Hirdetés

Fontos, hogy az ember használja a saját testét a flow eléréséhez” – hangsúlyozta Csíkszentmihályi Mihály a sajtótájékoztatón. Nemrég a Mindsetnek exkluzív interjút adó professzor legújabb könyvében a futást állítja középpontba, és megszólít amatőr és profi sportolókat egyaránt. A könyv témájához leginkább illő helyszínt, a Flow Speciality Coffee Bart választották a bemutatóra a szervezők. Tudósításunk.

Hirdetés

A könyvbemutató kellemes hangulatban telt, hiszen a maroknyi újságíró egy asztalnál ült Csíkszentmihályi Mihállyal. A pozitív pszichológia legnagyobb alakja az 1970-es években írta le először a flow jelenségét. Már egészen fiatalkorában átélte a jelenséget, amikor a második világháború alatt, Budapest bombázásakor otthonukban sakkozott a nagyszüleivel – a játékra koncentrált teljesen, és szinte észre sem vette a hatalmas robbanásokat. A személyes történetek után az újságíróknak volt lehetőségük kérdezni a szerzőtől.

Első kérdésként hangzott el, hogy lehetséges-e egyenlőségjelet tenni a biokémiai öröm és a flow között?

A Professzor szerint többek vagyunk, mint biokémiai reakciók összessége.

A flow során valóban bekövetkeznek bizonyos változások az agyi aktivitásban, egészen pontosan a prefrontális kéreg középső részének és az amigdalának erőteljesen csökkenő aktivitása révén. Ennek eredményeképp az időérzékünk megszűnik, az énünk feloldódik és a figyelmünk a külvilág felé irányul. Azonban ez mégsem egyenlő magával a flow-val, hiszen csupán a megemelkedett oxitocin-szint sem egyenlő magával a szerelemmel.

Felvetődött a kérdés, hogy milyen környezetben érhető el a flow, hogy ugyanúgy lehetséges-e az átélése a természetben, mint például a városban vagy egy futópadon? Csíkszentmihályi Mihály a könyv azon részét említette, amelyet szerzőtársa és tanítványa, Christine Weinkauff Duranso írt. A környezet mindig erős befolyással bír arra, hogy mennyire élvezetesnek találjuk a futást. A környezet felfedezése és a benne való elmerülés akár elősegítheti a flow megjelenését, így a természetben való futás valóban előnyösnek számít. Ugyanakkor azoknak sem kell lemondaniuk a flowról, akik a városban futnak – ebben a környezetben leginkább az számít, hogy a futó viselkedésaktiváló vagy viselkedésgátló rendszerrel rendelkezik. Előbbihez kapcsolódik a közelítő motiváció, tehát amikor a kihívásokat és a nehezen teljesíthető feladatokat is élvezi az illető, míg utóbbihoz az elkerülő motiváció, amely éppen az ellenkező hatást fejti ki.

Minden esetben meghatározó a biztonság érzése,

hiszen ennek hiányában stresszes lesz a futás, amely nagymértékben gátolja a flow kialakulását.

A Mindset Pszichológiai Szaklap újságírója arra volt kíváncsi, hogy milyen hatásfokkal lehetséges alkalmazni a futást a pszichiátriai zavarok, többek között a depresszió esetén? Csíkszentmihályi szerint eredményesen alkalmazható, hiszen futás közben például a prefrontális kéreg kevesebb vérhez jut, s így a sportoló személy a csökkentett üzemmód miatt kevésbé tud a jövőn aggódni vagy a múlton rágódni. A professzor a milánói egyetemet említette, ahol kutatják a futás relevanciáját pszichiátriai zavarok esetén, valamint Belgiumot, ahol alkalmazzák is ezt az eljárást. Azonban a pszichiátriai betegeket lépésről-lépésre szoktatják rá a futásra – eleinte a folyosókon sétálnak ápolók felügyelete mellett, majd az intézmény kertjében és városi parkokban, s csak ezután következik a futás alkalmazása.

A magyarul megjelent könyv előszavát a Budapesti Corvinus Egyetem igazgatója, dr. Buzády Zoltán írta, aki személyesen is megjelent a könyvbemutatón. Dr. Buzády kiemelte, hogy a könyv csak látszólag szól a futásról – központi témája valójában a mindennapjaink világa. Azok a kihívások, amelyekkel az életünk során újra és újra szembe kell néznünk, és azok az alkalmakat, amelyeken keresztül fejlődhetünk, tanulhatunk és edződhetünk, azaz flow-ba kerülhetünk.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ