A családi életciklusok közül az egyik – amely a legerőteljesebb változásokat hozza – az első gyermek születésének ideje. Ez az időszak nagyban meghatározza a család későbbi harmóniáját és stabilitását. Rendkívül összetett folyamatok zajlanak ekkor: ez a származási családtól való leválás utolsó epizódja, a teljes családi dinamika átrendeződik, a férfi és a nő elkezd beletanulni saját szülői szerepébe. De mire is kell odafigyelnie a szülővé vált nőnek és férfinek? Hogyan lehet tudatosan tenni azért, hogy kiegyensúlyozott maradjon a pár és a család is? Cikkünkből kiderül.

Párból kiegyensúlyozott triáddá válni nagy türelmet és odafigyelést igényel. A hármas a leginstabilabb csoport, gyakran szakad ketté, párra és kívülállóra. Sok új feladat vár a szülőpárra. Meg kell teremteniük a hármas egyensúlyt, bele kell tanulniuk anyai és apai szerepükbe. El kell látniuk az újszülöttet, és ki kell alakítaniuk, hogy mennyire vonják be származási családjukat a gondozásba. Mindez a megszokott életvitel felborulása, alváshiány és vég nélkül sírni tudó kisbaba mellett zajlik. Emellett az édesanyának a szülés élményét is fel kell dolgoznia, meg kell küzdenie a kisbaba táplálásának esetleges nehézségeivel, meg kell találnia az ehhez szükséges magabiztosságot. Nem is beszélve arról, ha még a szülés utáni depresszió kisebb-nagyobb tüneteivel is szembe kell néznie.

Miközben az újdonsült édesanya igyekszik ráhangolódni kisbabája minden rezdülésére, az édesapák gyakran kiszorulnak, peremhelyzetbe kerülnek. Előfordul, hogy a férjet, akit eddig epekedve várt haza felesége és csókkal, öleléssel, vacsorával, most észre sem veszi. A férfi hirtelen azt tapasztalja, hogy nincs szükség a jelenlétére.

A legtöbb házasság az első repedéseket ebben az időszaknak szerzi.

Miközben az újdonsült édesanya igyekszik ráhangolódni kisbabája minden rezdülésére, az apák gyakran kiszorulnak, peremhelyzetbe kerülnek.
A kezdetben szimbiotikus anya-gyermek kapcsolat miatt az apák gyakran kiszorulnak, peremhelyzetbe kerülnek.

Sajnos azonban bizonyos esetekben a repedés szakadékká mélyülhet. Ha az anya a csecsemő éjjeli felsírása, etetése miatt átköltözik a gyerekszobába, akkor nemcsak szimbolikusan, de a valóságban is „elhagyja a hitvesi ágyat”. Emellett állandóan fáradttá és érdektelenné válik a külvilág és férje dolgai, problémái iránt. Ez a pár szexuális életére is kihat, az együttlétek hőfoka, gyakorisága is csökkenhet. A baba állandó simogatásában, érintésében az anya levezetheti gyengédség iránti többletigényét. Emellett valljuk be, a fáradtság, az új szerepnek való megfelelésre irányuló figyelem mellett nehéz szenvedélyes szeretőnek lenni. Sok férfi érzi és érti is ilyenkor ezeket a mögöttes tényezőket, mégis érzékenyen érinti őket, hogy kikerülnek párjuk figyelmének középpontjából, kirekesztődnek, azt érzik, feleslegessé váltak.

Mit lehet tenni az apa kirekesztettség érzése ellen?

Ez a törés még behegedhet, de ehhez az szükséges, hogy az

apa is szerepet kapjon a baba ellátásában, gondozásában.

Fontos, hogy legyenek olyan feladatok, amelyeket kifejezetten az apa végez, ilyen lehet például a fürdetés. A csecsemő ellátásába bevonódott apa a későbbi jó kapcsolatát is alapozhatja gyermekével. Emellett sokat tehet a harmónia és a hármas egyensúly mielőbbi megtalálásáért.

A csecsemő ellátásába bevonódott apa a későbbi jó kapcsolatát is alapozhatja gyermekével. Emellett sokat tehet a harmónia és a hármas egyensúly mielőbbi megtalálásáért.
A kisbaba ellátásába bevonódó apa nemcsak későbbi jó kapcsolatát alapozhatja meg gyermekével, de sokat tehet a harmónia és egyensúly megteremtéséért.

Az igazán jó apaszerepre kevés modell áll rendelkezésre a férfiak számára, ha ők maguk nem élték át gyermekkorukban az apa-fiú kapcsolat bensőségességét. Ezért az anyáknak érdemes segíteniük párjukat, hogy minél könnyebben el tudják sajátítani ezt a szerepet. Az együttgondolkodás, felelősségvállalás és a közös erőfeszítés erőteljesen növeli a pár összetartását, ezáltal összetartozását is.

A szoros és jól működő család alapja pedig nem más, mint az összetartó pár.

Annak érdekében, hogy a párkapcsolat kiegyensúlyozottságát is fenntartsuk, tudatosan kell tenni. Nézzünk meg néhány egyszerű tippet, amely segítségünkre lehet a boldog párkapcsolat elérése, megerősítése érdekében.

Fejezzük ki, hogy örülünk a másiknak!

Bill Doherty kutató szerint egy házasságban a legfontosabb pillanat a viszontlátás pillanata, amikor egy hosszú nap után újból együtt lehet a pár. Szerinte ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy kifejezzük: örülünk a másiknak, hosszú távon könnyebb fenntartani az izgalmat és a vonzalmat egymás iránt.

Szabadítsunk fel egy kis boldogsághormont!

A szülőket gyakran annyira leköti, hogy gyermekeiket gyengédséggel árasszák el, hogy megfeledkeznek arról, párjuknak is kifejezzék érzelmeiket. Az érintés, ölelés, csók oxitocint, vagy ahogy a köznyelvben ismert, boldogsághormont  szabadít fel, amelynek számos pozitív hatása van. Csökkenti a stressz szintjét, segít elkerülni a betegségeket, ellazít és a hangulatra is pozitív hatással van. Ne felejtkezzünk meg arról, hogy nemcsak anya és apa, de feleség és férj is vagyunk egyszerre.

Kedveskedjünk apró gesztusokkal, amelyekkel kifejezhetjük hálánkat!

Reggel az ágyba vinni a kávét vagy a reggelit, egy szál virág, egy kedves üzenet napközben és már is sokkal szebbnek látjuk a szürke hétköznapokat. Apró gesztusok, de mégis nagyon sokat számítanak, hiszen kifejezzük velük szeretetünket, hálánkat. Kutatások azt mutatják, hogy a hála kifejezése pozitív hatással van a párkapcsolatra. Előrejelezheti, hogy mennyire boldog valaki a házasságában, növeli az elköteleződés és az intimitás szintjét, valamint elősegíti, hogy a pár a nehézségeket is könnyebben átvészelje.

Hallgassuk meg a másikat!

Mennyit evett ma a baba? Milyen volt a munkában? Lehet, hogy egy idő után úgy érzi az ember, sablonos kérdésekké váltak, mégis nagyon fontos, hogy meghallgassuk, milyen napja volt a másiknak. Egy egyszerűnek induló beszélgetés is alkalmat adhat arra, hogy a szülők megbeszéljék gyermekneveléssel kapcsolatos félelmeiket, bizonytalanságaikat. Ha pedig nyitottak erre a felek, együtt mindent meg tudnak oldani.

Ne féljünk rábízni a gyermekünket másra!

Picit nagyobb már a gyerkőc, és szeretnénk egy romantikus estét a párunkkal? Elmenni moziba vagy vacsorázni anélkül, hogy a gyermeksírás félbeszakítaná? Ne féljünk segítséget kérni és rábízni a kisgyermekünket másra! Optimális esetben a nagyszülők biztosan kapva kapnak a lehetőségen. A fontos, hogy szakítsunk időt a párkapcsolat ápolására, és ami még fontosabb, ne legyen bűntudatunk emiatt.

Az első gyermek születése a családban hatalmas változásokat hozhat. Átalakíthatja a családon belüli viszonyokat, ami a pár számára is komoly kihívást jelenthet. Azonban, ha türelemmel és szeretettel fordulunk a másikhoz, az újonnan született család számára az egyik leggyönyörűbb időszak lehet a kisbaba érkezése.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ