Hirdetés

Egy könnyed, péntek esti, hátul dülöngélős koncertet vártunk a Fran Palermo A38-as szereplésétől. Megkaptuk hawaii ingbe csomagolva, szörfdeszkán tálalva. Egy este beszámolója.

Hirdetés

A hajóra fellépünk, belépősör kikérve, első cigi elszívva; becsekkoltunk. A teremben szörfdeszkák fogadnak minket. „Mi ez, California?” – gondolhatnánk magunkban. És amúgy gondoljuk is, amikor a zenekar fellép színpadra. Dobok, billentyű, fúvósok, gitár, ének, ahogy kell. Mindenkin egy csipetnyi retro, hol virágos ing, hol a klasszikus old-school 3D-s szemüveg. Az a fehér papírkeretes, piros-kék lencsékkel.

Elindultunk. Pörögnek a számok, és a bandával együtt mi is fokozatosan szétfolyunk. Izgalmas hangzás, de ennyi hangszerrel ez nem meglepő. Az ember a szemét becsukva egyre inkább kezdi kihallani a kézidobot. Egy egzotikus vázzal támasztja alá a produkciót, amitől talán joggal érezhetjük magunkat az óceán mellett.

A flowt csak a sör- és sportfröccskörök próbálják megtörni. Meg persze néha egy-két tinilány, akik egy-egy szám refrénét, mint csatakiáltást üvöltve rohannak a tömegbe. Ki tudja, hol voltak azelőtt. A koncert halad, mi vele tartunk. Aztán egyszer csak úgy döntünk, kimegyünk.

Úgy nézzük a Dunát, mintha a Balaton lenne. A zene kiszűrődik, aláfesti a beszélgetést. Megvan a kémia, a Palermo ezt is tudja. Átadnánk magunkat az érzésnek, viszont eszünkbe jut: lassan vége, még azért jó lenne látni az utolsó tinirohamokat. Visszaérünk, extázis, már mindenki harcol, kétség kívül itt a finálé.

Még egy kis beszélgetés, az indievonal marad a háttérben, aztán már csak haza.

A hajóról lelépünk, kilépősör kikérve, utolsó cigi elszívva; kicsekkoltunk. Elméletek helyett végre emlékekkel burkolóztunk, jó hely ez a California.

Hirdetés
MEGOSZTÁS
A szerző közgazdász, a Mindset Pszichológia ügyvezetője.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ