Létezik szabad akarat? Hol húzódik a határ döntéseinkben a saját akarat és a környezet befolyásoló ereje között? Vajon tényleg én választom a fekete ribizlis lekvárt, vagy ő engem? Oliver Burkeman, a Guardian This column will change your life rovat díjnyertes vezetőjének írása alapján mindenre választ kapunk.

Egy remek módja, hogy végett vess a túlságosan is hosszúra nyúlt vacsorapartinak, és távozásra bírd beszédes vendégeidet, ha felteszed a filozofikus kérdését: létezik-e szabad akarat? Látszólag úgy tűnik, természetesen létezik. Ha például lemegyek a sarki közértbe, hogy vegyek a reggelihez egy üveg fekete ribizlis lekvárt, felvetődik a kérdés: valóban kizárólag a saját hatalmamban áll, hogy meggondoljam magam és mégis inkább a barackos felé nyúljak?

Néhány filozófus erre a kérdésre egy határozott nemmel felelne. Elvégre minden molekula az univerzumban – beleértve a karomban és az agyamban lévőket is – fizikai törvények hatálya alá tartozik. A okozza B-t, B okozza C-t kiszámítható módon. Ha így nézzük, az én lekvárválasztásom okok és következmények hosszú láncolatának legvégén foglal helyet. Gyakorlatilag az ősrobbanás pillanatától kezdve megjósolható, hogy a fekete ribizliset fogom választani.

Minden determinált?

Kegyetlen gondolat mi tagadás, így legtöbbször csak kategorikusan elutasítjuk. A vacsorapartinkon inkább ahhoz a jól bevált nyárspolgári érvhez nyúlunk vissza, hogy másnap korán kell kelnünk. Miközben filozófusok arról vitáznak, mi történik akkor, ha minden derminált, a pszichológusok egy fokkal kevésé zavaró választ adtak a szabad akarat kérdésére. Szerintük

döntéseink jelentős hányadát nem mindentől függetlenül hozzuk meg.

Jonah Berger az Invisible Influence (Láthatatlan befolyásolás) című legújabb könyvében ezt az arányt 99,9 százalékra helyezi: döntéseink ekkora hányadában vagyunk befolyásolva olyan erők által, amelyeknek tudatában sem vagyunk. Úgy választunk zenéket, regényeket, ruhákat és karriert, ahogy mások is. Vagy éppen pont az ellenkezőjét választjuk kifejezve, hogy na mi aztán olyanok biztos nem vagyunk, mint ők. Ezt a jelenséget a marketingesek sokatmondóan csak „sznob hatásnak” hívják.

Nagy eséllyel a gyerekedet nem pontosan ugyanúgy, ám ahhoz a névhez hasonlóan fogod elnevezni, mint ami akkortájt erősen benne van a levegőben. Amerikában például a Katrina-hurrikán után kevesebb újszülött kapta konkrétan a Katrina nevet. Azoknak a lányoknak a száma, akiknek a neve K betűvel kezdődött azonban jelentősen megnövekedett – írja Berger. Politikai pártot is részben aszerint választunk, hogy azzal utánozzuk szüleinket, vagy éppen lázadjunk ellenük. Továbbá a kutatások szerint pontosan ugyanazt a politikai programot támogatjuk vagy utasítjuk el teljes mértékben annak függvényében, hogy az jobb- vagy baloldalról érkezik.

Robotok lennénk egy-egy önálló gondolattal?

Külön-külön ezek a hatások nem meglepőek.

Ami viszont döbbenetes, az a jelenség volumene.

A népszerű pop-pszichológia hajlamos ezeket a „rejtett meggyőzőket” rendellenességeknek, anomáliáknak tartani. Mintha általában saját belátásunk szerint döntenénk, és csak alkalmanként szólnának közbe környezeti tényezők. Bergert olvasva viszont az az érzésünk támad, hogy ez pont fordítva van: robotok módján a környezet hatásai szerint cselekszünk, de mégis boldogan, ha sikerül elvétve megcsillogtatni egy-egy önálló gondolat halvány fényét. Még az öngyilkosság gondolatát is erősen befolyásolják a környezetben azonnal elérhető eszközök. Ha eltávolítanánk ezeket eszközöket az illető környezetéből, sok esetben nem keresne egy másik utat, így megelőzhetnénk az öngyilkosságot – tartják egyes kutatások.

Ijedséget vagy inkább megkönnyebbülést jelent az autonómia e hiánya? Valószínűleg az utóbbit, ha a hétköznapi döntésekről van szó. Ha a döntéseim az enyémek, akkor folyton aggódhatok, jól döntök-e. Ha viszont minden „döntés”, amit hozok, elkerülhetetlenül formálva van megszámlálhatatlan és beláthatatlan nyomások által, akkor kicsit megnyugodva hátradőlhetek. Mindenesetre, ha egyszer papírra vetem életem történetét, a könyv első sora ez lesz: „A rajtam kívülálló okok és körülmények miatt…

24491625352_a2b1301dc2_b

Ajánlott irodalom:
Berger, J. (2016). Invisible influence: The Hidden Forces that Shape Behavior. New York City: Simon & Schuster

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ