A versengés az emberi élet szinte minden területén megtalálható, mégis talán az egyik leghangsúlyosabb ezek közül a sport világa. A versengés jelentésének szerves alkotórésze a vesztés és a győzelem fogalma is, mely utóbbira méltán vágyik minden sportoló. A győzelem eufórikus pillanatát különböző hormonális és idegélettani válaszok is kísérik, de mindezek mellett egészen sajátos nonverbális kifejeződése is van. Milyen tényezők állnak a karokat széttáró, erőt fitogtató győzelmi testbeszéd mögött? Cikkünkből kiderül.

A győzelemmel és a vesztéssel a legkidolgozottabb formában az evolúciós megközelítés foglalkozik. A csoportban élő állatok esetében a társas hierarchia, azaz a dominancia és az alárendelődési viszonyok a győzelem vagy vesztés különféle szerkezetéből alakulnak ki. Nincs ez másképp az emberi társadalomban sem, hiszen a győzelemnek köztünk ugyanúgy státuszképző szerepe van.

Az utóbbi két évtizedben a győzelmet és a vesztést körüljáró kutatások az idegélettani és hormonális reakciókat vizsgálták. Ezek kimutatták, hogy ebben az agyi struktúrák közül az amygdalának van központi szerepe, hiszen a győzelemre a bal, míg a vesztésre a jobb válik aktívvá. A versengő helyzetek során megnyilvánuló domináns és alárendelődő viselkedésben a tesztoszteron és a kortizol hormonok meghatározóak, különösen akkor, ha a magas tesztoszteronszint alacsony kortizolszinttel társul.

De milyen külső megnyilvánulásai lehetnek ezeknek?

Egy nemrégiben végzett kutatás világított rá arra, hogy a győzelem után akár már egy ezredmásodperccel megnyilvánulhat a sportoló elsőségre adott ösztönös reakciója. Az ilyenkor megjelenő testi jelek az evolúciós adaptivitást szolgálják. Ezt a fajta testbeszédet a dominancia fenyegetettségével kötik össze, hiszen olyan viselkedési mintázatok jelennek meg az adott pillanatban, amelyek a benne rejlő erő és megfélemlítés miatt  hatással vannak másokra. A győzelem hatására fellépő büszkeség érzésére a sportoló általában azonnal, nonverbális módon reagál, mellyel

rituális módon fejezi ki a vesztessel szemben elnyert domináns státuszát.

Ez a megnyilvánulás pozíciójának társas elismertetésében és megerősítésében is fontos szerepet játszik.

A büszkeség kifejezése lehet a magasba emelt és hátradöntött fej, a megfeszített és előretolt mellkas, illetve a széttárt vagy magasra emelt karok. Ami pedig az arckifejezést illeti: az állkapocs szögletességének hangsúlyozása, a szemöldökök közelítése, valamint az arc megnyújtása jellemző. Olyan kommunikációs jeleknek tekinthetők ezek, melyek az állatvilágban a test minél nagyobbnak mutatása, minél nagyobb területre történő kiterjesztése által az erő fitogtatását szolgálják.

27056712543_2419f2952d_z
Cristiano Ronaldo pályán mutatott testbeszéde már-már ikonikusnak tekinthető.

Az állatvilágban az agresszív viselkedés nagyon költségesnek számít, hiszen amellett, hogy sok energiát igényel, igen sérülésveszélyes is, mely a szaporodóképességet is veszélyeztetheti. Éppen ezért a szemben álló felek az esetleges harc előtt felmérik egymás erejét és nyerési esélyüket. Ilyenkor válik viselkedésük ritualizálttá – nem támadnak, hanem testi adottságaik segítségével bemutatják erejüket, valamint azokat a cselekvéssorokat, amelyeket használnának az összecsapás során. A gorillák a mellkasukat ütögetik és a növényzetet tépkedik, a farkasok vicsorítanak és felborzolják a szőrüket, a fürgegyíkok pedig a nyakbőrüknél fogva emelgetik egymást, hogy felmérjék a másik testi adottságait. Ezek mind-mind kommunikációs eszközök, amelyek

az ellenfelek erőnlétéről, rangsorban elfoglalt helyéről tudósítanak,

valamint kivívják a másik fél elismerését és tiszteletét.

tiger-predator-animal-tooth-47312
A ritualizált viselkedés a tényleges összecsapás elkerülését szolgálja.

Ez a fajta testi megnyilvánulás az állatvilágban igen gyakori, az emberek esetében azonban csak ritkán tanulmányozzák, pedig a reakciók nagyon hasonlóak. A témát körüljáró egyik legjelentősebb kutatáshoz a 2004 és 2008-as olimpiai és paralimpiai judo meccseken készült fényképeket és videófelvételeket használták. Elemzésük tizenöt kódolási kritérium szerint történt, melyek között a már korábban említett jelek mellett szerepelt még a mosoly, a száj nyitása, a szemek becsukása, a nyelv kinyújtása, a kéz ökölben és csípőn tartása, az ütő mozdulat, a taps, illetve az agresszió arckifejezésbeli megjelenése.

A kapott eredmények azt mutatják, hogy

a sportolói győzelem kifejezése univerzálisnak tekinthető.

Minden kultúrában – mind a férfiak, mind a nők esetében – egyforma testi jelekkel járnak, amelyek nem tanultak, hiszen a veleszületett vakok is ugyanazokat a nonverbális reakciókat mutatják győzelem és vesztés esetén is, mint a látó társaik.

A vizsgálat azonban több kérdést is felvet: vajon ez a testi megnyilvánulás akkor is megfigyelhető, ha a sportolók önmaguk vagy az idő ellen harcolnak? Ha nem egy az egy elleni meccs során kell felülkerekedni az ellenfélen, hanem pontozásos sportágban? Esetleg a mentális megmérettetések során szerzett győzelemre is hasonlóan reagálnak? És vajon milyen szerepet tölt be a nézőközönség e viselkedés megjelenésében?

Látjuk tehát, hogy a téma még számos oldalról körüljárható, hiszen a fenti kérdések is megválaszolásra várnak.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ