Miért vonzódnak egyesek olyan dolgokhoz is, amelyekben nincsen semmi emberi? Hogyan történhet meg az, hogy valaki nem egy férfiban/nőben, hanem mondjuk egy ruhadarabban, egy gépjárműben, egy növényben vagy egy állatban találja meg szerelme tárgyát? Ezúttal ráadásul nem felszínes vonzalomról, hanem kőkemény erotikáról beszélünk. Nézzük meg, mi történik akkor, amikor Cupido nyila célt téveszt! De nem kicsit. Hanem nagyon.

A parafíliák (vagy korábbi nevükön perverziók) olyan szexuális devianciák, amelyek lényege, hogy az érintett személyek egy adott társadalomban és kultúrában nemi szempontból szokatlannak tekintett élőlények, élettelen tárgyak vagy mindennapi helyzetek iránt éreznek intenzív szexuális vonzalmat. Mivel a pszichopatológiák általános fogalmához hasonlóan a parafíliák konkrét kategóriája is erősen kontextusfüggő, nem egyszerű feladat az abnormális szexuális vágyak és viselkedésformák meghatározása. Furcsa-e az, ha valakinek a vörösre rúzsozott száj a „zsánere”? Beteges-e az, aki izgalomba jön egy alsónadrág láttán? Hát az, ha valaki egy nála negyven évvel idősebb emberbe szeret bele?

Járjunk utána!

Már a görögök is…

Aki kicsit is odafigyelt irodalomórán, annak biztosan feltűnt az antik mítoszok néhány különös eleme. Például Léda és Zeusz története! A híres spártai királynő ugyanis eredetileg Tündareósz király felesége volt, akit azonban a viharok istene egyszer hattyú alakjában elcsábított, majd titkon magáévá tett. Ebből a különös nászból aztán idővel két tojás, abból pedig két ikerpár született. Heléné és Polüdeukész, Zeusz félisten gyermekei, valamint Klütaimésztra és Kasztór, Tündareosz halandó utódai. Velük vette kezdetét a görögök és a trójaiak híres csatáját megelőző, végzetszerű eseménysorozat.

De ott van példának Pügmalión király meséje is, aki a legenda szerint egyszer olyan csodálatos nőszobrot faragott magának elefántcsontból, hogy abba rögtön beleszeretett. A különös uralkodó finom ruhákba öltöztette, drága ajándékokkal halmozta el, s naphosszat sóvárogva bámulta bravúros alkotását. Végső kétségbeesésében aztán Aphroditéhez kezdett fohászkodni annak reményében, hogy eggyé válhasson szíve hölgyével. A szépség és szerelem istennője meghallgatta az epekedő férfi kétségbeesett imáját, s életre keltette csodálatos szobrát.

Léda és a hattyú románca

Nos hát, voltak ezekben a sztorikban olyan személyek, akik egy adott társadalomban és kultúrában nemi szempontból szokatlannak tekintett élőlények, élettelen tárgyak vagy mindennapi helyzetek iránt éreztek intenzív szexuális vonzalmat? Igen! Legalábbis a mi szemszögünkből nézve. Valójában korántsem biztos, hogy ezek a pszichoszexuális jelenségek azokban a történelmi időkben és azokon a földrajzi helyeken teljesen abnormálisnak számítottak volna. Az emberiség történetének mindig is furcsa,

hol elfogadottabb, hol kevésbé elfogadott velejárói voltak az egyes parafíliák.

Fancy, fétis vagy parafília? Nem mindegy!

Azt, hogy egy adott irányultságú szexuális vonzalom valóban pszichés zavarnak számít-e, több tényező határozza meg. Ilyen lehet például a nemiség tárgyának szokatlansága, a fellobbanó vágyak intenzitása, a szexuális viselkedésformák gyakorisága vagy a mindezek miatt érzett szorongás mértéke. Ezekből a szempontokból nézve három nagy kategóriát különböztethetünk meg.

A fancy lényegében olyan (nemi értelemben vett) szeszélyt, kedvtelést, ábrándot jelent, amely valamilyen, a szexualitáshoz nem feltétlenül kötődő sajátosságra irányul. Ilyen lehet például az, ha valakinek a vastagabb szemöldök, a zöld szem, a teltebb testalkat, a vörös haj vagy a kisebb testmagasság „jön be” inkább. Kínában ugyanakkor hosszú ideig ugyanilyen fancynek számított a nők lekötözött és eldeformálódott lábfeje (az úgynevezett „lótuszláb”) is.

Pügmalión és a szobor viszonya

Fétis esetén ehhez képest a nemiséghez egyre kevésbé kapcsolódó dolgok válnak a szexuális vágyak egyre önállóbb forrásaivá. Fetisizmusról tehát akkor beszélhetünk, ha egy adott személy számára bizonyos tárgyak, ruhadarabok vagy testrészek már önmagukban is elegendővé válnak ahhoz, hogy felizgassák és kielégítsék az illetőt. Ilyen dolgok lehetnek például a különféle ékszerek, tetoválások, egyenruhák, kosztümök, de akár egy lábfej vagy egy fülkagyló is.

Parafíliával mindezekkel szemben akkor van dolgunk, ha nemi szükségleteink célpontja nemcsak, hogy valamilyen szokatlan (a szexualitáshoz már csak alig vagy egyáltalán nem kötődő) tényező lesz, hanem az a dolog egyszersmind a lehetséges emberi partnerek szerepét is teljesen átveszi. Parafília esetén tehát egy személy valamilyen testrész (például fogsor), ruhadarab (például zokni), korosztály (például kisgyermek) vagy viselkedésforma (például magamutogatás) iránt érez elsődlegesen vágyat.

Más személyek iránt szinte alig
vagy egyáltalán nem!

Ahány félelem, annyi szenvedély

A pszichológia jelenleg száztizenhárom kölönböző parafíliát tart számon. Ez legalább annyi, mint ahány fóbia létezik. Nézzük a legérdekesebbeket:

  • dendrofília – fákhoz való szexuális vonzódás
  • pirofília – tűzhöz való szexuális vonzódás
  • hematofília – vérhez való szexuális vonzódás
  • laktafília – anyatejhez való szexuális vonzódás
  • equinofília – lovakhoz való szexuális vonzódás
  • gerbillofília – rágcsálókhoz való szexuális vonzódás
  • pszeudozoofília – képzeletbeli lényekhez való szexuális vonzódás
  • hierofília – vallási tárgyakhoz való szexuális vonzódás
  • okulofília – szemgolyókhoz való szexuális vonzódás
  • odontofília – szájhoz és fogakhoz való szexuális vonzódás
  • tafefília – élve eltemetéshez való szexuális vonzódás
  • nekrofília – holttestekhez való szexuális vonzódás

Lényegében tehát minden és bármi célpontjává válhat vágyaink eltévedt nyilainak. Akárcsak félelmeinknek! Egy adott dolog ugyanis könnyen lehet egyszerre a vonzalom és a rettegés tárgya is. Ezt a kettősséget érdekesen tükrözik vissza az egyes szorongásos, illetve szexuális zavarok latin elnevezései. Amíg ugyanis az araknofóbia a pókoktól való beteges irtózást jelenti, addig az araknofília a pókok iránt való rendellenes vonzódást jelöli. De vajon van-e több közös vonás is e kétféle zavar között a szótöveik etimológiai megfelelésén túl?

Forrás: http://hellogiggles.com/beauty/makeup/selena-gomez-fetish-music-video-beauty-look/

Ami a félelem és a vonzalom érzelmi állapotaiban közös, az elsősorban talán a jelentős mértékben megnövekedett izgalmi szint. Elvégre akár tartunk valamitől, akár vágyódunk valami után, mindkét esetben egy kifejezetten aktív készenléti állapotba kerül a testünk. Jó példák erre a különféle extrém sportok! Ezen belül is mondjuk az ejtőernyőzés. Azok ugyanis, akik a szédítő magasban érzett természetes izgalmuktól megriadnak, s pánikba esnek, később könnyen tériszonyosak lehetnek. Azok viszont, akik inkább átadják magukat ennek a feszültségnek, s kiélvezik annak veszélyes csábítását, azok esetleg a magasság megszállott szerelmeseivé válhatnak. Szó szerint!

Akrofíliának nevezzük
az efféle patológiás vonzódást.

Az „izgalom-átvitel” imént említett folyamata lényegében egy olyan akaratlanul bekövetkező klasszikus kondicionálásnak tekinthető, amely során egymástól teljesen eltérő ingerek kapcsolódnak össze véletlenszerűen a fejünkben, s váltanak ki később nagyon hasonló reakciókat belőlünk. A kérdés csak az, hogy ezeknek pozitív vagy negatív lesz-e inkább a töltetük, hiszen aszerint válnak vagy parafíliákká, vagy fóbiákká.

A perverziók kialakulásának másik gyakori oka ugyanakkor a szexualitás miatti bűntudat érzése, illetve a nemi vágyak abból következő, erőteljes elfojtása. Mindezek okán ugyanis az érintettek jellemzően olyan dolgokat választanak vágyaik célpontjául, amelyekre könnyedén kivetíthetik, valamint amelyekkel egyszerűen kiélhetik a nemiségükkel kapcsolatos szorongásukat és dühüket. Így ezek a szexualizált tényezők idővel egyfajta biztonsági ponttá, majd intenzív örömforrássá, végül pedig rögeszmévé válnak. Mindezt ráadásul a sok titkolózás miatti tilosban járás érzete gyakran csak még izgalmasabbá teszi!

Szerinted ez bárkivel megeshet?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ