A mindennapok során állandóan döntéshelyzetbe kerülünk. Néha egyszerű és gyors, néha pedig nehézkes a választás, legyen szó apróságról vagy fontos kérdésekről. Belső motivációink meghatározzák, miként hozunk döntéseket: mikor zárjuk le magunkban a kérdést vagy éppen miért nem vagyunk hajlandók rá. Kire jellemző a nyitott gondolkodás? Miként váltódik ki a lezárási igény? Cikkünkben többek között erre keressük a választ.

Különbözőképp alkotunk képet a világról. A nézeteink alapján gondolkodásunk lehet nyitott vagy zárt. A gondolkodás jellegzetességei többek között megmutatkoznak abban, hogyan fogadjuk és értelmezzük az információkat, miként kezeljük a problémákat, feladatokat, valamint társas kapcsolatainkban is megjelennek.

Alapfeltevés: nyitott és zárt gondolkodás

A nyitott vagy zárt gondolkodást különböző szempontok szerint érdemes elképzelnünk. Rokeach (1973) 3 fő tengelyt különített el:

  • elfogadott és elutasított nézetek – Mennyire differenciáltan vélekedünk? Véleményünk kialakításához mennyi információ kell, hogy befolyásolja ez a döntésünket?

A nyílt típusú gondolkodás sokkal több nézetet fogad el, mint zár ki, míg zárt gondolkodásnál más a helyzet. Gyakran a megismerési igény nélkül elutasított nézetek vannak túlsúlyban, a két szempontrendszer között pedig nincs átjárás. A nyílt gondolkodás esetében a számára elutasított tartalmak is megközelíthetőek és érthetőek kognitív síkon.

  • centrális-perifériás nézetek – Miben hiszünk? Hova helyezzük önmagunkat a világban?

A nyitott beállítottságú egyén számára a világ jó hely és önmaga is jó helyen van benne. A zárt gondolkodású személyek a világot azonban inkább fenyegetőnek élik meg, ahol fel kell vértezniük magukat. A zárt gondolkodás emiatt kedvez az alárendelődésnek:

a tekintélyszemély rendet és biztonságot kínálhat a zűrzavarban.

A tekintélytől származó információt nem, vagy alig értelmeződik újra, míg a nyílt gondolkodásra inkább a „kipróbálni és megtudni” szemléletmód jellemző. A szokásokat rugalmasan kezeli, míg a zárt rendszerben gondolkodó nehezen tud eltekinteni a számára már rítusnak tekinthető cselekedetektől.

  • időperspektíva – Mi a legfontosabb idődimenzió?

A nyitott gondolkodású egyén számára a jelen van a középpontban. A jelenben történő események vannak fókuszban, ám összhangban állnak a múltbeli eseményekkel és a jövővel kapcsolatos törekvésekkel is. A zárt gondolkodás azonban erősen múlt-orientált. A jelen szinte súlytalan, a régmúlt és egy vágyott távoli jövő keretezi az időérzékelést. A dicső múlt újra eljön a jövőben, vagy a múltat minden áron el kell kerülni, hogy jobb jövőt tudhassunk magunkénak.

A külvilágra való nyitottság van, hogy nem is olyan egyszerű.

A 20. század közepén a nyitott és zárt gondolkodást még személyiségtényezőként próbálták definiálni, azonban későbbi kutatások megerősítették, hogy

bizonyos körülmények hatására hajlamosabbak vagyunk lezárni,

tehát zártabb gondolkodás mentén dönteni: gyorsabban, kevésbé átgondolva, akár egy tekintélyszemély alá rendelődve, elfogadván az általa felkínált koncepciót. A zárt gondolkodás elsősorban a politikai ideológiák megközelítésében volt kulcskérdés (például hogyan lehet fasisztává válni), azonban mindennapi életünk során, számtalan egyszerű döntéshelyzetben is megtörténik a zárt gondolkodási stílus felvétele. A lezárás iránti igény (Kruglanski, 2005) változó és helyzetspecifikus, a környezet nagy hatást gyakorol rá. Az alábbiakban ezeket a tényezőket vizsgáljuk meg.

A lezáráshoz vezető utak

A gondolkodás általában valamilyen motiváció révén zárul le. A lezárás adaptív lehet akkor, ha tegyük fel, nagyon kevés időnk van dönteni, a hezitálás pedig akár veszélybe is sodorhat minket. Ebben a megközelítésben a lezárás igenis hasznos, sőt szükséges.

Mi válthatja ki a lezárást vagy éppen annak elkerülését? Az idői nyomásnak kiemelt szerepe van. Ha sürgősen kell döntést hozni, előbb lezárjuk a gondolkodásunkat – előbb döntünk. Így történik például, ha egy alkalomra keresünk egy megfelelő ajándékot vagy egy ruhát stb.

Minél közelebb kerül hozzánk az alkalom, annál erősebb a döntéskényszerünk

– annál valószínűbben választunk majd valamit. A párkeresés terén is vonhatunk ezzel párhuzamot. Ha megijedünk, hogy nem lesz senkink, talán eszeveszetten randizni kezdünk, holott eddig inkább vártunk és válogattunk. Megjelenik a lezárásra való igény. Az idői tényezőn kívül hozzájárul az is, mennyire kellemetlen valami az egyén számára. Egy kényelmetlen helyzetet előbb szeretnénk lezárni. Ha egy másik személy elvárását érezzük, az is hajlamosíthat a gondolkodás lezárására.

Az ábrán látható, hogy szélsőséges esetekben milyen következményekkel járhatnak a felsorolt motivációs tényezők. Ha csak az lebeg előttünk, hogy döntsünk, akkor az elfogult megismeréshez vezethet. Ám a lezárási igény megjelenhet kevésbé specifikusan, akár úgy is, hogy mindegy mi legyen, csak legyen már valami! Itt nem a konkrét válasz a lényeg, csak lezárnánk, feloldanánk végre a helyzetet.

A lezárásban azonban közös vonás, hogy minimális információból, ezáltal rövid idő alatt történik a döntéshozás vagy ítéletalkotás. A lezárás elkerülésének igénye ennek éppen az ellenkezője. Az e mentén zajló megismerési folyamatok révén igyekszünk minél tovább „ülni a dolgon”, a lehető legtöbb információt befogadva, újra és újra átértékelni a helyzetet. Ehhez azonban nagyfokú bizonytalanságtűrés szükséges, melyhez kulturális és társadalmi tényezők egyaránt hozzájárulnak. A szociális közegen kívül az egyén szabadsága és beállítódása is nagyban befolyásolja mennyire hajlamos későn lezárni a gondolkodását. Az ábrán is látható, hogy ennek is megvannak a maga szélsőségei. A végeláthatatlan információgyűjtési motiváció akadályozhat a döntésben, míg ha egy adott kérdésben nem akarunk lezárni, az magában rejti annak a lehetőségét, hogy valójában félelem is munkálkodik a háttérben.

Lezárni és nyitva hagyni

A gondolkodás lezárása tehát helyzettől függően lehet adaptív és maladaptív is. Ha minden helyzetben elzárkózunk, hogy pontot tegyünk valaminek a végére, vagy nem tudjuk letenni a voksunkat valami mellett, mert állandóan újra- és újraértékelnénk, az jelentősen megnehezítheti életünket. A másik végletbe zuhanás szintén káros lehet: a dogmatikus, sztereotipikus gondolkodás alapköve ha nem hagyjuk, hogy több oldalról szerezzünk információkat és hagyjuk, hogy ezek hassanak ránk.

A lezárási igény társas kapcsolatainkban is kiemelt helyet foglal el. Belső motivációnk, kognitív folyamataink ugyanis nemcsak a világ megismerését szabják meg számunkra, hanem azt is, hogyan kapcsolódunk egymáshoz, találunk társra vagy éppen hagyunk el valakit az életünkből. Találjuk meg a rugalmasságot önmagunkban: belső motivációink megismerésével sikerülni fog! Legalábbis sok esélyünk lesz rá.

Felhasznált irodalom:

E. R. Smith & D. M. Mackie (2001): Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ