„Nagy mennyiségben együtt töltött időt, nyomokban valódi érzelmeket tartalmazhat. Fogyasztása elköteleződés nélkül ajánlott.” Situationship – a helyzet, ami még nem kapcsolat, de már nem ismerkedős randizás. Miért tartunk fent kapcsolatokat, amikben a fogkeféink jól megférnek egymás mellett, de a barátainkat inkább távol tartjuk egymástól? Vajon egy ágyhoz kötött kapcsolat betegség vagy játék?

A párkapcsolatok értelmezése az elmúlt évtizedekben nagy változáson ment keresztül. Míg régebben általánosságban az egyedüllétet a randevúzás, a randevúzást pedig a kapcsolat kiteljesítése vagy befejezése követte, manapság számos más (pár)kapcsolati formával bővült a paletta. Ismertté és elfogadottabbá váltak az egyéjszakás kalandok, a „barátság extrákkal” jellegű kapcsolatok és definiálták a „situationship” fogalmát is.

Az angol kifejezés a situation (helyzet) és relationship (kapcsolat) szavak egyesítéséből született, utalva arra, hogy a felek között állandósult egy helyzet, ami nem ér fel a párkapcsolatok szintjére. A tagok jórészt párként működnek, közös tevékenységeikben és az együtt töltött időben a szerelmesekhez hasonlóan viselkednek, mégsem vállalják fel mások, vagy akár maguk előtt, hogy párkapcsolatban élnének. Kötődnek egymáshoz, de valami mégis hiányzik, ami miatt viszonyuk nem léphet a konvencionális párkapcsolatok dimenziójába. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen pszichés folyamatok működnek akkor, mikor valaki egy, a fejlődésben megakadt

kapcsolatának sem leépítését, sem fejlesztését nem vállalja?

Elképzelhető, hogy ez az átmeneti állapot mindkét fél számára megfelelő, mert kiélvezhetik kapcsolatszerűségük előnyeit, anélkül, hogy döntéseiknek a jövőre nézve komoly súlya lenne. Ilyen módon szeparációs szorongásuk csökkenhet; vagyis az egyedülléttől való félelem kevésbé jellemzi őket – végtére is kellenek valakinek. Egy situationship tehát megtámogathatja önbizalmunkat, adhat egyfajta bizonyosságot, hogy kívánatosak és kapcsolatra képesek vagyunk, anélkül, hogy a párkapcsolat nehéz részeit is magunkra vállalnák. Ebben a szituációban számunkra nem szorongató a viszony fél-kapcsolat volta, így nem vagyunk motiváltak a változásra.

Ami köztük van, nem párkapcsolat, mégis mindketten szeretik a kettesben eltöltött időt.
Bár ami köztük van, az nem párkapcsolat, mégis mindketten szeretik a kettesben eltöltött időt.

Más felállásban viszont komoly fájdalmat okozhat ez a működés, például ha az erőviszonyok egyenlőtlenek és nem mindkét fél vágyik ilyen kapcsolatra. Könnyen sérülhet az, aki itt keresi a hagyományos szerelmi történet kibontakozását. Meglévő érzései ugyanis kötni fogják a másikhoz, emellett napi szinten érzékelheti, hogy milyen előnyökkel jár számára a kapcsolat, így lépten-nyomon kapaszkodókat találhat, hogy elnyomja magában az elégedetlenség érzését. Ezen túl, amennyiben a kapcsolat leépítését mérlegeli, a felfestett jövőben rögtön megjelenik a sokszor rettegettként látott egyedülállóság képe. Az az érzés pedig, hogy egyedül állunk a világban, sok esetben karöltve jár azzal, hogy félünk, hiszen az evolúció azt oltotta belénk, hogy párosan több esélyünk van a túlélésre. Ezért a szakítást fontolgatva könnyen rátalálhat bárkire a bizonytalanság, hogy kivel ha nem vele, a félelem; hogy ha vele nem akkor mással sem, vagy a kétség, hogy lehet mégiscsak vele kellene. Lélektanában itt érhető tetten, hogy miért lehet személyes konfliktusok forrása egy ilyen kapcsolat: éppen eleget ad ahhoz, hogy ne akarj kilépni belőle,

de nem ad eleget ahhoz, hogy örökre benne akarj maradni.

Arról azonban nem szabad megfeledkeznie egy ilyen helyzetben lévő félnek sem, hogy bármilyen viszony fenntartásához ketten kellenek. A családterápiában ezt az alapelvet nevezik rendszerelméletnek, melynek lényege, hogy minden helyzetben a felek együttműködése teszi lehetővé, hogy az adott egység (család, pár, osztályközösség, stb.) a megszokott módon működjön. Ebből a megközelítésből nézve a situationship mindkét tagja hozzájárul ahhoz, hogy ami közöttük van, az fél-kapcsolat maradjon.

Mit tehetünk, ha egy situationshipben találjuk magunkat?

Mint annyi más helyzetben, itt is okos dolog a mélyebb önismeret felé fordulni. Fontos lehet mérlegelnünk, hogy megéri-e számunkra egy ilyen viszonyban maradni, tehát hogy valóban kielégítő-e a helyzet és nem csak félelmeink miatt maradunk benne. Azoknak, akik úgy érzik, hogy rövid vagy hosszú távon sérüléseket szereznek, fontos lehet tudatosítaniuk magukban, hogy pontosan mi miatt vannak még a kapcsolatban. Amennyiben saját tartalmainkkal tisztában vagyunk, könnyebb dűlőre jutnunk azt illetően is, hogy milyen kapcsolatban szeretnénk jól érezni magunkat. Ahogyan láthatjuk, a lehetőségek tárháza egyre csak bővül!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ