Hirdetés

Ha a szavak beszélni tudnának” – márpedig beszélnek. A grafológia tudománya az íráskép és a személyiség közötti kapcsolatot kutatja hosszú idő óta. Sokan megkérdőjelezik ugyan a tudományosságát, mégis a mai napig létjogosultsága van az igazságszolgáltatásban. Hogyan tudnak a szavak helyettünk beszélni? Miképp következtethetünk az írásmódjából egy ember személyiségére? Hogyan lehet egyedi az aláírásunk? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Hirdetés

„A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.” Phalerensi Demetrius

Demetrius idézete a Krisztus előtti negyedik századból való. Nem meglepő tehát, hogy a grafológia tudománya évezredes múltra nyúlik vissza. Felhasználása meglehetősen vegyes: alkalmazzák az igazságszolgáltatásban, a történelemkutatásban, a pedagógiában, a pszichológiában és a HR-ben is.

A munkaerőkiválasztás- és vezetőkiválasztás, az önismeretfejlesztés, a kapcsolati tanácsadás és a pályatanácsadás eszköze lehet. Céges környezetben használják csapatépítéseknél, tárgyalási stratégiák kialakításánál. A grafológusok a kézírásból következtetni tudnak arra, hogy a személy állt-e kábítószeres vagy gyógyszeres befolyás alatt, kényszerítették-e az aláíráskor, illetve, hogy

volt-e valamilyen mentális betegsége.

Meg tudják határozni, hogy írott szövegek egyazon személytől származnak-e és következtetni tudnak az írásképből arra, hogy hazudik-e valaki.

A lélek tükre

Hogyan lehet megjósolni egy ember személyiségét az írásából? Úgy tartják, hogy épp úgy, ahogyan mindannyian egyéniek vagyunk, a kézírásunk is az, hiszen mi irányítjuk. Az írással, akárcsak a művészetekkel, képesek vagyunk kifejezni önmagunkat, így az eredmény tükrözni fogja a személyiségünket. Michon, aki a grafológia atyjának tekinthető, úgy tartotta, hogy „a toll mozdulatainak fiziológiai okai vannak, és ezek az agy befolyása alatt állnak”.

A grafológia jelentőségét már az ókorban felfedezték.

Első osztályban a tanítók mindenkit megtanítanak, vagy legalábbis meg szeretnének tanítani arra, hogyan lehet egységes gyöngybetűket rajzolni. Az írásképünk azonban az ekkor tanultaktól fokozatosan eltér, s felnőttkorra már biztosan kialakul az egyéni írásmódunk.

A grafológia leginkább az írott szöveg méretét, dőlését, tájolását, erősségét vizsgálja. Megnézi, hogy a tanult sztenderdektől hogyan térünk el. Információval bír ugyanakkor az írás sebessége, az egyes íráselemek mérete, elhelyezkedése és a mozdulatok iránya is. Következtetni lehet belőlük a személy gondolkodásmódjára, érzelmeire, az önmagáról kialakított képére.

Mit rejt az aláírás?

Az aláírás akár papírra vetett ujjlenyomat is lehetne. Nem csoda, hogy máig a hitelesítés eszközeként használják, hiszen „mindig velünk van” és számos olyan markert tartalmaz, mely csak ránk jellemző.

Nincs két egyforma aláírás. Ha mégis van, akkor az hamisítvány

– mondják. Próbáljuk csak meg többször egymás után leírni a nevünket! Az eredmény sosem lesz egyforma, viszont a betűink hasonlóan fognak kanyarodni, megközelítőleg ugyanannyira fogjuk rányomni a tollat a papírra, s hasonló méretű lesz a szöveg is.

Egy személy betűi épp olyan egyediek, mint egy festő ecsetvonásai. Ezért a grafológusoknak legalább olyan nehéz dolga van, mint a restaurátoroknak. Kép: Van Gogh: Csillagos éj.

Ha az írás egyfajta színházi előadás, akkor az aláírás a darab címének tekinthető. Tömören, csattanósan összefoglalja a lényeget, amit tudnunk kell egy személyről. Az aláírás lehet precíz és finom, határozott és feltűnő vagy épp mozgalmas és különleges. Nyomot hagynak rajta a sérelmeink, megmutatkozik benne a mentalitásunk és lenyomatát képezi a személyiségünknek. Ha egymás mellé tesszük a fiatalkori aláírásunkat és a jelenlegit, legtöbbször egyértelműen látszik, hogy kiforrottabbak a vonalak, lendületesebb a vonalvezetés. Fokozatosan változik, finomodik az aláírásunk az évek múlásával, hiszen mi is változunk. Egyre többször írunk alá, egyre inkább tudattalan mechanizmusok irányítják a vonalvezetésünket.

Magyarországon a világon elsőként nyilvánították a grafológiát önálló szakmává 2003-ban.

A pszichológiában az íráselemzést egyfajta projektív tesztként is használják. A pszichoanalitikus megközelítés szerint ugyanis a tudattalan vágyak, motivációk és a rejtett konfliktusok feltárhatóak lesznek általa. Ugyanakkor nem csak a betűk tudnak árulkodóak lenni, a személy által gyakran használt szavak, szófordulatok, mondatfajták mind-mind rá jellemzőek. Használják terápiás célzattal is: Rodgers egy olyan terápiát dolgozott ki, mely során

a kézírásunk megváltoztatásával hatással lehetünk bizonyos személyiségjegyeink változtatására.

Habár gyakran támadják a grafológiát, mivel a beválása nehezen igazolható, mégis nagyon sokan és sok területen használják a gyakorlatban. Lehet hinni vagy nem hinni a létjogosultságában, s sokféleképp lehet értelmezni, egy azonban biztos: az írásunk jellemez bennünket.

 

Felhasznált szakirodalom:

Alvaro Mailhos, Abraham P. Buunk & Álvaro Cabana. (2016). Signature size signals sociable dominance and narcissism. Journal of Research in Personality, Volume 65, December, 43-51.

Beyerstein, B. (2003).  How graphology fools people. www.quackwatch.org01QuackeryRelatedTopics/Tests?grapho.html. Letöltés: 2018.02.25.

Eysenck, H. & Gudjonsson, G. (1986).  An empirical study of the validity of hand writing analysis.  Personality and Individual Differences, 7, 263-264.

Rosenthal, D. & Lines, R. (1978).  Handwriting as a correlate of extravrsion.  Journal of Personality Assessment, 42, 45-48.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ