Hirdetés

Mit tehetünk, ha gyermekünk nem bír megülni egy helyben, vagy a figyelem és késleltetési képesség hiányát látjuk rajta? A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról már korábban írtunk. Minden évben több ezer gyereket diagnosztizálnak ezzel a rendellenességgel. Miért van ez így? Valóban ekkora probléma a gyerekek körében az ADHD? Thomas Armstrong Tényleg ADHD-s a gyerekem? című könyve a fenti kérdésekre keresi a választ.

Hirdetés

Ha kezünkbe vesszük a könyvet, első gondolatunk talán az lehet, hogy meglehetősen vaskos ez a szerzemény. Utána az, hogy a cím figyelemfelkeltő, és az alcím – „101 figyelemfejlesztő módszer gyógyszerek, beskatulyázás és kényszerítés helyett” – elég provokatív. Első benyomásunkon túllépve lássuk, hogy miről is szól ez a könyv!

A könyv borítója

Thomas Armstrong pszichológus, tanár és író. A Tényleg ADHD-s a gyerekem? című könyve a Jaffa Kiadó gondozásában megjelenő Szülők Könyvtára sorozat tagja. Egy tudományos, formabontó és gyakorlatias olvasmány. Tudományos, mert 193 hivatkozást tartalmaz, amelyeket a könyv végén felsorolt hivatkozásjegyzék visszakereshetővé tesz. Formabontó, mert a könyv három nagy részre oszlik, melyből az első kettő rész az ADHD diagnosztikájával és a zavar körüli vitákkal foglalkozik. A harmadik rész pedig

101 fejlesztő módszert tartalmaz,

amellyel segíthetünk a figyelem- és/vagy hiperaktivitás-problémákon. Minden módszer tudományos hátterét részletezi a szerző két-három oldalban. A harmadik rész miatt nevezhetjük praktikusnak és gyakorlatorientáltnak.

Szándékosan nem használtuk a „zavar” kifejezést a fenti bekezdésben. Az egész könyv – ahogy a címéből is következik – kritikusan viszonyul az ADHD mai felfogásához. A szerző elismeri a zavar létezését, viszont arra biztat, hogy kérdőjelezzük meg gyermekünk diagnózisát. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a fejlett országokban ugrásszerűen megnőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akiket az ADHD valamelyik típusával diagnosztizáltak. Ennek az „ADHD járványnak” lehetséges okait is firtatja az író.

Az erős biológiai felfogású szemlélettel szemben egy átfogó modellt javasol. Szerinte

„Az ADHD nem valamiféle veleszületett genetikai hiba, ami szörnyetegekké változtatja a gyerekeinket,

hanem bizonyos pszichoszociális tényezők is fontos szerepet játszanak a hiperaktivitás, a figyelmetlenség és az impulzivitás kifejlődésében”. Bizonyos környezeti tényezők megváltoztatásával tehát igen sokat lehet tenni a figyelem- és hiperaktivitás-problémák javulásának érdekében. Ezt tükrözik azok a tanácsok is, amelyek a könyv túlnyomó részét teszik ki.

A szerző hiszi és tapasztalatból tudja, hogy a felsorakoztatott módszerek alkalmasak az ADHD-s tüneteket mutató gyerekek állapotának javítására. Ezeket a módszereket kétféleképpen csoportosítja. Egyrészt a gyermek tünetei és a szülő viselkedése szerint. A könyvben található egy kérdőív ezeket illetően. A szülő ebben kipipálhatja, melyik tünet jellemző a gyerekre és hogy ő hogyan érzi magát. Mindegyik kérdőív itemhez hozzá van rendelve az ahhoz a problémához kapcsolódó módszerek száma. Ennek segítségével a szülők könnyen kiválogathatják, hogy melyik módszer lenne nekik hasznos. Másrészt a módszereket szemléletük szerint (gondolkodást fejlesztő, biológiai, családi, érzelmi, környezeti stb.) is csoportosítja a szerző. Mindegyik módszerhez megjelöli azt is, hogy milyen korosztályhoz ajánlott.

Kiknek ajánljuk? 

A könyvet elsősorban szülőknek, tanároknak és gyerekekkel foglalkozó szakembereknek ajánljuk. Kézikönyvként használható magatartás- és összpontosítás-problémákhoz, így nemcsak az ADHD-s tüneteket mutató gyerekekkel való bánásmódhoz hasznos olvasmány. Az a tanács például, hogy: „Sakkozz a gyerekeddel” vagy „Tanítsd meg a gyereked célokat kitűzni” bármelyik családban hasznos lehet.

„Írasd be a gyerekedet valamilyen küzdősportra!” – hangzik a 4. módszer

Azt még az erős biológiai alapú ADHD felfogást támogató szakemberek is elismerték, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdők egy spektrumon helyezkednek el a probléma súlyosságát illetően. Azaz előfordulnak enyhe, nagyon jól funkcionáló és súlyos esetek is. A könyv felkínálja azt az alternatívát, hogy az enyhe esetekben ne a gyógyszerekkel, hanem először ezekkel a módszerekkel kezdjünk. Valamint a gyógyszerek mellé kiegészítésként is használhatóak a könyvben felsorakoztatott, kézzel fogható, de egyben elméleti háttérrel alátámasztott módszerek.

Ez nem az a könyv, amelyet lefekvés előtt, kikapcsolódásképpen olvasunk. Annál sokkal több elköteleződést és odafigyelést igényel! A szerző rendkívül sokféle ADHD-t magyarázó elméleti nézőpontot hoz fel, és hosszú évek során felhalmozott tapasztalatát osztja meg velünk. Egy gyermekközpontú, értékes és naprakész tudásbázist tarthat a kezében az olvasó, amely útmutatást ad a magatartásproblémák megoldásához. Bármelyik túl sokat ficánkoló vagy figyelmetlenebb gyermek szülője kezébe ad kézzel fogható, konkrét ötleteket.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácsadás-és iskolapszichológia mesterszakos hallgatója. Egyetemi tanulmányaiban fél évet a University of Warsaw töltött ösztöndíjas hallgatóként. A humánerőforrás-menedzsmentben szerzett tapasztalatokat, valamint önkéntes szolgálatot végzett az egyik magyarországi, szenvedélybetegek számára fenntartott segélyvonalnál. Fontosnak tartja a pszichológiai kutatások és a gyakorlati felhasználhatóság összekapcsolását. A terápiás irányzatok közül a rendszerszemléletű család-és párterápia és a zeneterápia áll hozzá közel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ