Lehangoltság, állandó feszültség és kimerültség, hangulatingadozások… A legtöbb nőnek talán ismerős ez a cseppet sem kellemes tünetegyüttes. Manapság egyre többet hallunk és beszélünk a PMS-ről, vagyis a premenstruációs szindrómáról, de gyakran még mindig meggondolatlanul dobálózunk a kifejezéssel, nem is tudván, hogy mit jelent ez igazán. Létezik-e egyáltalá vagy csak a női nem szeszélyességét hivatott kimagyarázni? Mikor beszélünk szindrómáról és mikor rendellenességről? Cikkünkből kiderül!

A menstruációs ciklussal járó testi és lelki változások tanulmányozása nem új keletű dolog. Már az ókorból is akadnak ezzel kapcsolatos feljegyzések. Idősebb Plinius, a római polihisztor, úgy gondolta, hogy a menstruáló nők érintése a bort ecetté változtatja, a termést elhervasztja, a terhes kancákat vetélésre készteti, a méheket pedig megöli. A középkorban hisztériától szenvedőnek kiáltották ki azt a nőt, akit kezelhetetlen érzelemkitörések gyötörtek, a betegséget magát pedig a méh vándorlásával magyarázták. Ezt később természetesen megcáfolták, de a hisztéria mint specifikus női betegség, egészen a 19. századig létezett.

Nem csoda hát, hogy a menstruáció a mai napig kényes téma. Sajnos az évszázadok során a legtöbb kultúra tisztátalan, szégyenteljes dolognak tartotta a havi vérzést, olyasminek, aminek hatásait és hátterét rejtegetni, nem pedig kutatni kell. Szerencsére azóta ez a felfogás sokat enyhült: ma már nem tekintjük akkora tabunak, mint régen.

PMS és ami a betűk mögött van

A premenstruációs szindrómát elsőként az 1930-as években kezdték tanulmányozni. A PMS általában a menstruációs ciklus második felében, a következő vérzés előtti pár napban jelentkezik, erőssége és hosszúsága változó.

Egy felmérés szerint a nők 85%-át érinti ez a szindróma vagy annak legalább egyik tünete.

Legtöbbjüknél nincs szükség kezelésre, azonban az érintettek négy-öt százaléka olyan súlyos tüneteket produkál, hogy az képtelenné teszi őket mindennapi teendőik elvégzésére.

A PMS tünetei meglepően összetettek és sokfélék lehetnek. Három nagy csoportba oszthatjuk őket: pszichológiai, viselkedéses és testi szinten is megjelennek a tünetek. Az évek során nagyjából százötven különféle ismertetőjelet jegyeztek fel, ami a szindrómához kapcsolható. A legtöbb nő esetében azonban csak pár jelentkezik, melyeknek erőssége egyénenként változó. A leggyakoribb pszichológiai tünetek a következők:

  • szorongás
  • depresszió
  • agresszió
  • ingerlékenység
  • letargia
  • álmatlanság

A testi tünetek közül leginkább a puffadás, a fejfájás, az izomfájdalom és a mellek fokozott érzékenysége fordul elő.

A PMS a menstruációs ciklus második felében, a következő vérzés előtti pár napban jelentkezik.

Amikor segítségre van szükség

A legtöbb nő élete során csak gyenge tüneteket él át, ám vannak olyanok, akik súlyosan szenvednek a premenstruációs szindrómától. Ilyenkor PMDD-ről, vagyis premenstruációs diszfóriás rendellenességről beszélünk, ami a PMS egy komolyabb fajtája. A két kifejezés hasonló tüneteket takar, ám a PMDD olyan hangulatingadozásokkal jár, amik megzavarhatják a beteg mindennapjait és tönkretehetik kapcsolatait. A további tünetek között szerepel az állandó szomorúság és kétségbeesés érzése, a pánikrohamok, a gyakori sírás, fáradtság, valamint az erős és tartós düh, ami más emberekre is kihathat.

gyakran nehéz megállapítani, hogy valóban PMDD-ről van-e szó, vagy egy másik pszichés zavarról.

A PMDD-nek nagyon hasonló tünetei vannak egyes hangulatzavarokhoz, így például a depresszióhoz is. Továbbá bizonyos pszichiátriai betegségekkel küzdő nőknél előfordul, hogy tüneteik a menstruáció előtti pár napban súlyosbodnak, ezáltal imitálva a premenstruációs diszfóriás rendellenességet. A PMDD-vel kezelt nők nagyjából negyven százalékánál valójában ez a probléma.

A PMDD leginkább azáltal különböztethető meg más pszichés zavaroktól, hogy ciklikus tünetei a vérzés előtti héten jelentkeznek, míg a menstruáció és az ovuláció közötti időszakban megszűnnek.

Kezelési lehetőségek

Az enyhébb tünetektől szenvedő nők esetében ajánlott először életmódváltással próbálkozni, ugyanis bizonyos változtatások enyhíthetik a PMS és a PMDD tüneteit. A kevesebb alkohol- és nikotinfogyasztás, valamint a rendszeres edzés jelentős javulást hozhat számukra. A kalcium és B6 vitamin bevitele szintén segítséget jelenthet.

A tünetek enyhülését pszichoterápiás vagy kognitív viselkedésterápiával is el lehet érni, végső esetben pedig bizonyos antidepresszánsok vagy hormonális gyógyszerek is segíthetnek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ