Szinte minden sportban akadnak olyan versenyzők, akik híresen jól kezelik a nehéz helyzeteket, sőt, sokan épp akkor képesek a legjobb teljesítményt produkálni, amikor arra a legnagyobb szükség van. Ezt a nyomás alatt nyújtott kiváló teljesítményt nevezik az amerikai sportszakmából eredően és magyarra nemigen fordítható módon „clutch”-teljesítménynek. Cikkünkben azt járjuk körül, hogy milyen feltételek szükségesek a létrejöttéhez.

Egy 2016-os kutatásban profi golfozókat kértek arra, hogy számoljanak be róla, milyen élményeket tapasztalnak meg egy-egy kiváló sportteljesítmény, például egy torna megnyerése során. Válaszaik alapján két ilyen szubjektív állapot különíthető el: mikor a játékos „hagyja, hogy megtörténjenek” vele a dolgok, és mikor „lehetővé teszi, hogy megtörténjenek”. Míg az előbbi megfeleltethető a Csíkszentmihályi Mihály által leírt és a pozitív pszichológiában sokat kutatott flow-nak, az utóbbi egy céltudatosabb, több erőfeszítést igénylő állapotként írható le, amelynek alaposabb megismerésére eddig alig történt kísérlet a sportpszichológiában.

Ezt a hiányt igyekezett betölteni a Swann és munkatársai által végzett vizsgálat, melynek során sportolókat kértek meg rá, hogy mondják el minél részletesebben, hogy hogyan voltak képesek

nagy nyomás alatt is sikeres teljesítményt nyújtani.

Clutch-teljesítményről abban az esetben beszélhetünk, ha egy sportoló teljesítménye egy nehéz szituációban annak ellenére javul, hogy tisztában van vele, mennyire komoly nyomás nehezedik rá, képes megtapasztalni az ezzel járó stresszt, a verseny eredményét fontosnak tekinti és nagyrészt az erőfeszítéseinek köszönhetően ér el sikert.

„Clutch”-teljesítményről akkor beszélhetünk, ha egy sportoló teljesítménye egy nehéz szituációban javul.

Az interjúk alapján a kutatók 12 olyan jellemzőt azonosítottak, amelyek segítségével leírható a clutch-teljesítmény hátterében álló szubjektív élmény, vagyis az a személyes tapasztalat, amit a sportolók átélnek a fent leírt helyzetekben. Ezen jellemzők közül egyesek a flow-állapotban is megjelennek, mások viszont egyértelműen megkülönböztetik a clutch-állapotot más pozitív élményektől.

Vegyük számba először azokat a jellegzetességeket, amelyek jellemzőek a clutch-állapotra, de a flow-ban nem jelennek meg!

  1. Szándékos és teljes összpontosítás

A megkérdezett sportolók a clutch-állapotot úgy írták le, melynek során fokozottan és teljesen csak a feladatra fókuszáltak. Ez a koncentráció azonban az optimális élménytől eltérően kifejezetten erőfeszítést igénylő és szándékos volt, vagyis egyáltalán nem arról volt szó, hogy a sportoló szinte megerőltetés nélkül került áramlatba. Egy tollaslabdázó így számolt be erről: „Nagyon is tudatos erőfeszítést követel, hogy az ember igazán fókuszáljon: tudatosan törekedtem rá, hogy rávegyem magam a jobb játékra”.

  1. Nagyfokú erőfeszítés

A clutch-állapotban a sportolók maximális erőfeszítést tettek a jó teljesítmény érdekében, és úgy érezték, a sikerért nagyon keményen meg kellett küzdeniük. Mivel olyan helyzet, amelyben nyomás alatt kell a legjobbat nyújtani, gyakran a játék vége felé áll elő, a versenyzők sokszor mindent kiadtak magukból egy ilyen kritikus szituációban, hiszen tudták, hogy nincs már miért tartalékolni az energiáikat. Ez a megtapasztalás szintén gyökeresen különbözik a flow erőfeszítésmentes szárnyalásától.

  1. Fokozott tudatosság

A sportolók arról is beszámoltak, hogy a clutch-állapotban megnövekedett az éntudatosságuk, nagyon erősen tisztában voltak a saját gondolataikkal, és folyamatosan monitorozták a teljesítményüket. Átlátták a helyzet fontosságát, vagyis

tudatában voltak a rájuk nehezedő nyomásnak:

„Nagyon tudatosan gondolkoztam a játék során. Azon gondolkoztam, amit épp csináltam, és mondogattam magamnak, hogy mit kellene tennem, hova kellene eljutnom. Éreztem, hogy elég nagy nyomás nehezedik rám, nem akartam veszteni”.

  1. Felfokozott izgalmi állapot

A clutch-állapotban a versenyzők igen magas feszültséget élnek át: egyesek ezt egyfajta aggodalomként, negatív izgatottságként írják le, mások viszont feldobottságot, energikusságot tapasztalnak. Ez a megemelkedett izgalmi szint a szakirodalom alapján egyértelműen segítheti a sportolót és jó hatást gyakorolhat a teljesítményére, ha képes arra, hogy az izgatottsággal járó tüneteket (pl. heves szívdobogás, izomfeszülés stb.) kontrollálja és pozitívan interpretálja.

  1. Mentesség a negatív gondolatoktól

Annak ellenére, hogy a sportolók tisztában voltak a helyzet kiemelkedő fontosságával, mégsem férkőztek be negatív vagy önkritikus gondolatok a fejükbe a clutch-állapot során. Úgy érezték, képesek elérni a céljaikat, így optimistán közelítettek a feladathoz: „Nem azon járt az eszem, hogy mekkora nyomás nehezedik ránk. Tudtam, hogy feladatom van, nem érdekelt semmi más, csak tettem a dolgom, ahogy mindig szoktam”.

  1. Automatikus kivitelezés

Habár a versenyzők arról számoltak be, hogy a tudatosság igen magas fokán funkcionáltak és szándékosan irányították gondolataikat a clutch-állapotban, a szükséges mozgások kivitelezése mégis automatikus maradt. Az automatikus feladatvégzés a flow-ban is megjelenik, de a clutch-állapotban ez kontrollált, tudatos folyamatokkal együttesen van jelen: a sportoló szándékosan ösztönzi magát az erőfeszítésre és a fokozott koncentrációra, de a konkrét mozdulatok végrehajtására nem terjed ki a tudatossága.

A versenyzők szándékosan irányították gondolataikat, a szükséges mozgások kivitelezése mégis automatikus maradt.

A clutch-állapot további jellemzői más pozitív pszichológiai állapotok leírásában is megjelennek:

  1. Feloldódás az élményben

A flow-hoz hasonlóan a clutch-állapotot átélő sportolók is úgy érezték, hogy teljesen feloldódnak az élményben, gyakran akár a közönségről is megfeledkezve és kizárólag a feladatvégzéshez szükséges tényezőkre összpontosítva: „Még azt sem hallottam, hogy a barátaim kiabálnak nekem. Nem tudnám megmondani, hogy hányan voltak ott velem a verseny utolsó szakaszában” – emlékszik vissza egy hosszútávfutó.

  1. Magabiztosság

Szintén a flow és a clutch-állapot közös jellemzője, hogy a sportoló duzzad az önbizalomtól: úgy érzi, meg tud felelni a helyzet követelményeinek, amit nem fenyegetőként, hanem kihívásként él meg. Egy teniszező így írja le ezt az állapotot: „Az utolsó game előtt nagyon magabiztosnak éreztem magam, úgy voltam vele, hogy nem fogok hibázni”.

  1. Észlelt kontroll

A flow- és a clutch-állapotban a versenyzők egyaránt úgy érzik, hogy kontrollt tudnak gyakorolni a teljesítményük és a helyzet fölött. Egy 2009-es kutatás szerint azt, hogy nyomás alatt javul vagy romlik a teljesítmény, elsősorban ez a tényező határozza meg: ha ugyanis a sportoló azt éli meg, hogy

ura önmagának és a szituációnak,

akkor felfokozott izgalmi állapota inkább serkentő, semmint gátló hatással lesz a teljesítményére, így képes lesz rá, hogy a sorsdöntő pillanatokban kihozza magából a maximumot.

  1. Megnövekedett motiváció

A clutch-állapotban a sportolók motiváltabbá is válnak. A fentebb már idézett teniszező így számol be erről: „Hittem benne, hogy képes vagyok győzni. Csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e túljutnom a célvonalon… Ez elég motiváló! Élvezem, amikor eljutunk abba a stádiumba, hogy már minden egyes labdamenet nagyon számít”.

  1. Élvezet-paradoxon

A sportolók gyakran említik, hogy egyfelől élvezik azt a helyzetet, amikor nyomás alatt kell jól teljesíteniük, mert ilyenkor érzik magukat a leginkább elemükben, másfelől viszont ezek a kulcsfontosságú szituációk a rendkívül nagy erőfeszítés és a magas izgalmi szint folytán sokak számára inkább csökkentik a játék élvezetét: „Vicces, mert élvezed is, meg nem is. Nyilván nyerni akarsz, így a tény, hogy akár veszíthetsz is, nem segít, hogy jól érezd magad. De közben élvezed, hogy szoros a játszma, és ha a végén a tiéd a szett, az fantasztikus érzés”.

  1. Megváltozott észlelés

A clutch-állapotban a sportolók fokozott éberségről, az időélmény megváltozásáról, vagy az emlékezet rendhagyó működéséről is beszámoltak (pl. előfordulhat, hogy a meccs utolsó perceiről később alig vannak emlékeik). Ezek a megtapasztalások szintén rokonítják a clutch-állapotot más pozitív tudatállapotokkal.

Ez a pszichológiai állapot tehát, mely lehetővé teszi, hogy egy sportoló jól teljesítsen nyomás alatt, sok tekintetben hasonlít más, a pozitív pszichológia tárgykörébe tartozó szubjektív élményekhez, ugyanakkor bizonyos jellegzetességei mentén mégis jól elkülöníthető azoktól. A kutatás vezetői abban reménykednek, hogy ha jobban megismerjük a clutch-állapotot, képesekké válhatunk annak előidézésére és fenntartására, ezáltal pedig a teljesítményünk növelésére is.

 

Felhasznált irodalom:

Swann, C., Crust, L., Jackman, P., Vella, S. A., Allen, M. S., & Keegan, R. (2017). Performing under pressure: Exploring the psychological state underlying clutch performance in sport. Journal of sports sciences35(23), 2272-2280.

MEGOSZTÁS
A szerző pszichológus, a Mindset szakújságírója. Az ELTE Tanácsadás és Iskolapszichológia szakirányán szerzett diplomát 2017-ben. Jelenleg iskolapszichológusként dolgozik, emellett versenyszerűen kosárlabdázik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ