunnita, síita és a vahhábita. Az irányzatok szétválása Mohamed halála után történt, így a Korán nem ad pontos útmutatást a viszonyukra vonatkozóan. A szétvált ágakra az „umma” tanítása alkalmazható, amely testvérré nyilvánít minden muszlim embert, etnikumtól és társadalmi pozíciótól függetlenül. Ezzel szemben például az Iszlám Állam könyörtelen háború folytat a síiták és a többi irányzat ellen, számukra a „eltévelyedettek” a legfőbb ellenfél, úgynevezett „bálványimádásuk” vagyis az imámok szentként való tisztelete miatt. Nem ajánlanak fel a siítáknak adófizetés melletti szabad vallásgyakorlást, választhatnak az áttérés vagy annak megtagadása esetén a harc között.

Megoldás?

Látható, hogy mint a legtöbb átpolitizált ideológiára épülő, totalitárius rendszer, az iszlamizmus is az utolsó évszázad szüleménye. Ugyanakkor a nácizmussal és kommunizmussal szemben az iszlamizmus még nem rendelkezett a megfelelő eszközökkel, hogy a hangját jelentősen hallathassa a világban – ez az időszak csak most következett el. A radikálisok tudják, hogy szélsőséges eszméik és brutalitásuk miatt közvetlenül nem tudják elnyerni a muszlim világ rokonszenvét. Merényleteikkel és propagandájukkal azt próbálják elérni, hogy a világ többi népe egységesen megbélyegezze és elítélje a muszlimokat, így egyetlen megoldásként a radikálisok karjába kergetve őket.

Ezt csakis a kultúrák közti nyílt párbeszéddel és a megfelelő tájékoztatással lehet elkerülni: ne bélyegezzük meg azokat, akik bár látszatra hasonló kultúrával rendelkeznek, mint az elkövetők, ugyanakkor pont annyira szenvednek a terrortól, mint mi.

A cikksorozat következő részében Jürgen Todenhofer: Inside ISIS című könyve alapján mutatjuk be, hogyan gondolkodhat egy iszlamista harcos, és miért érzi magát legitimálva ártatlan életeket követelő terrorcselekmények végrehajtására.

Források:

Ed Husain: Az iszlamista

Jürgen Todenhöfner: Inside ISIS – 10 nap az Iszlám Államban

http://www.historyworld.net/wrldhis/PlainTextHistories.asp?historyid=aa56

http://www.magyarkurir.hu/hirek/keresztenyek-boko-haram-fogsagaban-napjainkban-is-zajlik-nemasag-tortenete

http://iszlam.com/iszlam-az-elet-vallasa/iszlam-alapismeretek/item/19-mi-az-iszlam

http://www.worldpolicy.org/blog/2014/12/01/islamism-ideological-resistance-west

Dr. Hidán Csaba: Az iszlám és kínai világnézet – egyetemi kurzus

NINCS MÉG HOZZÁSZÓLÁS

VÁLASZ