A gyerekek legfőbb iskolai félelme, hogy az osztálytársak előtt megszégyenülnek, miközben a tanár számon kéri őket egy hibázás vagy alacsonyabb teljesítmény miatt. A negatív figyelem egyrészt csökkenti a diákok tanulási kapacitását, másrészt a jövőjükre kiható traumát is okozhat. A gyerekeknek biztonságos burokra van szükségük képességeik megfelelő mozgósítása érdekében. Az iskolában szerzett erősen negatív érzelmi tapasztalatok ezt meggátolják, és jócskán kifejtik hatásukat az elszenvedő személy életének különböző területein. Milyen folyamaton keresztül jön mindez létre? Mit lehet ezzel szülőként kezdeni? Mit tehetünk, ha magunk éltünk meg hasonlókat gyermekkorunkban? Kovács Orsolya, tanácsadó pszichológus írása.

Felnőttekkel folytatott tanácsadási munkám során az üléseken gyakran előkerülnek múltban elszenvedett sérelmek. A feldolgozatlan emlékek egyik szembetűnő megjelenési formája, mikor a kliensek úgy mesélnek számukra megalázó, fájdalmas helyzetekről, mintha egy közepesen érdekes film tartalmát foglalnák össze. Amikor mélyebben megvizsgáljuk, mi is történt, hamar kiderül: koránt sincsenek elvarrva a szálak, egyszerre lehetnek jelen évek homályos emlékei, beégett negatív emlékképek, súlyos önvád. Gyakran előfordul, hogy újra és újra visszatérő munkahelyi konfliktusok képében jelentkeznek a tudattalanba süllyesztett traumák.

A megrázó élmények egy jelentős hányada iskolai bántalmazásokhoz köthető, ezen belül is kiemelt jelentőségű a tanároktól elszenvedett abúzus. Ezen belül nem kell egyből pofonokra vagy nádpálcára gondolnunk, a társak előtti megszégyenítő megrovás,

a gyermek nevetség tárgyának kitevése,

a rosszindulatú megjegyzések sora már bőven kimeríti ezt a kategóriát. Még pontosabban, Carolyn Knight amerikai professzor meghatározásával élve: „traumával jár minden olyan elkerülhetetlenül stresszes szituáció megélése, amely meghaladja az egyén megküzdési módjait”.

Ha egy gyereket kiállítanak az osztály elé a következő cinikus kijelentéssel: „Köszönjétek meg Andikának, hogy ma mindenkinek tovább tart majd a rajzóra!”, viszonylag kevesen fogják tudni viccként felfogni, ahogy azt sem, ha zokniban kell heteken át testnevelésre járnia egy tíz éves kisfiúnak, mert nincsenek szülei, akik cipőt vegyenek neki, a gyermekotthonban pedig ellopták a már egyébként is kinőtt váltócipőjét.

Számtalan gondos tanár, pedagógus igyekszik tanulni a hibáiból, és elkötelezett a folyamatos fejlődés iránt. Előfordulhatnak ugyanakkor olyan esetek, amelyek kezelésében nem jártasak, így nem megfelelő eszközöket választanak a problémamegoldásra.

Mit él meg a bántalmazott gyermek?

A bántalmazó helyzet erős frusztrációt vált ki a gyermekből, amely a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzésével társul. Amennyiben saját belső erőforrásai nem elégségesek a feldolgozáshoz, nem tud megfelelő társas támaszt kapni, a szomorúságot kétségbeesés, csalódottság, beletörődés, de akár depresszió is követheti.

Számos tünet jelezheti: segítségre van szüksége a gyermeknek. Ilyen a motiválatlanság, a romló iskolai eredmények, a gyakran előjövő testi panaszok, sokszor fejfájás, hasfájás formájában. Megbetegedések, alvászavarok, zárkózottabbá válás, feltűnő szorongás, bepisilés, a korához képest gyerekesebb viselkedési minták visszatérése, indulati kontroll zavar, extrém érzelmi reakciók, ingerlékenység. Beszélgetések során feltűnhetnek az önértékelésük csökkenésére vonatkozó kijelentések, bosszúfantáziák, önhibáztatás, koncentrációs nehézségek.

A már felnőtt kliensekkel folytatott feldolgozási munkában gyakran rácsodálkozunk az önvád erejére.  Az egyik gyakorlat során a kliens belebújik akkori önmagának bőrébe mikor a traumát elszenvedte. Miután mesél arrólm, mit élt meg, már felnőtt önmagából kell bátorítást adnia egykori énjének. Ezen a ponton

a gyermeki én erős hibáztatása, szemrehányás, elfogadás-hiány jelenik meg

vigaszt nyújtó vagy erőt adó szavak helyett. Ez rámutat arra, hogy a még nem helyretett negatív élmények táplálják önmagunkat büntető hangunkat, énrészünket.

Hogyan alakul a negatív élmény feldolgozatlan traumává?

Az erős érzelmekkel járó tapasztalatok a memóriánkban különösen tartósan raktározódnak el. Erre példák az ún. villanófény emlékek, amelyek többek között magas stresszel járó iskolai tapasztalatok, különösen a tanárokkal való konfliktusok során jöhetnek létre. Még évekkel később is pontosan emlékszik rá az egyén, hol és kivel volt, mit viselt, amikor a negatív életesemény történt. Arra ugyanakkor már sokkal kevésbé, mit is kéne megtanulnia, hiszen szomorú és zavart állapotban csökkennek a tanulási képességek, mivel agyunk csökkenti a munkamemória hatékonyságát, az érzelmi-kontrollt, a problémamegoldó készségeket.

A gyerekek fiatal agya különösen védtelen az erősen negatív tapasztalatok elraktározásával szemben, mivel még nem fejlődtek ki a prefrontális kéregben azok a végrehajtó funkciók, amelyek teret adnának  a rossz élmények tágabb perspektívából való megvizsgálásának. Így nem tudják azt sem realizálni, hogy a bűnösség érzése, amely mások negatív reakciójából származik, nem is feltétlenül az ő hibájuk.

A történtek miatt Poszttraumatikus stresszzavar (PTSD) is kialakulhat, amelyet gyerekkorban többek között a negatív emlék gyakori felidézése, halálfélelem, érdektelenség, rossz álmok, fokozott éberség jellemeznek. Ez felnőttkorra elég általános tünetekben ölt testet, legyen az depresszió, szorongás, túlzott alkoholfogyasztás, drogproblémák, alvás- és evészavarok. Gyakran együtt jár

a traumatikus kapcsolathoz hasonlók létrehozásával

és a múlt újrajátszásával, ahogy arra a munkahelyi konfliktusok említésénél már utaltam. A PTSD kialakulására befolyással van a gyermek fizikai és lelki megküzdő készségén túl az is, milyen támogatást kap környezetétől, hogyan reagálnak hozzátartozói.

Az iskolának biztonságos helynek kell lennie a gyermekek egészséges személyiségfejlődéséhez
Az iskolának biztonságos helynek kell lennie a gyermekek egészséges személyiségfejlődéséhez

Szülőként a legfontosabb felismerni a bajt és lépéseket tenni

Amennyiben beszélgetéseik során gyermekük bántalmazásról számol be, vagy a fenti tüneteket észlelik, fontos aktívan rész vállalniuk a problémamegoldásban. Sem a passzív, sem a túlaggódó vagy agresszív hozzáállás nem hatékony, fenntarthatja, vagy akár súlyosbíthatja is a helyzetet. Mivel nagyon fontos a gyermek biztonságos és igazságos világba vetett hitének visszaállítása az egészséges személyiségfejlődés érdekében, ne hitegessük magunkat azzal, hogy „úgysem jó, ha burokban nő fel a gyerek”. Nem a traumák felhalmozásától lesz erősebb és sikeresebb valaki, hanem azok

megfelelő feldolgozása és élettörténetbe illesztése által.

Mi az amit tehet?

  1. A gyermeke felé fontos, hogy nyitottan és elfogadóan viszonyuljon. Igyekezzen minél jobban megérteni, min megy át, bátorítsa, de ne erőltesse, hogy beszéljen a történtekről és az azzal kapcsolatos érzéseiről.
  2. Erősítse meg gyermekét, hogy nem érdemelte meg és nem is tehet a bántalmazásról. Ha ez nehezére esik, kérjen meg rá valakit, akivel a gyermek bizalmas és szeretetteljes viszonyt ápol. Amennyiben úgy érzi, elakadt a probléma kezelésével, forduljon nyugodtan szakemberhez.
  3. Az iskola és az érintett tanárok felé fontos jelezni a helyzetet, és a változás mellett elköteleződni. A szülőknek érdemes felkeresnie a bántalmazó tanárt, visszajelzést adni a problémáról, a segítségét kérni annak megoldásában. Amennyiben szükségét érzi, az osztályfőnök és az iskolapszichológus bevonását is igényelje. Ha nem tapasztal pozitív irányú változást, mérlegelheti a gyermek iskolából való kiíratását.
  4. A gyermeket ne hagyjuk magára bántalmazott helyzetében. Most tanulja meg azt, mennyire számíthat környezetére, ha komoly nehézségek érik. A szülők attitűdje és eljárása komoly mintát jelent majd a gyermek saját későbbi problémamegoldási stratégiájára.

Ha felnőttként észleli magán a korábbi negatív iskolai élményekből fakadó nehézségeket, beszéljen róla környezetének és tudatosítsa önre gyakorolt hatását. Önismeretet mélyítő tevékenységekben, csoportos vagy egyéni folyamatokban érdemes ezeken a tapasztalatokon dolgoznia, igény szerint szakemberhez fordulnia.

A szerző Kovács Orsolya, tanácsadó- és iskolapszichológus.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ