Ha egy csapaton belül nincs meg a „kémia” a játékosok között, akkor hiába tudhat a sorai között kiemelkedő egyéniségeket a gárda, az esetleges eredmények ellenére sem tapasztalhatják meg a sikert. Az ugyanis a csapat együttes teljesítményétől függ. Ennél fogva egy csapat kialakításakor az egyik elsődleges cél a kohézió, azaz a tagok közötti összetartás kialakítása. A csapat egy nagyon erős viszonyítási pont a versenyzők életében, így a megfelelő összhang kérdése a csapatokkal folytatott pszichológiai munka fókuszában található.

Számos területen vizsgálták már a kohézió és a teljesítmény kapcsolatát (a sportcsapatokon kívül a hadseregen, munkahelyeken és egyéb társadalmi osztályokon belül is). Mindegyik csoportnál azt találták, hogy a vizsgált tényezők pozitív kapcsolatban állnak egymással. Ugyanakkor Mullen és Cooper amerikai kutatók metaanalíziséből kiderült, hogy a legerősebb kohézió-teljesítmény kapcsolat a sportcsapatokon belül mutatkozik. Mivel a kohézió maga is többdimenziós, így számos tényezőt lehet hozzátársítani. Carron és munkatársai éppen emiatt alakítottak ki egy olyan keretet, amelyben a sportcsapaton belüli kohézió főbb elemeit magyarázzák: ezek a környezeti tényezők, a csapattényezők, személyes tényezők, valamint a vezetői tényezők.

A környezet szerepe

Hewstone angol pszichológus szerint azok az egyének, akik sok időt töltenek együtt, tehát fizikailag is közel vannak egymáshoz, hajlamosabbak összekapcsolódni. Noha a fizikai közelség önmagában nem mindig elég az összetartozás érzésének kialakításához, a sorozatos interakciós lehető­ségek fokozzák a csoport fejlődésének mértékét. A sportolók körében több olyan helyszín is van, ahol erősödhet a fizikai közelség a tagok között. Gondoljuk csak a közös utazásokra, az öltözőkre vagy az edzőközpontokra. A lényeg az, hogy a csapattagokat olyan helyzetbe hozzuk, ahol a párbeszéd elkerülhetetlen.

Azonban a fizikai közelség mellett fontos tényező a távolság. Ahogy az egyének egy csoportja egyre közelebb kerül egymáshoz és egyre messzebb másoktól, úgy nő az azonosság, az egységesség érzése. A sportcsapatok szeparációját erősíti a mez, a klub szimbólumai, a közös tevékenység, az edzés helyszíne és a cél egyedisége is. Ezeket az edzőnek kell nyomatékosítania, ha erősebb kohéziót szeretne kialakítani a csapaton belül.

A csapat mérete is nagy hatással vannak az összetartásra. Wildmeyer és munkatársai azt találták, hogy fordított U alakú kapcsolat van a csoport mérete és annak teljesítménye között. Tehát a közepes méretű csapatok tudják a legoptimálisabb teljesítményt nyújtani. A csapatkohézió szempontjából is ez a méret a legideálisabb, mivel a túl nagy létszám kommunikációs problémákat okoz, miközben a személytelenség érzetét is keltheti.

A csapat együttlétének hossza esetében pedig minél hosszabb ideig áll fenn ugyanaz a csapatösszeállítás, annál erősebb lesz a kohézió. Erre tökéletes példa az NBA-ben szereplő San Antonio Spurs kosárlabdacsapata, ahol hosszú évek óta a csapat magja együtt van, és szinte minden évben bajnokesélyesek.

Az egyéni érzések hatása

Az egyik legfontosabb egyéni tényező a megelégedettség érzése, amelynek számos forrása lehet. Ilyen a játékosok közötti megfelelő kapcsolat, az adott sportlétesítmény felszereltsége, az ideális edző-játékos viszony vagy az egyéni- és csapatsikerek. Az optimális teljesítmény elégedettséghez vezet, amitől megerősödik a kohézió, ami még jobb teljesítményt segíti elő. Azonban maga a kohézió is okozhat elégedettséget, így annak megerősítésével sikerek hiányában is fejleszthető a csapategység.

Az egyén versenyhelyzetben tapasztalt állapotszorongása is befolyásolja a kohéziót. Kutatások szerint azok a sportolók, akik nagyobb összetartást tapasztalnak meg a csapaton belül, alacsonyabb szintű szorongást élnek át. Ezek a versenyzők kisebb nyomást éreznek, amikor valamilyen feladatot kell elvégezniük vagy valamilyen elvárásnak kell megfelelniük a csapaton belül.

team
A kohézió és a hatékonyság szempontjából fontos, hogy az egyének megértsék a szerepeiket, elfogadják azokat, és a képességeikhez mérten a legjobban próbáljanak ezeknek megfelelni.

Csapaton belüli viszonyok

Mikor egymás számára ismeretlen személyeket akarunk egy csoporttá alakítani, számos, csapattal kapcsolatos szerkezeti tulajdonság jelenik meg. Három alapvető tényezőt különítünk el, amelyek a csapatszerkezetet alkotják: a csapaton belüli pozíciókat, a szerepeket és a normákat. Ezek a tényezők az egymásról alkotott elképzeléseknek, a tagok közti párbeszédeknek, az önmagukkal, másokkal és a csapattal kapcsolatos elvárásoknak eredményeiként alakulnak ki.

  • Pozíciók: A három tényező közül a csapaton belül elfoglalt pozíciók a legegyértelműbbek, hiszen meghatározott, hogy ki a sportegyesület igazgatója, a csapat edzője, kit milyen posztra igazoltak.
  • Szerepek: Egy sor viselkedési formát elvárunk egy adott személytől, akit felruházunk valamilyen szereppel. Amikor az edző szerepére gondolunk, olyan elvárások jutnak az eszünkbe, mint a sportolók tanítása, a csapat védelmi és támadó taktikájának kialakítása, a gyakorlatok megszervezé­se és lebonyolítása vagy a kommunikáció a szülőkkel. Minden csoportban két szerepfajtát különböztetünk meg: formálist és informálist. A formális szerepeket kifejezetten a csapat vagy a szervezet alakítja ki. Ide sorolható a csapatkapitány és a menedzser, melyek a csapaton belül nyílt vezetői szerepek, valamint a feladó és liberó a röplabdában, melyek teljesítményhez kötődő szerepnek. Az informális szerepek a csapaton belüli kommunikáció eredményeként fejlődnek ki. Ilyen szerepek a vezető, a végrehajtó vagy a „csapat bohóca”. A kohézió és a hatékonyság szempontjából fontos, hogy az egyének megértsék a szerepeiket (szereptisztaság), elfogadják azokat (szerepelfogadás), és a képességeikhez mérten a legjobban próbáljanak ezeknek megfelelni (szerepteljesítmény).
  • Normák: A csoportnormák egyik meghatározó tényezője a stabilitás. Jacobs és Campbell amerikai kutatópáros bizonyították, hogy egyes önkényes normák akár négy-öt generáción át is létezhetnek, akár azután is, hogy az azokat létrehozók már rég kiestek a csoportból. A sportcsapaton belül kialakult negatív normák – például a nemtörődöm hozzáállás az edzéseken vagy csapattagokkal szembeni tiszteletlen magatartás – akár több szezonon keresztül is fennmaradhatnak, amelyek a kohézió romlásához és a teljesítmény hanyatlásához is vezethetnek. Mindezek miatt fokozottan fontos a pozitív normák kialakítása.

Vezetni és vezetve lenni

A vezetés nem más, mint egy adott csoport befolyásolása egy feladat megoldása érdekében. A vezetőnek határozottnak, kompetensnek, hitelesnek és elkötelezettnek kell lennie, hogy ezt a folyamatot sikeresen tudja végigvinni. Ugyanakkor a megfelelő teljesítmény és eredmények elérése mellett a csapaton belüli kapcsolatok kialakításában is központi szerepe van. Egy sportcsapatban mindezt az edzőnek kell irányítania, így hatalmas felelősség hárul rá. A megfelelő szociális és pszichológiai tényezők kialakítása mellett az egyének és a csapat igényeit is figyelnie kell. Mindezekben segítségére van a szakmai stáb is, valamint ha a csapattagok között szerepel egy vezető státuszú játékos. Ez utóbbi szerepe meghatározó lehet, hiszen ha ez a játékos elfogadja az edző által kialakított új normát, nemsokára a többi csapattag is követni fogja. Ha azonban a fordítottja történik, megkérdőjelezi a norma hitelét, úgy konfliktust generálhat a csapatban. Ilyenkor tisztázni kell a szerepeket, meg kell vizsgálni a norma fontosságát, meg kell beszélni a nézeteltéréseket.

A csoportkohézió tehát nagyon összetett jelenség, nem véletlen, hogy kiemelt figyelmet fordítanak rá elméletben és gyakorlatban egyaránt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ